A közösségek megtartó ereje különösen fontos a fiatal, 16-25 éves korosztály számára. Többek között ezért olyan népszerűek az Antióchiás csoportok, melyek közül a Pécsi Egyházmegyében szerveződő, keresztény egyetemistákat megszólító Boldog Brenner János Antióchia is szeretettel várja a huszonéves tagokat.
Kovácsné Lent Mária és Kovács László csaknem kéthetes egyeztetés után fogadta a Pécsi Egyházmegye munkatársát, hogy egy beszélgetés keretében megosszák tapasztalataikat az egyetemi Antióchia közösség koordinálásáról, és tanúságot tegyenek a csoportok segítő jellegéről.
Este kilenc óra. Az imént fejeztetek be egy megbeszélést a közösség egyik tagjával, nem beszélve más, a csoportot vezető „szülőpárra” vonatkozó egyéb feladatokról. Fáradtak vagytok?
Kovácsné Lent Mária: Inkább feltöltődtünk. Hét gyermekünk közül mindegyik felnőtt, mára több szabadidőnk van, ezt örömmel fordítjuk a közösség tagjaira. Az Antióchia egyik fontos része, hogy a tagok valamelyike a hetente szervezett találkozók alkalmával megossza bizonyos hitélményét társaival. Hétfőnként meghívjunk vacsorára azt a fiatalt, aki az aktuális bevezetőt írja és erről beszélgetünk. Most azonban nem volt vacsora, a pandémia alatt online találkozunk. A fáradság viszont eszembe sem jut.
Kovács László: Tudni kell, hogy az Antióchiában – így mi is – félévente szerveznek nagyhétvégéket, ősszel és tavasszal. Ilyenkor a csoport együtt tölt három napot, mindenki egy-egy ismerős családnál kap szállást. Napközben együtt vagyunk, a fiatalok bevezetőket mondanak, amiket élénk, őszinte kiscsoportos beszélgetések követnek, sokat énekelnek, játszanak, nevetnek és szentségimádáson, szentmisén vesznek részt. Ezeken a hétvégéken általában több feladat hárul a „szülőpárra”, vagyis ránk. Sokan jelezték felénk, hogy bizony nagy munka lesz, de mi másképp éreztük. Inkább mi segítettünk a levezető párnak, akik a hétvége fiatal szervezői, és akik a munka nagy részét végezték a különböző felelősökkel közösen. Végül persze mindenki elfáradt, de nagyon szép volt! De van még egy fontos tényező, amit itt meg kell említeni: a hét gyermekünk. Nagycsaládosként megtanultuk, hogyan adjunk szabadságot a ránk bízottaknak, hogyan segítsük őket a döntésekben, melyeket végső soron maguknak kell meghozniuk.
Hogyan alakult így, minek a hatására vállaltátok a csoport koordinálását?
K.L.M.: Kezdetben gyerekeinken keresztül – akik mindannyian „antisok” voltak – kapcsolódtunk az Antióchiához. Ekkor mi is szállást adtunk a pécsi Néri Szent Fülöp Antióchia Közösség nagyhétvégéin, „műhelyeztünk” bevezetőket. Itt éreztem meg először az Antióchia közösségben Isten eleven jelenlétét, pedig még valahol kívülállók voltunk. Később, 2018 telén egy szentmise után kért fel minket a budapesti Szent Imre Antióchia szülőpárja, akik most az országos antit vezetik, hogy segítsünk egy pécsi egyetemista csoport megalapításában.
K.L.: Emlékszem, különleges élmény volt a saját gyermekeink bevezetőjét hallani egy nagyhétvégén. Ha humorosan szeretném megfogalmazni, azt is mondhatnám, hogy könnyű kereszténynek lenni, ha ennyire közvetlenül megtapasztjuk a Szentlélek működését. Ezek a közösségi alkalmak sokat segítenek abban, hogy kézzelfoghatóvá váljon Isten szeretete és felismerjük, országa közöttünk van. És most személyes példáról beszélek. Feleségemmel együtt úgy gondoljuk, a Gesztenyés Közösség nélkül talán nem vállaltuk volna a „szülőpári” feladatokat. A felkéréskor kértük az ő támogatásukat is, megosztottuk a közösségünkkel kérdéseinket, akik felismerték, hogy ezzel ugyan kisebb aktivitással tudunk majd kapcsolódni a találkozókhoz, mégis gazdagítjuk a csoportot.
A fiatalok lelkesedése láttán, hasonló hitélményekkel gazdagodhatnak a heti rendszerességgel szervezett találkozókon vagy az Antióchiás hétvégéken.
K.L.M.: Egészen más problémák és örömök foglalkoztatják a tizenéves fiatalokat, mint a huszonéveseket. Ezért fontos, hogy nekik is legyen külön csoportjuk, ahol ezekben osztozhatnak és közösségben élhetik meg Isten jelenlétét. Ezt a megtartó erőt igazolja, amikor az egyik tag megkért, imádkozzak érte, majd kifejezte a háláját, amiért ezzel segítettem. De ugyanígy említhetném a túrát, amit az elmúlt hetekben teljesítettünk, és ahol a személyes találkozás tovább mélyítette az összetartozás élményét.
Most különösen fontos, hogy az emberek éljenek ezekkel a lehetőségekkel, hiszen mára szinte szomjazzuk a közösségi programokat. A csoportot megerősítik vagy meggyengítik a járvány társadalmi hatásai?
K.L.: Az Atnióchia közösség lényege a személyes találkozás, közös beszélgetés, ima, a fizikai kontaktus, az ölelés, az érintés. A virtuális valóság soha nem lesz kézzelfogható. Ezért a kényszerű átszerveződés sokakat meggyengített, látjuk, hogy a fiataloknak nagy nehézséget jelent a távolságtartás. Ez normális, hiszen olyan, mintha online akarnánk házasságot élni. Persze lehet próbálkozni, nem kell elválni, amiért nem láthatjuk a másikat. Bizonyos ideig így is ki lehet tartani. Sok munka árán ez a fajta kapcsolattartás megerősít, nem vonjuk kétségbe, hogy a pandémia alatt fejlődtünk. Megtanultunk például figyelni és érzékenyebbek lettük számos területen. Viszont mindannyian nagyon örülnénk, ha véget érne a megpróbáltatás.
K.L.M.: A SZIV találkozón (Szülőházaspárok és Ifjúsági Vezetők találkozója) is felmerült ez a kérdés, ahol egy kiscsoportos beszélgetés végeredményeként elhangozott, hogy hűségesebbek lettünk. Hiszen akik a sokadik egyetemi előadás után este még visszaülnek a számítógép elé, hogy a társaikkal imádkozzanak és beszélgessenek, lojalitásról tesznek tanúbizonyságot, ezzel megerősítve az online kapcsolattartásban meggyengült embereket.
Mivel készültök a fiatalok számára a zöld lámpa felvillanásával?
K.L.: Legközelebbi tervünk egy évzáró grillparti nálunk, a kertben, illetve szerveztünk egy nyári hosszúhétvégét, ahol csütörtöktől vasárnapig együtt kirándulhat a csapat. Legjobban az őszi nagyhétvégét várjuk, ahol majd újabb tagokkal bővülhet a közösség. Mindenesetre az előttünk álló hetekben sok erőre lesz szükség, mert ezt még online kell végigcsinálni. Így nő az Isten országa!
Anitóchia Közösség
Az Antióchia katolikus lelkiségi mozgalom tagjai a római katolikus egyház tanítását vallva egymást segítik hitük mindennapi megélésében, aktívan részt vesznek saját plébániájuk életében, és fontosnak tartják a fiatalok közt végzett evangelizációt. Nevét a korai kereszténység történetében kiemelkedő szerepet játszó Antióchia városáról kapta, ahol az Újszövetség szerint „először nevezték a tanítványokat keresztényeknek." (ApCsel 11, 26).
