Advent második hetének hétfőjén, Szent Miklós emléknapján Nyúl Viktor pasztorális helynök és Zajácz Gábor görögkatolikus parókus mutatott be hajnali szentmisét a Pécsi Székesegyházban.
A roráté szentmise homíliáját teljes egészében közöljük:
Krisztusban kedves Testvéreim!
Az evangéliumban csoda-dolgokat láttunk, hálát adtak az emberek: egy bénát, egy mozgássérültet négyen hordoztak, vitték Jézus elé. Ha a Szentleckét nézzük, szintén csoda-dolgokat látunk: az Úr, aki vezeti a népét, aki szentté teszi, és mindennel ellátja, amire szüksége van. A nép, amíg Mózes a hegyen van, azért idegen istenek felé is kacsintgat.
Az életünkben a szenvedés, a fájdalom, a nehézség többször előfordul, jobban figyelünk rá, mint más állapotokra. Ezekre összpontosítanunk kell, hogy minél jobban jöjjünk ki belőlük. Természetesen ilyenkor kérjük az Istent, hogy legyen velünk és segítsen meg bennünket, hogy más állapotba kerüljünk.
Kedves Testvéreim, ez a más állapot, amit el szeretnénk élni, ez a boldogság. Boldog a nép, melyet Isten kiválasztott, melyet megmentett és vezet. Boldogok, akik hallják a szavát, érintik a ruháját. Amikor el akarjuk érni a boldogságot, akkor bizony rá kell döbbenünk arra, hogy nagyon kevésszer tudatosul az életünkben, hogy boldogok vagyunk. Sokkal többször kell problémát megoldanunk, másra figyelnünk. Talán egy-egy nyaralás, meghitt imádság, beszélgetés elővezeti számunkra azt, hogy milyen lehet a boldogság. Igen ám, de mintha csak becsöppenne az életünkbe, nem tudunk rá készülni, felhangolni magunkat. A legtöbb esetben ölünkbe hullik a boldogság, mert mástól megkapjuk a szeretet cselekedeteit, megérezzük, hogy szeretnek, ugyanakkor nem tudunk vele mit kezdeni. Látjuk, hogy a problémák, nehézségek sokkal több erőráfordítást igényelnek, nagyobb összepontosítást. A boldogságra kell odafigyelnünk!
Ha valaki azt hinné, hogy én családosként tudom a boldogság receptjét a családban, el kell, hogy szomorítsam, nem tudom. Tudom viszont az összetevőit: kell hozzá legalább két ember, akik szeretik egymást, akik odafigyelnek egymásra. De ez nemcsak a családban valósulhat meg. Vállalnunk kell a felelősséget, az áldozatot a másikért, ugyanúgy, mint az evangéliumban. Olyan csodálatos, hogy ezt a bénát négy ember vitte. Valószínűleg ismerték, szerették. Nem voltak restek szembesülve a problémával megbontani a ház tetejét is, és úgy leengedni Jézus elé. Ha vállalom az áldozatot a másikért, akkor megérzem azt, hogy mi a boldogság egyik összetevője. A közösségben, a családban erre van szükségünk.
A másik összetevője ennek az eseménynek azon kívül, hogy én a szeretet cselekedeteit hajtom végre, az az, hogy az igaz célra figyelek. Az ember, akihez el kell jutni, aki megmutatja a csodát: ez Jézus. Valóságos Isten és valóságos ember. Aki arra teremtett minket, hogy szeressük egymást és boldogok legyünk. Jézussal kell találkozunk, ő az, aki igazán hatékony. Lehet, hogy a mi cselekedeteink nem mindig tökéletesek, nem mindig tiszta az életünk, de bízhatunk benne, hogy ő a gyógyszerünkben az a hatóanyag, ami valóban hat. A hordozó pedig a Szentlélek. Ha a Szentlélekre oda tudok figyelni, ha tudatosítom, hogy vele élem az életem, akkor megmutatja az Isten azt, hogy tud vezetni engem. Így tud a félresikerült cselekedeteimből is jót előhozni.
Kedves Testvéreim, megvan a gyógyszer alapanyaga, a cselekedeteink, a szeretetteljes életünk, Jézus és a Szentlélek. De honnan tudjuk, hogy működik-e ez a recept? Onnan, hogy ezt már megmutatták nekünk. Éppen a ma ünnepelt Szent Miklós. Ő Jézusra figyelt, mint az a négy ember. Kedves Testvéreim, működik ez a recept. Ezt mutatják meg előttünk a szentek, ezt mutatja meg II. János Pál is, hogy a szeretet, az odafigyelés mennyire más állapotba helyezi a lelkünket. Használjuk ezt a receptet! Próbáljunk Adventben odafigyelni a másik emberre, próbáljuk legyőzni magunkat azért, hogy a másik embernek jobb legyen. Jusson eszünkbe, hogy ezek a cselekedetek mind-mind döntések: én úgy döntök, hogy a másiknak legyen jobb, lemondok a saját akaratomról; az én döntéseim azok, melyek létrehozhatják ezt az örömöt, ezt a más állapotot. Természetesen istenkapcsolatunk az, mely minket igazán megerősít. Jézussal együtt működik az Isten kegyelme. Az Atya mindent átadott a Fiúnak, a Fiú pedig nekünk akarja átadni. A Szentlélek a hordozója, a vezetője az életünknek, hatékonnyá teszi ezt a receptet. Kedves Testvéreim, én is alkalmazom azt a gyógyszert, melyet az Isten előírt számomra. Próbáljuk meg leginkább a hozzánk közel állókra, a családunkra alkalmazni mindezt.
A Gesztenyési közösség kórusa a karzaton zenei szolgálat közben
Fotó: Hegyi László
