Hagyományosan szeptember 1-je Pécs Város Napja, ekkor adják át az elismeréseket azoknak, akik különböző területeken végzett szolgálatukkal hozzájárulnak a helyi közösség fejlődéséhez.
Pécs Város Napján a főtér szomszédságában található irgalmasrendi Szent Sebestyén templomban mutatott be a szentmisét a megyeszékhely lakóiért Felföldi László megyéspüspök. Különleges hangulatot kölcsönzött az eseménynek az a hangos énekszóval érkező zarándokcsoport, akik előző nap indultak el gyalog Máriagyűdről Budapestre, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra.
„Jézus hármas kijelentése a felolvasott evangéliumi szakaszban – »Én vagyok az út, az igazság és az élet« (Jn 14,6) – akár Pécs Város mottója is lehetne” – kezdte beszédét a főpásztor. Ha az élet felől közelítünk ezekhez az állításokhoz, rögtön látjuk, hogy ez mindannyiunkat közvetlenül érint. Mindnyájan élni szeretnénk. Ez mindenkiben ott van, nem a vallásból jön, Isten beültette a szívünkbe. Minden család azt szeretné látni, hogy az otthonában élet van. Van ugyanakkor egy nagyon súlyos, személyes kérdés, amit csak magunknak szoktunk feltenni olykor: élet-e az, amit én itt folytatok? Méltó-e ez az élet megnevezésre? Ebben a kérdésben egy küldetés van, folyamatos munka a mindennapokban.
Ahogy a fizika saját igazságait, törvényszerűségeit nem vitatjuk, tudomásul vesszük, úgy az életnek is van igazsága. „Az emberi élet mögött ott kell lennie a teremtett világ és az emberi méltóság igazságának” – folytatta Felföldi László. Az élet igazsága nincs kiszolgáltatva annak, hányan ismerik. Ha csak egyetlen ember hisz az igazságban, az akkor is igazság marad, nem lehet mesterségesen megváltoztatni. Ez a szív lényege, mélye. Mindenki szembesül előbb-utóbb a kérdéssel, hogy mi az ember, az ember valósága, mi az élet.
Földi életünk útján célokat tűzünk ki magunk elé, de ha csak a célra összpontosítunk, könnyen szem elől tévesztjük magát az életet. „Nem a cél az élet, hanem az oda vezető út. Az ember élete útközben van” – emelte ki a főpásztor. A cél (például egy diploma megszerzése) elérésének igazi sikere azon múlik, hogyan éljük az utat. Amikor egy férfi és egy nő összeköti életét, mert boldog családot szeretnének, közös útjukon valósul meg közös boldog életük. Rajtunk áll, hogy amikor végigjártuk utunkat, milyen utat hagyunk magunk mögött: jól kitaposottat, könnyen járhatót, értékeset, vagy egy tönkrementet, lepusztultat.
Legyünk magunkkal nagyon őszinték. Az Isten mindnyájunknak életet adott. Ennek egyik nagy titka, hogy jól éljük ezt az utat, az életünket. A saját életünk igazságát nem más fogja megmondani helyettünk, magunknak kell megtalálnunk. Fontos azonban látni, hogy ez nem fog menni társak nélkül. Csak közösségben sikerülhet. „Csak azoknak van szép élete, akik életükkel mások életét szolgálják, segítik, erősítik itt, ebben a városban, ebben a gyönyörű nemzetben, a magyar hazában” – zárta beszédét Felföldi László.
A szentmise végén a főpásztor megköszönte a zenei szolgálatot, a város jelenlevő vezetőinek közreműködését a felolvasásban, a könyörgésekben, és a zarándokcsoport részvételét. Ezt követően szalaggal látta el a zarándokok keresztjét, és áldással bocsátotta őket útjukra. A csoport énekszóval indult tovább aznapi útszakaszuk leküzdésére, melynek végállomása Püspökszentlászló.
Fotó: Hegyi László
