Advent második hetének csütörtökén Felföldi László pécsi megyéspüspök mutatott be hajnali szentmisét a Pécsi Székesegyházban.
A roráté szentmise homíliáját teljes egészében közöljük:
Krisztusban kedves Testvéreim!
Ha valaki követi reggelenként ezt a sorozatot, szépen lassan a mindennapi életünk mélyét és gazdagságát látja. Megérti mi is történik a szívünkben, és hogy hogyan tudunk felkészülni az ünnep titkára, mélyére, üzenete gazdagságának befogadására.
Ma egy gondolat foglalja össze azt, amiről szó lesz: az, hogy a helyünkön legyünk. És ennek két oldalát szeretném csak megnézni most, – mert persze nagyon sok szempontot lehetne figyelembe venni – az egyik a szeretetszolgálat, a másik a kiengesztelődés.
Mit is jelent, hogy a helyemen vagyok? A legnehezebb és legbonyolultabb dolog ez a szülőknek a nevelésben. A fiatalok számára természetes, hogy még idő és tapasztalat kell, hogy megtalálják a helyüket, kialakuljon a szívükben. A szülők, nevelők számára nagyon fontos ebben megtalálni, hogy szeretettel szolgáljuk a fiatalokat, nem fentről, arrogánsan, távolról. Fontos észre venni, hogy a mai világban ez elcsúszott, mert a szeretet nem azt jelenti, hogy nem határozok meg dolgokat, hogy a felelősségvállalásban nem segítem a gyermeket. A szülők sokszor azt gondolják, hogy nem akarják megbántani a gyermeket a rendre utasítással. A fegyelmezésben több szeretet van, mint bármi másban. De ez csak akkor igaz, ha mögötte igazi nagy szeretet van. Ha valaki a könnyeket, fájdalmat, ami a fegyelmezéssel jár nem vállalja fel, akkor az nem szeret. Fél a szeretettől. Isten is úgy szeret bennünket, hogy néha belenyúl az életünkbe. Ahogy olvassuk az evangéliumot láthatjuk, hogy Jézus nagyon szeretetett, de nagyon kemény is tudott lenni. Nagyon határozott volt és nem félt tőle, mert a szeretetet akarta megélni és megmutatni.
És ehhez hozzá tartozik a kiengesztelődés. Meg kell teremteni a békességet a szívben, ami a kapcsolatunkban is jelen lesz. Most az ünnepre készülve is hangsúlyozzuk a felkészülésben a szentgyónás szerepét, de a családban is nagyon fontos, hogy ünnep előtt leüljünk a gyertya köré, és kimondjuk, hogy bocsánatot kérünk. Aki úgy érzi, hogy „nekem nem kell bocsánatot kérnem”, pont neki kell leginkább. Mert ő nem hajlandó ránézni és látni. Ha mégis képesek vagyunk megtenni, akkor csodálatos gazdagság szabadulhat fel. Ha ki tudjuk mondani, akkor megszületik a béke, ami a szép szeretet alapja. Ha nincs ez a kiengesztelő, egymásnak megbocsátó biztonság a kapcsolatunkban, akkor a szeretetünk üres, vagy fáj.
Azt mondjuk karácsonykor: békesség az embernek, dicsőség az Istennek. Ez együtt jár, együtt kell hordoznunk és megélnünk. Merjünk a helyünkön lenni ott, ahol vagyunk. És vállaljuk azt a szeretetet, ami szolgál és segíti a másikat, hogy a helyére kerüljön. Nem fél a másiknak az erővel, lélekkel való gazdagításában a szolgálat biztonságában. Ha hibáztam, és túl gyenge voltam, fontos, hogy tudjam kimondani, ez nem a szeretetem, ez a bűnöm volt. De nem akarom, hogy ez akadálya legyen a kettőnk közötti szeretetnek. És akkor az Isten és ember közti szeretetben olyan biztonságot találunk, ami egyre mélyebben megérteti velünk karácsony gyönyörű titkát, Isten ember-szeretetének mérhetetlen alázatát, szolgálatát és szépségét. Ámen.
A Néri Szent Fülöp Antióchia csoportja zenei szolgálat közben
Fotó: Hegyi László
