A betegek szentségében Isten megajándékozza a beteg embert az Ő közelségével, gyengédségével, irgalmával és gyógyító, felemelő, megerősítő jelenlétével - fejtette ki Ferenc pápa saját kórházi tartózkodását követően.
2021. július 11-én Ferenc pápa az Agostino Gemelli kórházból, műtétje után lábadozva tartotta meg a szokásos, mégis különleges vasárnapi Angelust, ahol saját tapasztalatát is hozzákapcsolva az aznapi evangéliumhoz, értékes tanítást fogalmazott meg a betegek szentségéről. Ebben a szentségben Isten megajándékozza a beteg embert az Ő közelségével, gyengédségével, irgalmával és gyógyító, felemelő, megerősítő jelenlétével. Ferenc pápa arra buzdít mindannyiunkat, akik betegekkel kerülünk kapcsolatba, hogy szolgálatunk is váljék olyan olajjá, mint a betegek kenete.
A mai szentmisén hallott evangélium elbeszéli, hogy Jézus tanítványai, akiknek küldetést adott, „olajjal megkenve sok beteget meggyógyítottak” (Mk 6,13).
Ez az „olaj” eszünkbe juttatja a betegek kenetének szentségét, amely megerősít lélekben és testben. De ez az „olaj” a beteggel törődők meghallgatása, közelsége, gondoskodása, gyengédsége is: olyan, mint a simogatás, melytől az ember jobban érzi magát, mely enyhíti a fájdalmat és bátorságot önt belénk.
Előbb-utóbb mindannyiunknak – mindenkinek – szüksége van a közelségnek és a gyengédségnek erre a „kenetére”, és mindannyian adhatunk belőle egy látogatással, egy telefonhívással, egy kéznyújtással a rászorulók felé.
Ne feledjük, hogy az utolsó ítéletkor – Máté evangéliumának 25. fejezete – az egyik dolog, amit számon fognak kérni tőlünk, az a betegekhez való közelség lesz!
/Ferenc pápa különleges Angelusa: Mindannyiunknak szüksége van a törődésre!/
Ferenc pápa buzdításán elmélkedve, azon gondolkodtam, hogy vajon milyen is az a lelkület, amivel hitelesen léphetünk oda a betegágy mellé, de tágabb értelemben is: hogyan élhetünk gyógyító kapcsolatokban ebben a több értelemben is beteg világban? Hogyan vihetjük el az Evangélium örömhírét embertársainknak? A választ Assisi Szent Ferenc lelkületében találtam meg, akit Ferenc pápa is gyakran állít példaképnek elénk. Íme az ő „receptje”:
Az Úr minket arra küldött, hogy hirdessük az Evangéliumot minden teremtménynek. Elgondolkodtál-e már azon, mit jelent: „hirdetni az Evangéliumot”? Ez azt jelenti, mintha azt mondanám: „téged is szeret az Isten Jézus Krisztusban.” És nemcsak mondanom kell, hanem valóban gondolnom is. És nemcsak gondolnom, hanem úgy is kell tekintenem ezt az előttem álló embert, hogy valami benne már meg van váltva. Hogy van benne valami sokkalta nagyobb és nemesebb, mint gondolná. És ez új öntudatra ébreszti. Ezt jelenti „hirdetni az Evangéliumot”. És ezt te csak úgy teheted meg, ha fölajánlod neki barátságodat, valóságos, érdekektől mentes, leereszkedés nélküli, bizalomra és igazi értékelésre épített barátságodat. Az emberekhez kell mennünk. Feladatunk igen kényes, mert az embernek világa egy óriás csatamező, ahol a gazdagságért és a hatalomért törik magukat. És a túl sok szenvedés és durvaság elfedi előlük Isten arcát. És főleg nem úgy kell menni közéjük, mint egy újfajta vetélytárs. A Magasságbeli békés tanúinak kell lennünk. Irigység és megvetés nélküli embereknek. Képeseknek arra, hogy valóban barátaik legyünk. A mi barátságunkat várják. Barátságot, mely megérteti velük, hogy Isten szereti és megváltotta őket Jézus Krisztusban.”
/Eloi Leclerc OFM: Egy szegény ember bölcsessége 122. old. Agapé kiadó 2006./
Máté Mária Magdolna Teréz nővér
Kép forrása: www.vaticannews.va
