Nagycsütörtökön, a húsvéti szent három nap első állomásán, Jézus elárultatásának és elfogatásának napján, az Oltáriszentség alapításának ünnepén, Felföldi László pécsi megyéspüspök mutatott be szentmisét az utolsó vacsora emlékére a Székesegyházban.
A 18.00 órakor kezdődő liturgián újra felhangzott a hamvazószerda óta elmaradt Gloria (Dicsőség) harangok, csengők és orgona kíséretében, de a könyörgést követően mindezek ismét elnémultak, hogy legközelebb a húsvéti vigílián hallhassuk hangjukat. Ez szimbolizálja, hogy Jézus szenvedésekor az apostolok megfutamodnak, és erre a csendre utalt a főpásztor is, aki homíliájában lírikus szépséggel szólt az ünneplő közösséghez. A megyéspüspök arra biztatta a híveket, hogy merjenek formálódni és a szeretetben egyre inkább Krisztusivá válni.
„Mitől válik az ember emberré? Erre sok válasz van, de ha a szívünkbe nézünk, akkor látjuk, hogy emberré az asztal mellett válunk, méghozzá olyanná, amilyet terítettek nekünk a családban, baráti körben, iskolában vagy munkahelyen. Jézus asztalt terít az apostoloknak, hogy köré üljenek követői, hogy ott formálódjanak, átalakuljon a szívük és megismerjék egymást, mint önmagukat. Mert Isten terített asztalánál az igazi önmagunkra lelünk!” – jelentette ki Felföldi László püspök atya, majd kiemelte, a keresztény élet asztala nagycsütörtökön alakult, hogy az utolsó vacsorával elinduljon egy olyan életerő a földön, ami átalakíthatja az embereket. Ezért feladatunkként tekinthetünk arra, hogy magunk is visszataláljunk közösségünk, családunk, barátainak asztalához és tovább formálódjunk.
„Amikor teret engedünk valakinek a mindennapokban, akkor megengedjük, hogy formálja az életünket. Amikor elolvasunk egy könyvet, akkor megengedjük, hogy az író formálja a lelkünket. Engedjük, hogy Istent átalakítson, és ezáltal hasonlóvá váljunk Jézushoz, mert így megtanulunk úgy szereti, ahogy Ő.”
A főpásztor elmondta, ugyan a járványhelyzet miatt a szertartás során nem kerülhet sor a lábmosásra, de a szolgálat nem maradhat el sem ez alkalommal, sem máskor. Ennek jelképe lehet, hogy leteszünk egy tányért az asztalra vagy töltünk egy pohár vizet, de ezt valóban tegyük is meg, mert a szeretet a szolgálatban, a számítás nélküli biztonságban válik örömmé. Ahogy János evangéliuma szerint Jézus mondja:
Példát adtam, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg. (Jn 13,15)
Felföldi László pécsi megyéspüspök kiemelte, a csendre most mindannyiunknak akkora szükségünk van, mint az éhezőnek egy falat kenyérre vagy a szomjazónak egy korty vízre. Ehhez kapcsolódva Őri István Mesélj a csendről című versének első részét idézte fel: Mesélj a csendről//Bennem üvöltés van és félelem,/Mesélj a csendről, Kedvesem.//Milyen az: hallani, ha nincs semmi hang; milyen az, mikor az ordítás a semmibe zuhan?/Milyen a békesség, az öröm; milyen, ha valaki ezt mondja: “Köszönöm?”/Milyen vagy te? S milyen az életed? Valóban fény van a felhők felett?//Bennem üvöltés van és félelem,/Mesélj a csendről, Kedvesem.” Végül hangsúlyozta, legyünk csendben, így mondjuk ki, miért élünk!
Az Oltáriszentség alapításának ünnepén bemutatott szentmise végén a főpásztor csendben elvégezte az oltárfosztást, mely Jézus ruháitól való megfosztását szimbolizálja.
A Szent Háromnap alatt közvetített szertartások élőben követhetőek a Pécsi Egyházmegye online felületein és az EWTN (Bonum) televízión keresztül.
Fotó: VN
