Az elmúlt otthon töltött hetek sok nehézséget róttak ránk, testileg-lelkileg embert próbáló időszak volt ez mindannyiunk számára. A mohácsi Park Utcai Katolikus Általános Iskola néhány diákjának írását közöljük, amelyekben a gyerekek megfogalmazzák, hogyan élték meg ezt az időszakot, miért hálásak Istennek.
„Nagyon sokat kellett imádkoznom, mert nagyon nehéz otthon egyedül tanulni. Sokat kellett azért is imádkozom, hogy az összezártság miatti gondokat meg tudjuk oldani a szüleimmel. Közelebb kerültünk Istenhez, azért is, mert a szüleimmel együtt készültünk a hittan versenyre.”
„Rosszul érintett az otthontanulás, nagyon hiányzik az iskola. Hálás vagyok, mert nem lettem beteg. Istenhez mindig lehet szólni, mindig meghallgat bármi jó vagy rossz történt velünk, mindig vigyáz ránk.”
„Nekem nagyon tetszett az online tanulás. Szerintem a tanárainktól sok segítséget és feladatot kaptunk, hogy ne maradjunk le a tananyaggal. Sokkal több idő jutott egy-egy tantárgyra, így a hittanra is. Sajnos a vasárnapi szentmisére nem mindig tudtunk elmenni, de az nagyon jó volt, hogy a hittan tanárunktól kapott videókat, filmeket, énekeket az egész családdal együtt néztük meg. Együtt hallgattuk a zenéket, akár én, akár az öcsém kapta feladatként. Többször volt feladat a Szentírásból olvasni, így a Bibliával is jobban megismerkedhettem. Nagyon jó lesz újra iskolába menni, de én élveztem ezt az időszakot is.”
„Elsősorban hálás vagyok, hogy épségben és egészségben átvészeltem ezt a nehéz időszakot a családommal együtt! Ha valaki, én sajnos tudom, mit jelent kórházban lenni, hálásnak kell lenni minden megélt napért, megélt percért, közös pillanatért. Hálás vagyok, hogy imádkozhattam anyukámmal.”
