Nagyböjt végéhez, Jézus Krisztus önként vállalt keresztáldozatához közeledve Felföldi László pécsi megyéspüspök keresztúti elmélkedésének lehettek részesei az érdeklődők, melyet Tám László fotóművész feszületeket, keresztutakat megjelenítő fotóinak vetítése illusztrált 2022. április 6-án a Magtár Látogatóközpontban.
A keresztút minden ember élettörténetét hordozza. A művészi képek feladata, hogy a szív mélyéről megmutassák mindazt, ami láthatatlan és megmutathatatlan. A képek, a gondolatok és a zene együtt segítenek abban, hogy a szívünk mélyén megszülessen saját életünk keresztútja és majd ebből megszülessen a saját feltámadásunk – mondta el bevezetőjében Felföldi László megyéspüspök. A keresztútról szóló, fotóbemutatóval egybekötött meditációs este lényege, hogy hagyjuk, hasson ránk a kép, a zene, az elmélkedés. Nem kell megfejtenünk, miért és hogyan hat ránk, miért éppen azt a hatást váltja ki belőlünk, amit, és nem kell keresnünk, megmagyaráznunk, ne akarjunk általa megoldani semmit - fogalmazott a főpásztor.
Tám László elmondta, a bemutató célja, hogy segítse a felkészülésünket a húsvétra, a legnagyobb keresztény ünnepre. A fotókat négy sorozatra bontva szemlélhették a jelenlevők: keresztek, kálváriák, passiójátékok és a via Dolorosa, Jézus keresztútjának helyszíne Jeruzsálemben. A keresztek mindig újjáélednek - emelte ki a fotóművész. Ha meg is csúfítják, vagy az időjárás meg is koptatja, mindig jön valaki, aki helyreállítja. „A keresztek a kétezer évvel ezelőtt zajlott passiót idézik elénk, és figyelmeztetnek minket azóta is a történelem minden viharára, fanatizmusra és emberi szenvedésre: az ókori és az újkori keresztényüldözésre, az inkvizícióra, Szent Bertalan éjszakájára, az atombombára, a gulágra, az emberi és nemzeti értékek, a hit tömeges meggyalázására” - jelentette ki a művész.
Életünk sorsában sokfélék a keresztjeink, érdemes egyszer leülni és számba venni saját keresztjeinket, kisebbeket, nagyobbakat - emlékeztetett Felföldi László. Teljesen egyéni, ki melyiket viseli könnyebben vagy nehezebben. Van olyan, amit mi magunk választottunk, van, amit mások tettek ránk. Lehetnek olyan keresztjeink, melyeket mi magunk veszünk fel kéretlenül, sem Isten, sem ember nem kérte, hogy tegyük meg. Ezeket sokszor tehetetlenül, értelmetlenül cipeljük, pedig ezeket a kereszteket le szabad tenni, mert sok-sok ember életét nyomorítják meg. A legtöbb szenvedést talán azok a keresztek okozzák, amiket nem vettünk fel, bár a miénk volt. Ebből életre szóló szenvedés, lelkifurdalás származik aztán. Vagy azok a keresztek, amiket felvettünk, de aztán nem fogadtunk el, túl nehéznek találtuk és ledobtuk. Ezekkel okozzuk a legnagyobb szenvedést magunknak, egymásnak. Gyermekeinket is meg kell tanítanunk a szenvedésre - mutatott rá Felföldi László püspök, majd kiemelte, méltósággal szenvedni a kereszt nagy titka.
A passió a Getszemáni kertben kezdődik: Jézus vérrel verejtékezik. Jézus részéről a passió vállalása döntés: „Atyám, ha lehet, múljon el az a pohár”, de „legyen meg a te akaratod”. Ha nincs döntés egy szenvedéstörténetben, akkor az nem lesz a sajátunk, akkor oda nem adott áldozattá válunk. Minden hivatásban, amikor megszületik a döntés, hogy az adott útra lépünk, passió kezdődik: a választott útra rámegy az életünk, abba fogunk belehalni, ezért a passiót csak a szeretet biztonságában lehet megélni. A szeretet áldozat nélkül csak színjáték, ugyanakkor a szenvedés szeretet nélkül elviselhetetlen. Azért kereste Jézus az Atya szeretetét, mert tudta, hogy egyedül nem fog menni. Az Atya nélkül pedig nekünk sem fog menni - zárta elmélkedését a keresztekről szóló fotóbemutatón a főpásztor.
Fotó: Hegyi László
Pécsi Egyházmegye
