Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepnapján, február 2-án arra emlékezünk, hogy Szűz Mária negyven nappal Jézus születése után bemutatta gyermekét a jeruzsálemi templomban.
A szokásnak megfelelően a szülők, Mária és József áldozatként két gerlicét vagy galambfiókát ajánlottak fel, és az Úrnak szentelték az elsőszülött fiút. A mózesi törvény szerint előírt áldozat fölajánlásakor jelen volt Anna és Simeon is, aki a nemzeteket megvilágosító világosságnak nevezte Jézust. A világ világosságával való találkozás szimbólumaként alakult ki a gyertyaszentelés szokása. A gyertya mint Jézus Krisztus jelképe egyike a legrégibb szentelményeknek. Már az ókeresztény korban Krisztus jelképévé vált: magát fölemészti, hogy másoknak szolgálhasson.
Simeon hálaéneke (Lk 2,29-32)
„Most bocsásd el, Uram, szolgádat, szavaid szerint békében, mert látta szemem üdvösségedet, melyet minden nép színe előtt készítettél, világosságul a pogányok megvilágosítására és dicsőségül népednek, Izraelnek.”
„Mindnyájan eléd siettünk, Krisztus, akik őszintén és mélységes hódolattal imádjuk misztériumodat; örömmel eltelve sietünk feléd… Meggyújtott gyertyát viszünk, isteni ragyogásod szimbólumát.
Neked köszönhetjük, hogy ragyog az egész teremtés, sőt örökfény önti el, ami szétszórja a bűn sötétségét. Ezek az égő gyertyák azonban főképp annak a belső ragyogásnak a jelképei, amellyel fel akarunk készülni jöveteledre, Krisztus. Amint Édesanyád, a legtisztább szűz, karjában vitt téged, az igaz világosságot és felajánlott azokért, akik a sötétségben élnek, most mi is kezünkben tartjuk ezt a mindenki számára látható fényt és a te ragyogásodtól megvilágosítva eléd sietünk, aki az igazi fényesség vagy...
A világosság, amely a világba jön, hogy megvilágosítson minden embert, megjött... Mindnyájan hozzád jövünk, hogy fényedbe öltöztess minket, hogy az öreg Simeonnal mi is karunkba vegyünk, ó, örök, eleven fény. Vele együtt ujjongunk az örömtől, dicsérő himnuszt énekelünk az Istennek, a világosság Atyjának, aki megajándékozott minket az igaz fénnyel, hogy kiragadjon a sötétségből és eltöltsön világossággal.” (Szent Szofroniusz, De Hypapante 3, 6-7)
………………………………………………………………………………………………………………………………
Február 2-án, Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén tartja a katolikus egyház a Megszentelt élet napját is. Ezen a napon az Egyház kifejezi megbecsülését azok iránt, akik Krisztus szorosabb követését választották, és szerzetesként tesznek tanúságot az evangélium mellett. 1997-ben, Szent II. János Pál pápa kezdeményezésére ünnepelte először a világegyház a Megszentelt élet napját. A hívek elsősorban hálát adnak ilyenkor a megszentelt élet ajándékáért, de az ünnep célja az is, hogy a katolikusok jobban megismerjék és megbecsüljék a szerzetesi életformát. A megszentelt élet évenkénti megünneplése mindemellett magukat a szerzeteseket is arra hívja, hogy ilyenkor megerősítsék elköteleződésüket, a mindennapok feladataiból kilépve visszataláljanak hivatásuk forrásához, és örömmel tegyenek tanúságot.
Szent II. János Pál pápa imája (részlet VITA CONSECRATA c. Apostoli buzdításából, 111-112.)
Imádság a Szentháromsághoz
111. Boldog és boldogító, legszentebb Szentháromság! Örvendeztesd meg fiaidat és leányaidat, akiket arra hívtál, hogy hirdessék szereteted nagyságát, irgalmas jóságodat és szépségedet.
Szentséges Atya, szenteld meg fiaidat és leányaidat, akik neved dicsőségére neked szentelték magukat. Kísérd őket hatalmaddal, hogy tanúsíthassák: Te, aki mindenek forrása vagy, egyedüli forrása vagy a szeretetnek és a szabadságnak. Köszönjük neked az Istennek szentelt élet ajándékát, mely a hitben téged keres, s a maga egyetemes küldetésében mindenkit arra hív, hogy a Hozzád vezető utat járja.
Megváltó Jézus, megtestesült Ige, miként életformádat megtanítottad azoknak, akiket meghívtál, vonj magadhoz továbbra is embereket, akiknek a mai emberiség számára az irgalmasság letéteményeseivé, visszajöveteled hírnökeivé és az eljövendő föltámadás javainak élő tanúivá kell lenniük. Semmiféle szorongatás el ne szakítsa Tőled és a te szeretetedtől őket!
Szentlélek, a szívekbe kiáradt Szeretet, aki a lelkeknek kegyelmet és lobogást ajándékozol, örök élet Forrása, aki a számtalan karizmával beteljesíted Krisztus küldetését, minden Istennek szentelt személyért könyörgünk hozzád. Töltsd el szívüket a belső bizonyossággal, hogy szeretetre, dicsőítésre és szolgálatra vannak kiválasztva. Engedd, hogy megízleljék barátságodat, töltsd el őket örömöddel és vigasztalásoddal; segítsd őket, hogy legyőzzék a nehézségeket, s ha elestek, bizalommal tudjanak fölkelni; tedd őket isteni szépséged tükrévé. Adj nekik bátorságot, hogy fogadni tudják korunk kihívásait és kegyelmedet, hogy Üdvözítőnk, Jézus Krisztus jóságát és emberszeretetét elvihessék az embereknek (vö. Tit 3,4).
Szűz Mária segítségül hívása
112. Mária, szeplő és makula nélküli menyasszony, az Egyház előképe, mely ha téged követ, „szűziesen őrzi a sértetlen hitet, a szilárd reményt és az őszinte szeretetet”, állj az örök és egyetlen boldogságra törekvő, Istennek szentelt személyek mellett.
Erzsébetet meglátogató Szűz, rád bízzuk őket, hogy képesek legyenek megérteni az emberek nyomorúságát, és segítséget tudjanak nyújtani, de mindenekelőtt Jézust tudják elvinni nekik. Tanítsd őket, hogy hirdessék a csodákat, melyeket az Úr a világban művel, hogy minden nép az Ő nevét dicsőítse. Erősítsd őket, amikor a szegényekért, az éhezőkért, a reménytelenekért és a nyomorultakért, s mindazokért fáradoznak, akik nyitott szívvel keresik Fiadat.
Anyánk, bizalommal fordulunk hozzád imádságunkkal, aki akarod, hogy fiaid és leányaid a Krisztus iránti teljes önátadás és a szeretet válaszában lelkileg és apostoli tevékenységükben megújuljanak. Te, aki készséges engedelmességgel, bátor szegénységgel és befogadásra kész termékeny szüzességgel teljesítetted az Atya akaratát, eszközöld ki isteni Fiadnál, hogy mindazok, akik megkapták a Neki szentelt élet kegyelmét, a megdicsőült lét tanúságát tehessék Róla, boldogan eljutva a többi testvérrel és nővérrel együtt a mennyországba és az örök világosságba.
Veled együtt kérjük, hogy mindenben és mindenkiben szeretet, áldás és dicsőség legyen mindenek legfőbb Urának, az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Elmélkedést segítő kérdések:
- „Világosság” vagyok-e mások számára?
- Mit tanulhatok meg a szerzetesektől?
- Imádkozom-e rendszeresen a szerzetesekért?
Forrás:
https://regi.katolikus.hu/konyvtar.php?h=73
Pécsi Egyházmegye