Advent első hetének keddjén Berecz Tibor ifjúsági referens mutatott be hajnali szentmisét a Székesegyházban. Szent András apostol és vértanú ünnepén az advent általános, lila liturgikus színét a piros váltotta fel.
A roráté szentmise homíliáját teljes egészében közöljük:
Kedves gyengédségre hívott, gyenge Testvéreim!
Szeretettel köszöntelek benneteket, ezen a napon különösen is a Nagy Lajos Gimnázium diákjait, tanárait! Ferenc pápa apostoli írása nyomán ebben az adventben Szent József mint apa, mint atya áll előttünk példaként, s a mai napon Józsefre mint gyengéd apára tekintünk.
Józsefre volt rábízva – ahogy Ferenc pápa mondja – a kis Jézus, és ezzel a kis Jézussal, a növekvő, cseperedő Jézuskával gyengéden bánt. „Ahogy az Úr Izraellel tette, úgy tanította meg járni kézen fogva. Olyan volt hozzá, mint az apa, aki arcához emeli a csecsemőt, aki föléje hajol, hogy megetesse.” Jézus Józsefben tapasztalta meg Isten gyengédségét. Az egyik próféta azt mondja, hogy „amilyen gyengéd egy apa gyermekei iránt, olyan gyengéd az Úr azokhoz, akik félik őt”.
Tehát József a gyengédség, Isten gyengédségének a képviselője volt. Ez azt üzeni (bár ő nevelőapa volt, de ugye ez jogilag megegyezett az apasággal) a szülőknek, kedves Szülőtestvéreknek, hogy szülőként Isten gyengédségét továbbítsák a gyermekek felé.
A magyar nyelvben a gyengédség szó szőtöve a gyenge. Nem minden nyelvben van ez így, de nagyon találó, s valamiképpen a lényeget érinti. Ez az eredet azt sugallhatja, hogy ez valami rossz dolog, hogy amikor gyengéd vagyok, akkor gyenge is vagyok. Most képzeljünk el egy ilyen két méteres body builder alakot, aki azt mondja, hogy „Én legyek gyengéd?”. Pedig nagyon szép volt látni egy ismerősöméknél, amikor egy ilyen alkatú ember a gyermekével nagyon szelíden, nagyon gyengéden bánt, fölemelte. De azt gondolhatjuk, hogy a gyengédség az inkább a nőknek van fenntartva, ők legyenek gyengédek, a férfiak pedig legyenek erősek. Mintha a gyengédség gyengeséget jelentene. S lehet, hogy a kedves hölgy Testvérek egy lépéssel mindig előttünk járnak, férfiak előtt a gyengédségben, de a férfiak is hivatottak a gyengédségre. Az a bökkenő, hogy tökéletesnek, erősnek akarunk mutatkozni, és azért gondoljuk azt, hogy ha én gyengéd vagyok, akkor az nem jó, mert akkor gyengének mutatom magamat. Még hívőként is az a gondolat fogalmazódhat meg bennünk, hogy amit én teszek, vagy amit általam Isten tesz – itt most ismét Ferenc pápa gondolatait idézem a sorok között – azt nem az én gyengeségeimen keresztül, hanem az én erősségeimen keresztül akarja tenni. Nyilván ápolni kell a tehetségeinket, és törekedni kell a lehető legjobbra, de nagyon sokszor – és ez megint Ferenc pápa gondolata – éppen gyakran ott kezd el megvalósulni Isten működése, ahol saját gyengeségünkkel szembesülünk. Vagyis Isten akkor kezd el működni, amikor mi az összes töltényünket kilőttük, és nem maradt már semmi. Pál apostolnak is volt ilyen tapasztalata: „Háromszor kértem az Urat, hogy vegye el tőlem”, de azt mondta, hogy „Elég neked az én kegyelmem”. Azt gondolhatjuk mégis, ha én irgalmas vagyok, hogyha én gyengéd vagyok, akkor azzal majd visszaélnek, és hogy az nem illik hozzám, akkor nem vagyok erős. Márpedig nagyságra vall, hogyha mi a gyengeségeinkkel szembe tudunk nézni. József mint gyengéd apa erre hív meg bennünket.
Egyszer Püspökszentlászlón László-napi gondolatok között hallottam, hogy az az igazi nagyság, hogyha a gyengeségeink elől nem menekülünk el. Persze ott van egy lelkigyakorlatos ház, ahol erre van lehetőség, hogy elvonuljon az ember, és találkozzon önmagával, a mély részekkel is, amiket igazából nem is szívesen vallunk be önmagunknak. Azt mondja Ferenc pápa:
a másikra mutogatás, és a másik megítélése igen gyakran annak a jele, hogy képtelenek vagyunk elfogadni magunkban saját gyengeségeinket, saját gyarlóságunkat ugyanazon a területen. A gyengédség a legjobb módja annak, hogy megérintsük azt, ami törékeny bennünk.
És itt visszajutottunk például a gyermekekhez. A kis Jézus is törékeny volt, és nem lehetett bárhogyan hozzászólni, bárhogyan bánni vele. Ott van ez az életállapotunkból fakadó gyengeség, törékenység. Aztán ott van az a törékenység, amit egymástól kapott sebeink okoznak, és ehhez sem nyúlhatunk hozzá akárhogyan. Ahogyan egy beteg emberhez sem. Egy idős ismerősöm, egy néni, aki sok-sok betegséggel küzd, mondta egyszer, hogy volt, amikor bevitték a kórházba, és az ápolók elvitték, ahová kellett, de volt, hogy egy kicsit keményebben tették le, és az már neki fájt. Tehát ahogyan a testi betegség esetén igyekszünk gyengéden bánni, gyengéden megfogni azt az illetőt, ugyanúgy a lelki sebek esetén is nagyon fontos, hogy gyengéden érintsük meg a másikat.
A szentmisén zenei szolgálatot teljesítő pécsi Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumának kórusa
Vannak olyan gyengepontjaink, olyan törékenységeink, amiket saját magunknak okoztunk a bűneinkkel, vagy hordozunk magunkban, mert a személyiségünkből fakad valamilyen tulajdonság, ami nekünk nincs meg, és állandóan, egész életünkben azt szeretnénk megszerezni. Bezzeg a másiknak milyen jó, ő okosabb, ő szebb, ő talpraesettebb, ő bátrabb vagy ő jobban tud magán uralkodni, és így tovább. Tehát Ferenc pápának ez a gondolata lenne a lényeg:
A gyengédség a legjobb módja annak, hogy megérintsük azt, ami törékeny bennünk.
Nem gyengeségről van itt szó, hanem arról, hogy a finommechanikát elsajátítsuk egyrészt saját magunkkal szemben, és aztán ebből kifolyólag másokkal szemben. És honnan jön ez, honnan tudunk erőt meríteni? Szeressük Istent, mert ő előbb szeretett minket! Tehát onnan, hogy velünk az Isten gyengéd. Szintén a Szentatyának a gondolata – a Tékozló fiú, mikor visszatér és az apa már várja – az, hogy nekem irgalmaztak, az ad nekem lehetőséget arra, hogy én is legyek irgalmas. Fogadjuk be Istennek az irgalmát a mi gyengepontjainkon, ehhez be kell látnunk ezeket. Fogadjuk be, hogy aztán mi is tovább tudjuk adni az ő gyengédségét!
És a Szentatyának az utolsó ide vonatkozó gondolata, hogy Józsefnek az aggodalmán keresztül is megvalósul Istennek az akarata, története, projektje. Biztos, hogy aggódott József, hogy mi lesz, hogy lesz. Az ő hite, az, hogy ő félelmében, a gyarlóságában, gyengeségén keresztül is képes az Isten működését beengedni az életébe, példa számunkra. Így mi is a saját gyengeségeink, félelmeink, gyarlóságaink közepette engedjük be az Urat. És így legyen a gyengédség annak eszköze, ahogyan a saját gyengeségeinkhez nyúlunk, és ahogy a másik ember törékenységéhez. Hiszen mindannyian végtelenül értékesek vagyunk, és mindannyian törékenyek vagyunk.
Fotó: Hegyi László
