Advent első hetének hétfőjén Nyúl Viktor pasztorális helynök mutatott be hajnali szentmisét a Székesegyházban.
A roráté szentmise homíliáját teljes egészében közöljük:
Krisztusban kedves Testvérek!
Adventi készületünk vezérfonala hajnali szentmiséinken Ferenc pápától az Apai szívvel kezdetű írása. Ebben a levélben Ferenc pápa a Szent József évet hirdeti meg, és Szent József alakját állítja például elénk. Az írásának az elején a következőt mondja a pápa:
Szent Józsefben mindenki megtalálhatja az észrevétlenül maradó embert, a mindennapi jelenlétében diszkrét és rejtett embert, a közbenjárót, a támogatót és a vezetőt a nehéz időkben. Szent József emlékeztet bennünket arra, hogy mindazok, akik látszólag rejtve, vagy a második vonalban vannak, páratlan főszereplői az üdvösség történetének. Mindegyikük megérdemli az elismerést és a hálát.
Szent Józsefről az evangéliumok keveset beszélnek. Máté evangéliumának és Lukács evangéliumának az első két fejezetében olvashatunk róla, Józsefről, akinek egyetlenegy szavát sem őrizte meg a Szentírás. Máté azt mondja róla, igaz ember volt. Az ő igaz volta, az ő igazsága abban mutatkozott meg, hogy rejtett életében mindig Isten szavára figyelt. Isten szavára hallgatott, annak fényében döntött, annak fényében cselekedett. József igazsága az ő rejtettségében, az Isten szava iránti szeretetében, bizalmában, hűségében, engedelmességében mutatkozott meg. És ebben a rejtettségében hozzájárult ahhoz, hogy ő Szűz Mária jegyeseként, Jézus nevelőjeként fontos szerepet kapott az üdvösségtörténetben.
A mai evangéliumban is egy olyan emberről, egy olyan férfiről hallunk, egy századosról, aki alázatosan cselekszik. Nem hivalkodik, nem hangoskodik az ő beosztásával, az ő hatalmával, hanem azt mondja Jézusnak:
Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, de egy szót szólj, és az én szolgám meggyógyul
(Vö. Mt 8,8).
A százados, aki rejtekben marad, aki rábízza magát az Úr szavára, és tudja, hogy az Úr szavának ereje van. És megtapasztalja, hogy szolgája meggyógyul.
Kedves Testvérek, tanuljuk meg mi is Józseftől, tanuljuk meg mi is a római századostól azt, hogy nem hangoskodni kell, nem hivalkodni kell, hanem becsülettel, csendben végezni a feladatunkat. Isten szavára ráhagyatkozva, az Úr szavára rábízva magunkat. Adventi készületünk elején gondoljunk mindazokra az embertársainkra, férfiakra és nőkre egyaránt, akik csendben, sokszor a falak mögött, nem hivalkodva, nem a TV hangosságán keresztül, hanem a hétköznapok egyszerűségében helytállnak, rábízva magukat az Úrra. Elismerés és hála az édesapáknak és az édesanyáknak, elismerés és hála az egészségügyben dolgozóknak, a pedagógusoknak, a sok-sok önkéntesnek és mindazoknak az embertestvéreinknek, akik jelen helyzetben is dolgoznak, szolgálnak, egyszerűen, rejtekben. A mai nap során mondjunk hálát értük, mondjuk köszönetet a Jóistennek értük, és határozzuk el, hogy mi is Józsefhez és a századoshoz hasonlóan nap mint nap az Úr szavára figyelünk, rábízzuk magunkat Jézus szavára, mert a keresztény élet nem más – fogalmaz Szent XXIII. János pápa – mint meghallgatni Isten szavát, és megcselekedni az Úr szavát. Tegyük ezt együtt, közösen advent során is. Ámen.
Fotó: Hegyi László