A Pécsi Egyházmegye horvát referense, Darnai Ágoston atya, tavaly augusztus utolsó vasárnapján Máriagyűdre hívta a megye horvát ajkú híveit azzal a szándékkal, hogy a kezdeményezés időközben egyházmegyei horvát zarándoknappá váljék. Idén augusztus utolsó szombatjára esett a zarándoknap.
A hívó szóra Kátolyból, Nagykozárról, Pécsről, Pécsudvardról, Harkányból és Siklósról érkeztek hívek, hogy együtt imádkozzanak és énekeljenek a Máriagyűdi Szűzanya palástja alatt.
Darnai atya köszöntötte a híveket, majd a Szűzanya szobrától örvendetes olvasóval indult a körmenet a Rózsafüzér Sétány felé. A Fájdalmas Szűzanya szobránál elhangzott a Hétfájdalmú Szűzanya rózsafüzére is, az imádságokat végig ének kísérte. A szentmise kezdetére megérkezett Barics Gábriel atya, a pécsi horvát nyelvű szentmisék felelőse, valamint a nap vendége és a szentmise főcelebránsa Almási Róbert atya, Horvátországból. Homíliája elején történetet mondott egy elveszett, elkóborolt fiúról, akit szülei találkára hívtak egy város bizonyos pontjára, megbocsátást ígértek neki. Mikor odaértek egy fiú helyett közel hétszáz hasonló korú személyt találtak, akik haza akartak térni és megbocsátást kapni. A zarándokokkal is valahogy így van: a Szűzanya hívó szavára, a megbocsátás, csöndes öröm-érzés reményében jönnek a Mária-kegyhelyekre, ahol megbékélést, szép rendet, megnyugvást remélnek találni.
A Pécsi Egyházmegye horvát nemzetiségű lakosságának vannak fogadott zarándoknapjai. A pécsi és Pécs környékieknek Szentháromság ünnepe, a Dráva-mentieknek Pünkösdhétfő, de — ahogy Darnai Ágoston atya mondja — ne csak egy-egy ünnepen jelenjenek meg Máriagyűdön, hanem legyen még egy alkalom a Máriás-lelkületű híveknek számára, hogy anyanyelvűkön is közösséggé kovácsolja őket a rózsafüzér, a szentmise, a keresztúti ájtatosság, és búcsú a Szűzanyától litániával, vagy elköszönő énekkel. A szentbeszédben szóba került a régi kegyszobor, a mostani Eszéki Szűzanya – Gospa Osječka — története, amely 1997-1998-ban Máriagyűdön „vendégeskedett”. Akkor volt 295 éve annak, hogy Eszékre menekítették a Rákóczi-szabadságharc idején, 1703-ban. A szatmári béke után a gyűdiek visszakérték, de az eszékiek a szoborhoz ragaszkodtak, így az ma az eszéki Alsóvárosi ferences templom – Tvrđa — főoltárát díszíti. A kegyszobrot Nesselrod Ferenc pécsi megyéspüspök 1713-ban az eszéki híveknek adományozta, amelyre 1784-ben ezüstpalástot helyeztek.
Máriagyűdről azt tartják, hogy ” A Dráva menti népek közös Mária-kegyhelye”. Az Eszéki Szűzanyáról azt írja Mitar Dragutinac atya a HIMNA OSJEČKOJ GOSPI - Eszéki Szűzanya Himnusza című megzenésített versében, ahogy a Dráva két „ősi” népet köt össze, anyai szeretettel gyűjti maga köré a folyó mindkét oldalán élő népeket. Almási Róbert atya e vers első szakának idézésével fejezte be predikációját, külön kiemelve a következő sort: szeressétek egymást testvérként, én nem hagylak el benneteket! ”…bratski se ljubite, ostavit vas neću…”
Fotó: Kollár Ákos
