Advent harmadik hetének szerdáján, Boldog Brenner János áldozópap és vértanú emléknapján Máger Róbert püspöki irodaigazgató mutatott be hajnali szentmisét a Pécsi Székesegyházban.
A roráté szentmise homíliáját teljes egészében közöljük:
Krisztusban kedves Testvéreim!
Folytatjuk Ferenc pápa Szeretet öröme kezdetű apostoli buzdításának gondolatmenetét a családban megélt szeretetről. Mai hajnali szentmisénken Szent Pál Szerethimnuszának azon kijelentéséről elmélkedünk, hogy a szeretet nem örül a gonoszságnak, együtt örül az igazsággal.
Mindannyian tapasztaljuk azt a rendkívül mérgező magatartást, amikor egy ember annak örül, ha valakinek rosszul megy a sora, mások sikertelenségében leli örömét. Az ilyen ember azt gondolja, ha másoknak rossz, attól neki majd jó lesz. A gonoszságnak a negatív logikája ez, amely szétrombolja emberi kapcsolatainkat. Szüntelenül összehasonlítjuk magunkat másokkal, állandóan versenyezni akarunk. Egy természetes versenyszellem része az életünknek, hozzájárul ahhoz, hogy mindig a legjobbat adjuk ki magunkból. Amikor azonban ezt túlzásba visszük, s az élet minden területén ez uralja a magatartásunkat, amikor minden áron mások fölé akarunk kerekedni, akkor az méreg a szívnek, s a legjobban működő emberi kapcsolatokat is képes szétzúzni.
Ezzel szemben a páli mondat második fele ennek a pozitív oldalát emeli ki: a szeretet együtt örül az igazsággal. Ha valakit szeretek, akkor örülök a sikerének, értékelem a tetteit, képességeit, s meglátom benne a pozitívumot. A szeretet természetéből fakad, hogy együtt akar örvendezni a szeretett személlyel. Nem véletlenül viseli Ferenc pápa apostoli buzdítása ezt a címet: a szeretet öröme. A dokumentum első mondata ugyanis így hangzik: „A családokban megélt szeretet öröme az egyháznak is ujjongása.” Az egyház együtt örül a családokkal, hiszen belőlük tevődik össze Krisztus nagy családja. Az örömöt az egyház hagyománya a Szentlélek tizenkét gyümölcsének egyikeként tartja számon. Ezek olyan tökéletességek, amelyeket a Szentlélek formál ki bennünk, s általuk valamit megízlelhetünk az örök dicsőség zsengéiből. Az örök boldogság öröme tükröződik tehát már itt a földön a mi emberi örömünkben.
Már az Ószövetség megállapítja, hogy az igazi öröm mindig az Istentől jön. Istennek minden ajándéka, adománya az öröm forrása lehet az életünkben. A Szentírás úgy mutatja be az örömöt, mint az ártatlanok, az igazság és a törvény ismerőinek jutalmát. Az Újszövetségben maga Jézus az, aki az öröm igazi okára figyelmeztet bennünket, amikor azt mondja: Annak örüljetek, hogy a nevetek föl van jegyezve a Mennyben (Vö. Lk 10,20). Ez a mi örömünknek az alapja, hogy meg vagyunk hívva az örök boldogságba, az Isten Országába. Az utolsó vacsorán pedig az öröm teljességét Jézus a szeretet parancsának megtartásában jelölte meg. Szent Pál apostol a Római levélben azt hangsúlyozza, hogy az Isten Országa nem a test öröme, hanem öröm a Szentlélekben (Vö. Róm 14,17). A Filippi levélben is azt írja az apostol, hogy örüljetek mindig az Úrban (Vö. Fil 4,4). Az őszinte és tiszta öröm mindig az Istenben van.
Amikor valaki szeret, akkor képes jót tenni a másiknak, képes örülni a másik boldogságának. Ha nem ápoljuk magunkban ezt a képességet, akkor végső soron az igazi és teljes örömtől fosztjuk meg saját magunkat. Különösen a családban tudjuk ezt a tiszta örömet elsajátítani, és nap mint nap megélni. Ebből kiindulva tudjuk más embertársainkkal is megvalósítani ezt az együtt örvendezést. Bátorítsanak bennünket a Szentatya szavai: „A családnak mindig olyan helynek kell lennie, ahol, ha valaki valamit jót tesz, tudja, hogy a többiek vele együtt fogják ezt megünnepelni.” Ámen.
A Palestrina Kórus a karzaton
Fotó: Hegyi László
