Nagy Lajos király leányát, Lengyelország és Litvánia királynőjét ünnepeljük liturgikus emléknapján, július 18-án.
Hedvig a kicsinyek és a szűkölködők iránti szeretete, a hit dicsőségéért való fáradozása, a béke megőrzéséért kifejtett tevékenysége miatt érdemelte ki a szenteknek kijáró tiszteletet.
Szent Hedvig királynő (1374-1399)
Hedvig Nagy Lajos magyar és lengyel király, valamint Erzsébet boszniai hercegnő harmadik gyermeke volt, aki apja halálát követően 1384-ben (tíz évesen) Lengyelország királynője lett.
Hedviget eredetileg Habsburg Vilmos osztrák herceggel jegyezték el négy éves korában, de a lengyelek nem akarták Vilmost királyukként, ezért elűzték. Az országot azonban fenyegette keletről a pogány litvánok serege, így kapóra jött, amikor fejedelmük, Jagelló Ulászló házasságkötési ajánlattal jelentkezett Hedvig udvarában, s ígéretet tett arra, hogy vele együtt az egész litván nép megkeresztelkedik és egyesül Lengyelországgal.
Szent Hedvig vele született értelmessége és széles körű műveltsége révén sok emlékezetes dolgot tett rövid élete folyamán.
Ő lett a litvánok keresztény hitre térítésének igazi pártfogója, aki az üdvöt és a kegyelmet hangsúlyozta. Gondoskodott olyan alkalmas személyek kiműveléséről, akik értették a megkeresztelt nép nyelvét, lelkületét, adottságait és jellemét.
Prágában 1397-ben kollégiumot alapított litván teológusok számára.
Hedvig szívén viselte a betegek, árvák, szegények, elesettek sorsát. Gyakran látogatta a kórházakat, és ápolta a betegeket. Biecz városában kórházat építtetett.
Törekedett enyhíteni a parasztság nyomorát, nehéz helyzetét.
Leánya, Erzsébet Bonifácia világra jöttét követően gyermekágyi lázban hunyt el, Hedvig a gyermekét négy nappal élte túl.
Közvetlenül halála után már szentként tisztelték. Közeli szentté avatását a lengyelek annyira biztosra vették, hogy testét nem a kriptában helyezték örök nyugalomra, ahová a királyokat szokták, hanem a krakkói Wawel Katedrális oltára alá temették. Szent Hedvig 2006 óta a Dunakanyar védőszentje.
S ím király leánya Hedvig ott ült
Ifjúsága hajnalköntösében,
S rózsafelhők arci, szép hajának
Gyenge fodra barna köd valának,
S minden, ami kellem és gyönyör van,
Harcban állott termetén, vonásin;
S a szemérem diadalma rajtok
Mint királyné ünnepelt szelíden.(Részlet Vörösmarty Mihály Hedvig c. költeményéből)
(Kép és szöveg: katolikus.hu, szenthedvig.hu)
