Advent második hetének szerdáján, a Boldogságos Szűz Mária szeplőtelen fogantatása főünnepén Máger Róbert püspöki irodaigazgató úr mutatott be hajnali szentmisét a Pécsi Székesegyházban.
A roráté szentmise homíliáját teljes egészében közöljük:
Krisztusban kedves Testvéreim!
Folytatjuk Ferenc pápa a „Szeretet Öröme” kezdetű apostoli buzdításának gondolatmenetét, a családban megélt szeretetről.
A mai hajnali szentmisén Szent Pál apostol szeretethimuszának azon kijelentéséről elmélkedünk, hogy a szeretet nem féltékeny.
A féltékenység nem más, mint a kizárólagos birtoklás vágya: Az az ösztön, ami arra indít minket, hogy egy személy vagy egy dolog kizárólagos birtoklására törekedjünk. A féltékenység a szeretet és a bizalom elleni vétek. Sokszor más bűnbe is belevisz, más bűnre is sarkall bennünket. Ehhez szorosan kapcsolódik az irigység. Az irigység egy olyan ellenséges indulat bennünk, amely mások értékei láttán indul az emberben, mert önmagára nézve rossznak látja a másik lelki vagy anyagi javait. Tulajdonképpen ez azt jelzi, hogy nem érdekel bennünket mások boldogsága, egyedül a saját életünkre, jólétünkre, vágyainkra összpontosítunk. A szeretet azért nem féltékeny és nem irigy, mert értékeli a másik embert. Értékeli az ő eredményeit, sikereit, boldogságát. Akkor tudunk megszabadulni, Testvéreim, az irigységtől, ha nem tartjuk magunkra nézve fenyegetőnek mások eredményeit. Ha tudunk együtt örülni a másikkal, együtt érezni, együtt sírni testvéreinkkel. Ha nem gondoljuk, hogy attól, mert valaki elért vagy birtokol valamit, attól mi kisebbek vagy értéktelenebbek lennénk. Ehhez végső soron Isten feltétel nélküli szeretetét kell egyre mélyebben megtapasztalnunk. Ez segít bennünket abban, hogy legyőzzük a féltékenységet, az irigységet magunkban. Csak az igazi szeretet gyógyítja az irigység sebeit. Az igazi szeretetben ugyanis mindig önmagam lehetek. Nem kell szerepet játszanom, nem kell nagyobbnak tűnnöm, mint aki vagyok. Nem kell valamit birtokolnom ahhoz, hogy valaki legyek. Nem kell magamat másokhoz hasonlítgatnom. A feltétel nélküli szeretet úgy fogad el, ahogy vagyok. Nem azért amilyen vagyok, vagy amim van, hanem úgy ahogy vagyok — önmagamért szeret.
Testvéreim, így szeret bennünket az Isten. És itt a földön így szeret bennünket édesapánk és édesanyánk. Legalábbis így kellene, hogy szeressen. A szülői szeretet, az Isten feltétel nélküli szeretetének mintegy az emberi leképezése. Éppen ezért a családban tudjuk leginkább elsajátítani ezt a feltétel nélküli szeretetet, és ott kell megtanulnunk. Persze tudjuk jól, hogy ez ott sem tökéletes. A mi emberi szeretetünk a családban is töredékes, sebzett. Sokszor még családon belül is mennyire jelen van a féltékenység és irigység szelleme, ami megrontja a legszebb, legmélyebb, a legbensőségesebb emberi kapcsolatunkat is akkor, ha hagyjuk, hogy megrontsa. Hány házasságot és családi kapcsolatot tett már ez tönkre!
A Szentatya azt mondja ebben az apostoli buzdításában, hogy itt végsősoron nem másról, mint a tízparancsolat utolsó két parancsáról van szó, amelyek a kívánságokkal kapcsolatosak és ezek a kívánságok rombolják emberségünket, családjainkat, barátságainkat. Amikor valakit vagy valamit kizárólagosan önmagunknak kívánunk, a szeretet ebből — a birtoklásnak a mindenek fölötti vágyából — mozdít ki bennünket. Kimozdít, hogy megbecsüljünk minden embert. Mert a szeretet lényegi tulajdonsága, hogy az Isten szemével néz minden embert. Akkor szeretek igazán jól, ha az Isten szemével akarok a másikra nézni, ha elfogadom őt úgy ahogy van, ahogy az Isten elfogad bennünket, és ha együtt érzek vele. Erre a mélységes együttérzésre a Mennyei Atya tanít meg bennünket. Az együttérző irgalmas szeretet indította Őt arra, hogy Szent Fiát elküldje közénk, hogy a második isteni személy megtestesüljön és belépjen a mi emberi világunkba. A végtelen szeretet ajándéka Mária szeplőtelen fogantatása is. Isten az ő sajátos kegyelme folytán a Megváltó édesanyját Krisztus érdemei erejében mentesítette az áteredő bűn minden szennyétől. Ezzel előkészítve a mi üdvösségünket, a Megváltó érkezését, rávilágítva arra, hogy az Úristen bennünket is erre a boldogságra, erre a szeplőtelenségre hív meg.
Az ő életébe akarunk bekapcsolódni, részesei akarunk lenne ennek a végtelen együttérző szeretetnek. Testvéreim, ezen a szép ünnepen kérjük az Urat, hogy végtelen szeretetével gyógyítsa bennünk az irigység sebeit, hogy ne féltékeny, hanem együttérző és feltétel nélküli szeretet vezessen bennünket minden tettünkben. Ámen
A Bárdos Kórus zenei szolgálata emelte az ünep fényét
Fotó: Hegyi László
