Július 22-én ünnepeljük szent Mária Magdolna, a megtérő bűnösök és a félrevezetettek védelmezőjének emléknapját. Sokáig úgy tartották őt számon, mint Jézus azon tanítványát, aki egykor utcanő volt.
Már az egyházatyák is az „apostolok apostolának“ (apostola apostolorum) nevezték, és 2016 óta már a liturgikus naptárban is úgy szerepel, mint aki egyenrangú a férfi apostolokkal. – E kettő között azonban évszázadokon keresztül tartotta magát az a képzet, hogy itt egy erotikával átitatott, bűnbánó és vétkes nő kétes karrierjének történetével van dolgunk. De ki volt valójában Mária Magdolna, és hogyan alakult ki életének ez a sajátságos interpretációja?
Első lépésként vessünk egy pillantást a Bibliára. Mind a négy evangéliumban az általunk Mária Magdolnaként ismert személy, Magdalai Máriaként szerepel. Lukács evangéliumának nyolcadik fejezetében azt olvassuk, hogy amikor Jézus bejárta Galileát, tizenkét apostol és néhány asszony kísérte őt, „akiket gonosz lelkektől és különféle betegségektől szabadított meg“. Zsuzsanna és Johanna mellett, Mária Magdolna szerepel név szerint úgy, mint akiből „hét ördög ment ki“. Hűséges követőként ő is gondoskodott Jézus és a tanítványok ellátásáról.
Az evangéliumok egyértelműen hírt adnak arról is, hogy Mária Magdolna ott állt Jézus keresztjénél, ott volt Jézus temetésén, és Húsvét reggelén ő volt az első tanúja a feltámadásnak. János evangéliuma szerint a kertben találkozott Jézussal, akit először nem ismert fel, és akitől azt a feladatot kapta, hogy adja át a tanítványoknak a húsvéti üzenetet. „Mint első tanú és hithirdető, Mária Magdolna döntő fontosságú kapocs a nagypénteki kétségbeesés és a húsvéti öröm között“, írja Dorothee Sandherr-Klemp, a Német Katolikus Nőszövetség lelkészi tanácsosa.
Honnan ered az összetett Mária Magdolna kép?
Már Márk evangélista is, aki a legkorábban írta le evangéliumát, így jellemzi az asszonyokat: „Már Galileában is vele tartottak, és a szolgálatára voltak (Jézusnak)“ (Mk 15,41). Nála és Máténál a Jézus körül lévő asszonyok tanítványnak számítanak. Lukács nem ad ilyen magas rangot az asszonyoknak, és úgy beszél Mária Magdolnáról, mint Jézus egyik követőjéről.
Ezekből a bibliai forrásokból az exegéták arra következtetnek, hogy a zsidó Mária – héber nevén Mirjám – elhagyta galileai otthonát, Magdalát, és valószínűleg hajadon volt: Nevének pontosabb meghatározása, „Magdalai“ (Magdalából való) is erre utal, és nem úgy értendő, hogy egy Magdalai nevű férfi felesége volt.
Az egyházatyák, mint Hippolit, Augustinus, Aranyszájú Szent János és Alexandriai Cirill számára ő volt az új Éva, a húsvét első követe. Végezetül Jeromos (347-420) úgy jellemezte őt és a többi asszonyt az üres sírnál, mint „az apostolok apostolait“. Alakjának átértelmezése Nagy Szent Gergely (590-604) pápa nevéhez köthető, az ő Magdalénáról szóló prédikációiban ugyanis összeolvad a Magdalából származó asszony alakja azzal a névtelen bűnössel, aki Lukács evangéliumában (7,36-50) megkeni Jézus lábát, valamint azzal a Betániai Máriával is, aki Márta és Lázár testvére volt.
A keleti-egyház figyelmen kívül hagyta Róma püspökének, Nagy Szent Gergely pápának előbb említett felfogását, és Mária Magdolnát továbbra is évszázadokon keresztül úgy tisztelte, mint Junia apostolnőt, vagy mint a férfi apostolokkal egyenrangú nőt. Nyugaton azonban a középkor folyamán a Húsvét hírnökének képe mellé szép lassan társult a bűnös nő képzete is, amely ráadásul egyre újabb és egyre színesebb elemekkel bővült. Ebből adódik a művészeti megközelítések sokfélesége is. Vannak olyan alkotások, amelyek Mária Magdolnát Jézus holtestének megkenése pillanatában ábrázolják; egyes műveken illatos olajjal a kezében a kereszt tövében áll, és Jézus lába felé nyúl – utalva ezzel arra a megkenésre, amely a bűnbánó asszony gesztusa volt. A vezeklő bűnösről nyilvánvaló, hogy egykor prostituált volt, ezért ábrázolják mezítelenül vagy félmeztelenül és/vagy kibontott vörös hajjal. Ez az ábrázolás különösen az ún. ellenreformáció idején volt népszerű azért is, hogy ezáltal vonzóvá tegyék a bűnbánók visszatérését az egyházhoz.
Ennek a több női személyből épülő Magdolna képnek rendkívül nagy hatása volt, és többek között oda vezetett, hogy prostituáltak számára kialakított javítóintézeteket „Magdaléna otthonnak“ neveztek el. A hét gonosz lelket, amelyet belőle kiűztek, azonosították a hét halálos bűnnel, valamint összefüggésbe hozták a kontroll nélküli női szexualitással. Ezt a „keverékszemélyiséget“ csupán a 20. század elején kezdték el történelemkritikai exegézis segítségével ismét külön személyekre bontani, és ez a megközelítés csak lassan vált elfogadottá.
Szöveg és kép forrása: https://www.katholisch.de/artikel/14103-apostelin-mit-verruchtem-image
