A Laudato si’ év záróhetében a Pécsi Egyházmegye honlapján és Facebook oldalán a teremtésvédelmi világnapok kapcsán figyelmet szentelünk az éves ünnepnapoknak és a kiemelt természetvédelmi témáknak. Második írásunk is ehhez fűződik, március 22-ről, a víz világnapjáról emlékezünk meg.
„Az iható és tiszta víz megléte elsődleges fontosságú kérdés, mert elengedhetetlen az emberi élet számára, valamint a szárazföldi és vízi ökoszisztémák fenntartásához. Az édesvízkészletek táplálják az egészségügyi, mezőgazdasági és ipari szektort. A víz hosszú időn keresztül nagyjából állandóan rendelkezésre állt, mostanra azonban sok helyen az igény meghaladja a fenntartható kínálatot, és ez súlyos következményekkel jár rövid és hosszú távon. A nagyvárosok, melyek jelentős mennyiségű víztartalékra szorulnak, megszenvedik a vízkészlet csökkenésének kritikus időszakait, amikor nem is mindig történik megfelelően és részrehajlás nélkül a vízszolgáltatás irányítása. A közvízszolgáltatás elégtelensége különösen Afrikában jellemző, ahol a lakosság nagy része nem jut biztonságos ivóvízhez vagy az élelmiszer-termelést akadályozó aszálytól szenved. Bizonyos országokban vannak olyan térségek, amelyek bőségesen rendelkeznek vízzel, mások viszont súlyos hiányt szenvednek.” (Laudato si’ 28)
Március 22-ének különös jelentősége van. Tudjuk, hogy bolygónk felszínének mintegy 70 százalékát víz borítja, azt is, hogy testünk hasonló arányban áll ebből az éltető folyadékból, hogy nélküle az élet lehetetlen. Hazánkban, e szempontból kedvező adottságai miatt, bőségesnek tűnő vízkészletek vannak, a csapból a nagy többség otthonában egészséges, iható víz folyik. A jelentőségét inkább nagy kirándulásokon, hatalmas hőségben érezzük vagy egzotikus külhoni tájakon járva, ahol csak palackos formában fogyasztható, méregdrágán vásárolva.
1. Környezetismeret órán régen megtanultuk, hogy a Föld felszínén és közvetlenül alatta található készletek 97%-a sós, és csak a kevés maradék ivóvíz, annak is 70%-a jég formájában lelhető fel. Ráadásul eloszlása egyenlőtlen. Kanada a készletek 25%-ával rendelkezik, miközben több mint harminc országban súlyos vízhiány van. Nem kivételek a fejlett országok sem, például az Egyesült Államok vagy Dél-Európa.
Napjainkban 1,1 milliárd embernek nem jut tiszta ivóvíz. Az ivásra fordított víz több tízszeresét, százszorosát használjuk el az élelmiszerünk, használati tárgyaink előállítására. Az édesvíz-használat közel 80%-áért ma a mezőgazdaság és az állattenyésztés felelős. Például 1 hamburger előállításához 2400 liter, 1 szelet marhahúséhoz 7000 liter, 1 farmernadrágéhoz pedig 11.000 liter vízre van szükség!
A túlzott és pazarló használat a földfelszín alatti természetes víztározók szintjének rohamos csökkenését eredményezi, ami 20-30 éven belül rendkívül súlyos világméretű válsághoz és háborúkhoz is vezethet a szakértők szerint.
2. Azt hihetnénk, hogy az ember – mint a legintelligensebb lény – vigyáz erre a kincsre. Sajnos nem így van. A pazarlás mellett a vizek szennyezése is megállíthatatlanul zajlik: termőföldjeink műtrágyázása, idegen halfajok telepítése, szemetünk, szennyvizünk tavakba, folyókba engedése, az egyre emelkedő széndioxid-kibocsátásunk következtében kialakuló tengervíz-savasodás, a tengerek, óceánok felelőtlen túlhalászása. Ki ne tudná folytatni? A nagy csendes-óceáni szemétsziget, a Deepwater Horizon mélytengeri olajfúró torony meghibásodása, a rosszul megtervezett vízi erőművek, az elszikesedő öntözött termőföldek, a tengerek vízszintjének emelkedése is az emberi civilizáció tevékenységének következményei. Az üvegházhatású gázok okozta globális felmelegedés miatt az óceánok hőtágulása, illetve a gleccserek és a sarki jégsapkák olvadása következtében emelkedő vízszint nem csupán a tengerparti városokat, de országrészeket, sőt egész országokat is fenyeget.
3. Nem csak úgy általában érinti mindez az egész világot, hanem minket is számtalan hatáson át. A hazai aszályos időszakok növekedésére, valamint egyenlőtlenebb csapadékeloszlásra számíthatunk. Van vízhiányos tájegységünk is: a Duna-Tisza közti Homokhátságon már 1990 óta tartó folyamat a talajvízszint csökkenése. Időben meg kell tehát tanulnunk spórolni a vízzel.
4. Nekünk, keresztényeknek még többet jelent a víz. Isten csodálatos alkotása, teremtő szeretetének megnyilvánulása. Mint szimbólum a Bibliában sok helyen összefonódik Isten cselekvésével. Jézus a szamáriai asszonynak ezt mondta: „Ha ismernéd Isten ajándékát, s azt, aki azt mondja neked: Adj innom, inkább te kértél volna tőle, s ő élő vizet adott volna neked.”, illetve „aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne.” (Jn 4, 11. 14).
De a szentségekben és a liturgiában is szerepet kap a víz. Keresztelésünkkor vízzel öntenek le, vagy vízbe merítenek bennünket. Jézus is elvégezte ezt jelképes cselekedetként, bár nem voltak bűnei, amiktől meg kellett volna tisztulnia. Szenteltvízzel vetünk keresztet a katolikus templomokban, ünnepeken azzal hinti meg a hívőket a pap. Legnagyobb ünnepünk, a húsvét vigíliájának szertartásában a fény mellett a víz kapja a legfőbb szerepet hitünk legmélyebb titkainak bemutatásában.
5. Mit tehetünk? Nagyon is sokat! A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa Teremtés Ünnepére készített „Nézd, itt a víz!” című kiadványában több konkrét lehetőséget felsorolt:
Gyűjtsük össze az elhasznált vizet (szürke vizet) a WC öblítéshez!
Gyűjtsünk esővizet a kert és a virágok öntözéséhez!
Használjunk víztakarékos WC tartályt!
Fogmosáskor, zuhanyzáskor ne folyassuk állandóan a vizet!
Csak telepakolt mosógéppel mossunk!
Új háztartási gépek vásárlásakor keressünk víztakarékos modelleket!
Javítsuk meg minél hamarabb az elromlott csapokat, WC-tartályokat: egy csepegő csap kb. 20 liter vizet pazarol naponta, egy rossz WC kb. 40 litert.
Lakásunk, egyházi épületeink csapjaira szereljünk fel víztakarékos csapbetéteket!
Fogyasszunk kisebb vízlábnyomú élelmiszereket, azaz több zöldséget és gyümölcsöt és kevesebb húst!
Csak annyit vásároljunk, amennyire ténylegesen szükségünk van!
Környezetkímélő anyagokkal mossunk!
Takarítsunk ecettel, mosószódával (ezek ráadásul még olcsóbbak is, mint a drága, a környezetre – különösen az élővizekre – és az egészségre káros vegyszerek)!
Ha látunk illegális hulladéklerakást, olajtartályt vagy egyéb veszélyes hulladékot, jelentsük az illetékes hatóságnak!
A feladatunk tehát az, hogy takarékoskodjunk a vízzel, óvjuk, tiszteljük az éltető vizet, s szeretettel hívjuk fel erre a figyelmét embertársainknak.
„Zengjetek hálaéneket az Úrnak,
Énekeljetek hárfakísérettel Istenünknek!
Ő az, aki beborítja felhőkkel az eget,
esőt bocsát a földre, füvet sarjaszt a hegyeken.” (Zsolt 147, 7-8)
Forrrás: teremtesvedelem.hu
Fotó: shutterstock
