Advent második hetének péntekén Lápossy Péter, a pécsi Jézus Szíve templom káplánja mutatott be hajnali szentmisét a Pécsi Székesegyházban.
A roráté szentmise homíliáját teljes egészében közöljük:
Krisztusban kedves Testvéreim!
A mai reggelen elmélkedésünk egyik kiindulópontja Ferenc pápa enciklikája alapján, hogy a szeretet nem tapintatlan. Utalunk ezzel persze Szent Pál apostol híres Szeretethimnuszára is.
Ha a szeretet nem tapintatlan, akkor tapintatos, vagyis figyelmes. Az igaz szeretet figyel arra, hogy hogyan szeressem a másikat. Sokszor probléma lehet, amikor kapcsolatainkban igyekszünk szeretni a másikat, csak nem figyelünk arra, hogy hogyan kellene őt szeretni. Ilyenkor a szeretetünk nem tapintatos. Az igaz szeretet „kitapogatja” a másikat, hogy ki is ő, mire van szüksége. Óvatosan, figyelve arra, hogy hol van akár valami sérülés rajta, amire vigyázni kell.
A mai evangéliumi szakaszhoz is egy kicsit kapcsolódhatunk ezzel a gondolattal, ahogyan Jézus így fogalmaz: „furulyáztunk, de nem táncoltatok, siránkoztunk, de nem zokogtatok” (Vö. Mt 11,17). Vagyis talán ebben is ott van, hogy nem figyeltünk a másikra. Fontos tudnunk együtt sírni vagy nevetni a másikkal. Szép ez a magyar szó: részvét. Részt venni a másik fájdalmában. Ezt egészen nem is tudom megtenni, de ott van az igyekezet. Ez is a szeretet tapintatossága.
A mai evangéliumnak még ott van egy másik oldala is, hogy mi az, amit elfogadok ugyanilyen figyelmességgel s tapintattal abból, amit a másik adni akar nekem. Sokszor úgy vagyunk, hogy semmi sem jó. Jézus két példát hoz: Keresztelő Jánost és saját magát. János nem eszik, nem iszik, s azt mondják, ördöge van. Jézus eszik és iszik, azt mondják, falánk és borissza ember, vámosok és bűnösök barátja. Jánosnál ez jelentheti azt az aszketikus magatartást, amelynek ő egy szimbolikus figurája is számunkra. Küzdelmes munka alakítani magunkat, hogy be tudjuk fogadni az Isten szavát, és erre szükség van. Jézus magatartása pedig jelentheti a szeretetnek az egyfajta ingyenességét, hogy az Isten előtt lehetek az, aki vagyok. Semmit sem kell tennem a szeretetéért. Közel jön hozzánk, hozzánk hasonlóvá akar válni, természetesen a bűnt kivéve. Ezt a kettőt kell tehát egyben látnunk: János munkás tevékenységére is szükség van, hogy készítsem az Úr útját, s aztán, hogy ezen az úton Isten érkezik, az ajándék, amelyet csak be kell fogadnom. Sokszor talán pont ezt kell elfogadnom, hogy ez nem rajtam múlik, hogy az Isten mikor érkezik, és hogyan adja az ő szeretetét.
A szeretet tehát nem tapintatlan, hanem figyelmes. Legyünk tehát figyelmesek a másikra, hogy hogyan tudjuk őt szeretni. S figyelmesek arra, hogy a másik hogyan akar engem szeretni, s hogy az Isten hogy akar engem szeretni. Legyünk erre is mindig nyitottak! Ámen.
A Szent Mór Iskolaközpont kórusa a karzaton énekelt
Fotó: Hegyi László
