A nagypéntek Jézus keresztre feszítésének napja. Ahogy a hamvazó szerda a nagyböjt elején, úgy a húsvétot megelőző péntek szigorú böjti nap, amikor megtartóztatjuk önmagunk.
A csendes gyász és a meditálás jegyében telik. Németországban, Magyarországon pihenőnap, vagyis „csendes nap”, amikor mellőzzük a mulatozást, a táncot. Ezen a napon, Jézus szenvedésének emlékére sokan keresztúton vesznek részt. Ezen hagyományosan 14 stáció van Jézus elítélésétől a keresztre feszítés helyéig, a Golgotáig, majd Krisztus sírba helyezéséig.
A jeruzsálemi Via Dolorosa-hoz (Fájdalmak útja) hasonlóan a középkorban sok helyütt kialakítottak keresztutakat, pl. templomok körül vagy magában a templomban. A hívek végig járják az egyes stációkat – amelyek közül némelyik a hagyományból és nem a szentírásból merít – és elmélkednek, imádkoznak.
A délután a Triduum Sacrum (Szent Háromnap) második felvonásával folytatódik: a nagypénteki liturgiával, amely Jézus szenvedésének és halálának az ünnepe. Ez a szentmise általában délután 3-kor kezdődik, ez ugyanis Jézus halálának az órája. A liturgia négy részből áll: először a hívek igeliturgiára gyűlnek össze, és ismét meghallgatják a passiót (szenvedéstörténetet). Ezután felolvassák az ún. nagy egyetemes könyörgéseket: Tíz hosszú könyörgésben fohászkodnak az egész egyházért, a keresztény felekezetekért, a nem keresztény vallásokért, az ateistákért, valamint az egész világért.
Ezalatt többször elhangzik a felszólítás: „Hajtsunk térdet…álljunk fel”! Ezt követi a hódolat a szent kereszt előtt: Egy lila kendővel letakart keresztet lelepleznek, és térdhajtással hódolnak előtte. A pap ilyenkor így kiált: „Íme a keresztnek fája, rajta függött a világnak váltsága!” A hívek erre azt válaszolják: „Jöjjetek hát, imádjuk!” A nagypénteki liturgia az ezt követő áldozással ér vég véget.
Forrás: katholisch.de
