Felföldi László pécsi megyéspüspök április 15-én, nagypénteken, Jézus Krisztus kereszthalálának napján Tamásiban, a Nagyboldogasszony-templomban vezetett szertartást. A liturgián koncelebrált Csibi Imre plébános.
Nagypénteken egyházunk ősi hagyomány szerint nem mutat be szentmisét, a Jézust jelképező oltár díszek nélkül, csupaszon állt a Nagyboldogasszony-templomban is. A főpásztor, a plébános és az asszisztencia csendben vonult be, majd a püspök leborult az oltár előtt, jelképezve az önmagát kiüresítő Krisztust. Felhangzott a passió, Jézus Krisztus szenvedéstörténete Szent János evangélista tanúsága szerint, Csibi Imre plébános és az egyházközség híveinek előadásában.
Felföldi László megyéspüspök szentbeszédében Jézus Krisztus kereszthordozásának hozzánk szóló üzenetéről elmélkedett. A főpásztor hangsúlyozta, Krisztus passiójában meg kell találni életünk valóságát, mert mindnyájunk életében van szenvedéstörténet. Jézus kereszthordozása azt tanítja számunkra – magyarázta a főpásztor – hogy életünk szenvedésének története nem szabad, hogy elvegye a szeretetünket. A szeretet segít elviselni a szenvedést, mert a szeretet csodákra képes, de a szenvedés szeretet nélkül elviselhetetlen. Ugyanez fordítva is igaz – emelte ki Felföldi László - a szeretet elfogadott és elviselt szenvedés nélkül üres és élettelen, mert az adja meg valódi gazdagságát és erejét.
Mindnyájan egyénileg járjuk életünk keresztútját. Jézus is egyedül vitte a keresztjét, de ahogy Cirenei Simon és Veronika is tette, fontos, hogy mi is megérezzük, segítenünk kell a másik kereszthordozásában, már csak azzal is, hogy mellette vagyunk a szenvedésében.
Mindnyájan ismerünk olyan embertársunkat, aki nagy keresztet visz a vállán és szépen viszi, szinte nem is láthatóan, mi pedig tisztelettel nézünk rá és jó vele találkozni, mert az ő kereszthordozásában szeretet, élet és biztonság van. Ugyanakkor a másik ember keresztjét elvenni nem lehet és nem is szabad, sem pedig ledobni saját keresztünket, mert óriási szenvedés forrása lehet az átvállalt vagy épp a ledobott kereszt, hiszen éppen ezeknek kellene a szeretet forrásának lenni – mutatott rá a főpásztor.
Jézus kereszthordozása értünk, értem is történt – elmélkedett a püspök. A kereszt a megváltásunk, Krisztus szeretetének jele. Legmélyebb üzenete, hogy Krisztus meghalt a kereszten, de él és feltámadt. A kereszt tanít minket, megmutatja, hogy csak akkor tudunk emberré válni, ha kibékülünk önmagunkkal, az életünkkel. Megtanít arra, hogy nem számít a siker és a sikertelenség, az elismerés és az elutasítás, hanem egyedül csak a szeretet számít.
A passió beteljesedett, Krisztus elvégezte, ami rá volt bízva, meghozta az áldozatot, amelyre szükségünk van üdvözülésünkhöz. Ezzel megmutatta azt is, hogy amikor búcsúznunk kell, merjük kimondani: „Uram, ennyit tudtam kihozni az életemből, amit rám bíztál. A szeretetet, ami bennem volt, átadtam, amit kaptam, elfogadtam és így tettem ezt a világot szebbé, jobbá és boldogabbá." Ha beteljesedik, csak akkor van értelme az életünknek, mert csak akkor győz bennünk és velünk a szeretet – zárta beszédét Felföldi László.
A liturgia a kereszthódolat szertartásával, majd a szent sír megnyitásával zárult.
Fotó: Hegyi László
Pécsi Egyházmegye
