Kezdetben ezt az ünnepet még nem pünkösd után tartották, és néhány évszázadba telt, amíg megtalálta helyét a naptárban.
A katolikus egyház római rítusa a Szentlélek eljövetelének megünneplését követően, a Szentháromság vasárnapján keresztül folytatja az elmélkedést Isten nagy misztériumáról. A pünkösd utáni vasárnapot ugyan évszázadokon keresztül a Szentháromságnak szentelték, de mégsem ünnepelte meg mindig mindenki azt az egyházban.
Korábban a katolikus enciklopédia szerint ez a vasárnap dominica vacans néven volt ismeretes, amelynek nem volt specifikus célkitűzése vagy témája, és nem volt olyan ünnepnap sem, amelyet specifikusan a Szentháromságnak szenteltek volna. Idővel megjelent az egyházban az igény saját istenhitének még pontosabb meghatározására.
Az ariánus eretnekség néven ismert mozgalom a 4. században alakult ki, melynek követői vitatták azt a hagyományos keresztény hitet, amely szerint egy Isten van és abban három személy. Az egyház püspökei ezért úgy döntöttek, hogy a Szentháromság tiszteletére megszerkesztenek egy olyan misét, amely megerősíti a belé vetett hitet, de a naptárban nem rendeltek hozzá dátumot.
A 8. és a 9. században találta meg az egyház az ünnep tökéletes naptári helyét. A Szent András féle misekönyv (St. Andrew Daily Missal) elmondja, hogy miért a vasárnap volt erre a legalkalmasabb nap:
„A vasárnap egész évben a Szentháromságnak van szentelve, mert Isten, az Atya az első nap kezdte a világ teremtését, a Fiú vasárnap reggel támasztotta fel az embert a halottak közül, és a Szentlélek pünkösdvasárnap szállt le az apostolokra.”
A Szentháromság valamilyen formában történő megünneplése mellett növekvő igény mutatkozott arra is, hogy a pünkösdöt követő „üres” vasárnap is konkrét nevet kapjon. Ez az igény azáltal is növekedett, hogy ebben az időben került sor a papszentelésekre is, de ennek nem volt kifejezett liturgiája. Ahogy azt a Szent András-féle misekönyv is elmagyarázza: „A Szentháromság ünnepe eredetét annak a ténynek köszönheti, hogy a pünkösd utáni szombaton tartandó papszentelésre este került sor, amely így átnyúlt másnapra ,vagyis vasárnapra is, de nem volt megfelelően kialakított mise azon a dátumon… A Szentháromság votív miséjét néhány helyen ezen a vasárnapon ünnepelték; s mivel meghatározott helye volt a liturgikus naptárban, úgy tekintettek erre a misére, mint amely különleges ünneppé alakította ezt a vasárnapot, mégpedig a Szentháromság különleges ünnepévé.”
Az a tény, hogy az egyház a pünkösdöt követő vasárnap ünnepli a Szentháromságot, lehetővé tette, Isten misztériumán való további elmélkedést, miután megkapta a Szentlélek ajándékát. Ez segít abban, hogy meglássuk azt az összefüggést miszerint, ha tényleg meg akarjuk érteni a Szentháromságot, szükségünk van a Szentlélek ajándékára. Saját magunk sosem fogjuk teljesen megérteni, hogy ki is Isten valójában, ezért nagy szükségünk van arra, hogy a Szentlélek ebben vezessen és inspiráljon minket.
A Szentháromság a katolikus egyház egyik legalapvetőbb hittétele, és ezért helyénvaló, hogy egy különleges vasárnapot szentelünk ennek a misztériumnak.
Írta: Philip Kosloski – megjelent az Aleteia oldalán 2019. június 16-án
Nyitókép fotó: Dorotheum | Public Domain
