Felföldi László megyéspüspök a pécsi székesegyházban mutatott be krizmaszentelési szentmisét április 14-én, nagycsütörtökön. A liturgián koncelebrált Mayer Mihály nyugalmazott pécsi megyéspüspök, Bíró László nyugalmazott tábori püspök és a Pécsi Egyházmegye papsága, akikkel együtt ünnepeltek a diakónusok, az egyházmegye papnövendékei, a ministránsok és a hívek is.
Nagycsütörtökön, az Oltáriszentség és a papság alapításának ünnepén egyházmegyénk papsága megújította szenteléskor tett ígéreteit, kifejezve közösségét a főpásztorral és az egyházzal. A főpásztor megáldotta a keresztelendők és a betegek olaját, valamint megszentelte a keresztség, bérmálás és egyházi rend kiszolgáltatásakor használatos krizmát.
Felföldi László megyéspüspök homíliájában az utolsó vacsorának arról a mozzanatáról elmélkedett, amikor Jézus megmosta a tanítványok lábát. (Jn 13, 4-8) Ez a nap legbensőbb üzenete, mely a valódi történésekre irányítja a figyelmet. Jézus szeretetének napja ez, lehajol a tanítványokhoz, eléjük térdel, és mindenkire barátként tekint. „Emlékszel, mikor Jézus lehajolt hozzád, hozzátok? – fordult a papokhoz a főpásztor. Amikor a szemedbe nézett és azt mondta hozzám tartozol, a barátom vagy, fontos vagy nekem, számítok rád. Amikor azt mondta neked, azt szeretném, ha a tanítványom lennél, azt szeretném, ha pap lennél. Azt szeretném, ha az egyházban szolgálnál. Közben érezted, hogy lemossa a múltat, letöröli a sebeket, és egy új úton indít el. Az én életemben is ott van az a pillant, egy óra, egy perc, amikor minden más lett és valami új elkezdődött. Ehhez a pillanathoz kell mindnyájunknak visszatérni. A mai ünnepen Jézus újra odahajol, letérdel elénk, a szemünkbe néz, és azt mondja, nagyon számít ránk, nagy szüksége van ránk, a szolgálatunkra, a létünkre. Ez a mindent elsöprő baráti pillanat határoz meg bennünket. Nem lehet a papi sorsot e nélkül a megújulás, újra Krisztusra aztán pedig egymásra tekintés nélkül megélni. Amint egykor az apostolokon, akik ott ültek az asztal körül, most rajtunk a sor, mert küldetést, életet, feladatot ad nekünk” – fogalmazott Felföldi László megyéspüspök.
"Tovább kell adni ezt a lelki üzenetet. Találjátok meg azt a módot, helyet, alkalmat hogy találkozzatok egyházközségeitekben azokkal, akiket Jézus szintén kiválasztott, hogy veletek legyenek: munkatársakkal, segítőkkel. Merjétek elmondani nekik, hogy fontosak számotokra és a közösség számára. Mondjátok el nekik, hogy azt akarjátok, hogy boldog hívek legyenek, akik közösségre, egymásra találnak. Én is így élek veletek, nagyon fontosak vagytok számomra – szólt személyes gondolataival papjaihoz a főpásztor. Szeretlek titeket. Szeretnék mindenkinek a sebére, az értékére, a szeretetére, az áldozatára figyelni. Akik megmutatják, azoknak köszönöm, hogy tudunk így, együtt létezni, gondolkodni és tervezni. Csak a közös szeretetben, az egymás szemébe néző jóságunkban tudjuk megélni és megmutatni azt a krisztusi szeretetet, amelyet kaptunk tőle, amelyet átéltünk, és amelyet megélünk és tovább ajándékozunk, elsősorban a másiknak. Ha nem együtt visszük ennek az egyházmegyének a gondját, baját akkor szétesik, mint az a család, ahol mindenki óriás áldozatot hoz, csak egymásra nem figyelnek. Jézus ezért megy oda minden tanítványhoz külön-külön és ezért mondja, legyetek egyek, figyeljetek egymásra, segítsétek egymást, és olyan erőt, olyan gazdagságot találtok, amely mindent felülmúl. Ha ezt megértitek, boldogok vagytok, ha meg is teszitek" - buzdította papjait a főpásztor.
Felföldi László külön szólt a liturgián megjelent ministránsok sokaságához is, akik az egyházmegye plébániáiról érkeztek. A legfiatalabb 10, a legidősebb ministráns 30 éves volt. Három dolgot kért tőlük. Az egyik a figyelem, melyet az emberi élet és az oltárszolgálat legnagyobb és legnehezebb feladatának nevezett a főpásztor. A második kért dolog, hogy figyelmesen olvassák el Lukács evangéliumát, hogy jobban megértsék, hogy akar Jézus a barátunk lenni. Jézus a barátainak hívott minket, és ezt a barátságot vigyétek magatokkal a szívetekben, legyetek egymásnak barátai és akkor hiszem, hogy megszületik bennetek, hogyan is vagyunk mi Krisztus barátai – hangzott a harmadik, főpásztori kérés a ministránsokhoz.
Végezetül Felföldi László a paptestéreihez fordulva hangsúlyozta, megújítottuk szívünk legnagyobb titkát, mellyel kinyilvánítottuk Isten melletti életünk szándékát, mely nem mindig könnyű, de csak ebben van az életünknek biztonsága, öröme, békéje. Hiszem, ha jó szívvel lesztek benne, sikerül jól megélni, sikerül megtalálni a mindennapi életnek azt a gazdagságát, melyben a hívek is részesülhetnek – adta útravalóként a papoknak a főpásztor.
A liturgia zenei szolgálatában közreműködött a Pécsi Bazilika Mozart Kórusa
A krizmaszentelési szentmise megtekinthető itt:
Fotó: Pécsi Egyházmegye
Pécsi Egyházmegye