Advent harmadik hetének csütörtökén, Máger Róbert püspöki irodaigazgató mutatott be hajnali szentmisét a Pécsi Székesegyházban.
A roráté szentmise homíliáját teljes egészében közöljük:
Krisztusban kedves Testvéreim!
A mai reggelen a Szeretet öröme kezdetű apostoli buzdítás alapján azon páli kijelentésről elmélkedünk, hogy a szeretet mindent eltűr. A Szeretethimnuszban itt egy olyan felsorolás található, amelyben négyszer is szerepel a „mindent” kifejezés: „Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel” (1 Kor 13,7). A mindenről, a teljességről szólnak ezek a sorok, arról az erőről, amit a szeretet jelent. Az első állítást vesszük szemügyre a mai reggelen.
A héten már Berecz Tibor atya elmélkedett a megbocsátásról annak kapcsán, hogy a szeretet a rosszat nem rója fel. A mindent eltűr kifejezés is a megbocsátáshoz, az irgalomhoz kapcsolódik, de egy kicsit más szemszögből közelíti meg ezt a kérdést. Ferenc pápa szerint ez jelentheti azt, hogy megőrzi a hallgatást a másikban meglévő hibáról. Szó nélkül tűri a bántást, a másikról alkotott negatív véleményét megtartja önmagának. Milyen gyakran esünk, Testvéreim, az ítélkezés bűnébe. Nem vagyunk türelmesek, azonnal kimondjuk másról a negatívumot annak bűne láttán. Ezzel felerősítjük magunkban a dühöt, az irigységet, amivel óriási kárt okozunk nemcsak a másiknak, hanem önmagunknak is. Nincs jogunk ugyanis ítélkezni. Nem nekünk kell kimondanunk, hogy valaki bűnös vagy sem. Persze fáj, amikor megbántanak bennünket, de a türelem megtanít arra, hogy ezt mértéktartással viseljük. Megóv attól, hogy rögtön ítélkezzünk, hogy szavainkkal próbáljunk rögtön elégtételt venni másokon, hogy sárba tiporjuk mások jó hírét.
Manapság gyakran elfeledkezünk arról, hogy mindenkinek joga van a jó hírnévhez. Annyi a rágalmazás a közéletben, hogy az emberek ezt a magatartást tartják mértékadónak. De emlékeztessük magunkat, Testvéreim, hogy mások jó hírének megsértése bűn. A másik ember nem egyenlő a hibájával, ennél sokkal több. El kell fogadnunk, hogy egyikünk sem tökéletes. Gyarlóságaink és vétkeink létünknek csak egy részét képezik, és nem a lényegi részét. A lényegi részünk istengyermeki mivoltunk, hogy minden ember Isten képére és hasonlatosságára teremtetett. Képesek vagyunk szeretni még akkor is, ha itt a földön ez a szeretet részünkről tökéletlen.
A mai rész a Szeretethimnuszból éppen arról szól, hogy a szeretet együtt él a tökéletlenséggel, megbocsátja azt. Nem várja el a másiktól az isteni tökéletességet azért, mert emberek vagyunk. Nem teszi szóvá minden esetben a másikban látott hibát. Helyén kell kezelni a rosszat, a bűnt. Ez azt jelenti, hogy elutasítom a bűnt, de türelmes, irgalmas, megbocsátó vagyok a bűnössel. Tudom, hogy nem az enyém az ítélkezés joga.
A Szentírásban az Isten egyik fő tulajdonsága ez a türelem. Hosszan tűrő, béketűrő, nagy irgalmú. Ez azt jelenti, Testvéreim, hogy amikor gyakorlom a türelmet, akkor végső soron az Istenhez válok hasonlóvá, aki végtelen türelemmel és irgalommal viseltetik irántunk. Megmerülve a béketűrés isteni teljességében, mi is elsajátíthatjuk azt a szeretetet, amely valóban mindent eltűr, és ezáltal mindenen győzedelmeskedik. Ámen.
Az Antióchia Közösség zenei szolgálat közben
Fotó: Hegyi László
