Gazdag üzenettel várta a zarándokokat augusztus 4. és 8. között a pécsi Havi-hegyi templom búcsúja. Az ünnepi szentmisét a nyitónapon Felföldi László pécsi megyéspüspök celebrálta.
Fiatalok és idősek egyaránt szép számban gyűltek össze augusztus 4-én a 19 órakor kezdődő ünnepi szentmisére, hogy együtt adjanak hálát Istennek a Pécs belvárosa fölött emelt, Havas Boldogasszonynak szentelt templomban.
„Mi mindenre tanít bennünket ez az ősi templom, ezek az ősi falak? Mit üzennek nekünk?” – tette fel a kérdést Felföldi László pécsi megyéspüspök. A pécsi polgárok a járvány idején érezték, hogy Istenhez kell fordulni. Elhatározták, hogy lesz, ami lesz, de a megpróbáltatások után hálát fognak mondani Istennek. Építeni akarnak valamit. Talán olyanok is hozták föl a hátukon a követ, akik maguk is elvesztették szeretteiket a járványban. Az a világ, amelyikben élünk, hasonlóképpen egy fertőzött, veszélyeztetett világ. Van egy valóságos, biológiai járvány; de nekünk, pécsieknek ezen felül szembe kell néznünk egy másik, sokkal keményebb, gyilkosabb fertőzéssel, amely szellemi, lelki vonalon bontakozik ki. Ez ellen nehezebb védekezni, mert belülről kell felkészülnünk rá.
„Mindnyájunk élete olyan, mint ez a templom – szeretetből született.” – jelentette ki a főpásztor.
Akik itt az első templomot felépítették, azok ezt Isten és az emberek iránti szeretetből tették. Milyen barátságok szövődtek azok között a férfiak között, akik egymás mellett hozták föl a köveket, vagy azok között az asszonyok között, akik az ételt készítették ezeknek a férfiaknak, hogy bírják erővel a fizikai munkát!
„Ez a templom Isten és ember szeretetének az ajándéka, ami szenvedésből született.” – folytatta Felföldi László.
A mi életünk mögött is sok-sok ember szenvedése, áldozata, összefogása, szeretete van. A mi életünkben gyakran ugyanaz történik, mint ezzel a templommal története során. 1697-ben Havas Boldogasszony ünnepén felszentelték, majd tizennégy évre rá leégett. Nem hagyták annyiban. Újra összefogtak, hogy a megégettet, a leromboltat újjáépítsék. Majd 1780-ban újra leégett. Erre megint összefogtak összegyűjtve minden erejüket, és a mai templomban már az ekkor emelt épület részeit láthatjuk.
Az Istentől kapott életben is történhet tragédia, de ilyenkor – akárcsak egy templomot – a személyes életünket is újra kell építeni – tűzvész, testi betegség, emberi kapcsolatbeli tragédiák, kettétört álmok után. Mindenki tudna példát mondani arra, hogy leégett az, amit olyan sok gonddal, szeretettel épített az életében, amire oly nagy várakozással tekintett. Most pedig hálát adhatunk, hogy azokban a nehéz pillanatokban belső és külső segítséget, megerősítést kaptunk.
A fiatalokat kevés dologra tudjuk felkészíteni az életben, az azonban rendkívül fontos, amit itt taníthatunk nekik:
„Ha jön az életedben a tűzvész, nem vagy egyedül. Az isteni szeretet gazdagságában van, aki segédkezet nyújtson, hogy újra felépíthesd az életed” – emelte ki a megyéspüspök.
Isten ebben a gyógyulásban jelekkel is segítségünkre siet, mint az első, római Havas Boldogasszony templom építése előtti nyári hóeséssel. Figyeljük meg életünket! Isten ad jelet, senkit sem hagy magára. Mások életében mi magunk is hivatottak vagyunk jellé lenni, tanúságot tenni az Isten szeretetéről.
„Nem létezik olyan emberi sors, hogy az Isten ne mutassa meg magát benne” – hangsúlyozta a főpásztor, majd zárásul Ferenc pápa imáját idézte:
Ó, Mária, te mindig az üdvösség és a remény jeleként ragyogsz utunkon. Rád bízzuk magunkat, betegek Egészsége, aki hitedben szilárdan kitartva a kereszt alatt osztoztál Jézus fájdalmában.
Római nép Üdvössége, te tudod, mire van szükségünk, és biztosak vagyunk, hogy gondoskodni fogsz arról, hogy mint a galileai Kánában visszatérhessen az öröm és az ünneplés a mostani megpróbáltatások után.
Isteni Szeretet anyja, segíts, hogy felismerjük és elfogadjuk az Atya akaratát, és megtegyük, amit Jézus mond majd nekünk, aki magára vette szenvedéseinket és fájdalmunkat, hogy a kereszt által elvezessen bennünket a feltámadás örömére. Ámen!
Fotók: Pécsi Egyházmegye
