Nagycsütörtök este, 2022. április 14-én az utolsó vacsora emlékére Dombóváron, a Jézus Szíve templomban mutatott be ünnepi szentmisét Felföldi László megyéspüspök. A liturgián Csullag Gábor diakónus szolgált.
Szentbeszédében a főpásztor kiemelte, Jézus három éven át tartó nyilvános működése az utolsó vacsora estéjén teljesedett ki. Jézus három éven át az ott történtekre készítette az apostolokat a csodatételekkel, a gyógyításokkal, a halott Lázár feltámasztásával. A legkülönlegesebb csoda mégis az utolsó vacsora csodája volt: Jézus átadta a tanítványoknak a kenyeret és a bort azzal, hogy az ő teste és az ő vére, miközben azok a szemükkel nem láttak semmilyen változást. Egyszerűen csak hittek, mert tudták, hogy úgy van, mert Jézus azt mondta.
Emberi elménk számára nagyon nehéz elképzelni, hogy az a parányi kis ostya Krisztus teste. Soha nem tudta volna ezt egy ember kitalálni. Az apostoloknak nem volt misekönyve, nem volt Bibliája, nem volt katekézise, de tudták, hogy Jézus átadta önmagát a kenyér és a bor színében, és így gazdagít, így táplál minket. A szentmiséken mindez megszokottá válik, de egy évben egyszer, nagycsütörtökön nagyon mélyen mi, keresztények is átéljük ezt a titkot.
A keresztények közösség azokat az embereket jelenti, akik már ültek egy asztalnál. Korábban, amikor kisebb volt a tanítványi közösség, valóban egy asztal körül ültek. Ma az utolsó vacsora asztalát jelképező templomi oltár köré már nem tudunk mindnyájan odaülni, de úgy kell itt találkoznunk, mint a Krisztus által terített asztalnál, mert ebben a közösségben éljük meg keresztény életünk Istentől kapott ajándékát és gazdagságát.
Az utolsó vacsoránál Jézus megmosta az apostolok lábát, azaz világos jelét adta, úgy van ott köztük, mint a szolga. Azt mondta, ha ezt megértik és így cselekszenek, boldogok lesznek. Ma mindnyájunk feladata, hogy közösségeinkben ezt a szolgálatot, ezt az egymásra való odafigyelést, egymással való törődést egyre jobban megvalósítsuk és megéljük. Minden ember ezt a szívből jövő, jóságos jelenlétet és szeretetet keresi az életben. Az egyháznak csak ez lehet az ereje, reménye és gazdagító jövője – mutatott rá a megyéspüspök.
Az utolsó vacsora emlékére bemutatott szentmisét követően csönd áll be a keresztény ember életében. De ez a csönd mindennél gazdagabb. Az evangéliumok tanúsága szerint Jézus sokszor elvitte az apostolokat egy magányos helyre, a csöndbe, hogy senki ne zavarja őket, a szívük gazdagodjon, erősödjön, töltekezzen. Nagypéntek és nagyszombat csöndjére mindnyájunknak szüksége van, mert Jézus azt akarja, hogy istenkapcsolatunk ebben a csöndben megerősödjön. Sokszor egy döntés előtt addig ülünk a csöndben az Isten előtt, amíg meg nem halljuk azt a gondolatot, érzést, ami az Isten szava, az Isten üzenete számunkra, a legértékesebb, legszebb üzenet az életünkben, sorsunkban. A csönd nem öncélú helyet kér az életünkben, hanem segíteni akar.
A főpásztor elmélkedésének zárásaként rámutatott, hogy nagyszombat este, a vigílián újra itt lesz velünk az átváltoztatás, az Eucharisztia, amikor Krisztus újra várja majd, hogy idejöjjünk az asztalához, hogy tápláljon és erősítsen minket, mint egy jó szülő. Jézusnak a vágya, hogy ezt megértsük, és ehhez kell a csönd, ami nagycsütörtök este elkezdődik. Fontos, hogy meghalljuk, amit az Isten akar nekem mondani, hogy megértsük ezeknek a napoknak a mélységét, a húsvétnak, a feltámadásnak szívünkben megszólaló erejét és gazdagságát – zárta szentbeszédét Felföldi László megyéspüspök Dombóváron.
A liturgia végén az Oltáriszentséget őrzési helyére vitték, az oltárt lecsupaszították, a szentmise éneklés nélkül, csöndben fejeződött be, hogy megkezdődjön mindnyájunk életében is a szent három nap csöndje.
Fotó: Hegyi László
Pécsi Egyházmegye
