A heti rendszerességgel jelentkező „Örömhírre hangolva” videósorozat a megjelenését követő vasárnapi evangéliumi szakaszon való elmélkedést kívánja elmélyíteni, emellett arra buzdít, hogy olvassuk a Szentírást és cselekedjük meg az Igét! (Húsvét II. vasárnapja, 2022. április 24.)
Dicsértessék a Jézus Krisztus! Szeretettel köszöntök mindenkit!
A mai evangéliumi részletben találkozásokról hallunk. A feltámadt Jézus találkozik az apostolokkal, akik megörülnek az Úr láttán, mert a Jézussal való találkozás örömöt ad minden szívnek. Jézus velünk is akar találkozni. Arra hív, hogy nyissuk ki a szívünk kapuját, engedjük, hogy belépjen az életünkbe, hogy találkozhasson velünk. A feltámadt Jézus azt mondja az apostoloknak: „Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” (Jn 20,21) Jézus küldetést ad a tanítványoknak, küldi őket az ő nevében és Jézus nekünk is ezt mondja: Amint engem küldött az atya, úgy küldelek én is titeket.
Mi is mindannyian apostolok vagyunk, vagyis küldöttek vagyunk. Az Úr nevében járunk. Arra kapunk küldetést, meghívást, hogy a feltámadt Krisztusról tegyünk tanúságot. Hirdessük azt az örömhírt, hogy Jézus Krisztus, aki meghalt, valóban feltámadt. Az evangéliumi szakasz végén olvastuk: „Mindezeket azért írtuk meg, hogy higgyétek. Jézus a messiás, az élő Isten fia és hogy a hit által, életetek legyen benne.” (Jn 20, 31)
Jézus bennünket is küld, hogy hirdessük az örömhírt, hirdessük mindenkinek, hogy Jézus, a Megváltó, meghalt és feltámadt. Mindazoknak, akik hisznek benne, azoknak örök életük van.
A feltámadt Jézus továbbá azt is mondja az apostoloknak: „Békesség nektek!” (Jn 20, 19) A feltámadt Jézus ajándéka a béke. Ő nem csak az apostoloknak adja a békét, hanem mindannyiunknak, nekünk is mondja ma is: Békesség nektek.
Vigasztaló ezt hallanunk, ebben a helyzetben, amikor a közelünkben is háború dúl és oly sok országban háborús konfliktus van. A béke Isten ajándéka. A béke a feltámadt Jézus ajándéka, amiért fontos, hogy imádkozzunk. Fontos, hogy kérjük nap, mint nap a béke ajándékát, ahogy Ferenc pápa is bátorít bennünket, hogy imádkozzunk kitartóan a békért. De a béke ajándéka feladattá is válik. Jézustól mi is kapunk küldetést arra, hogy építsük a békét, a béke szálait szőjük közösségeinkben. A békét építsük szorgalmasan, kitartóan azáltal, hogy szelídek vagyunk, azáltal, hogy szeretettel fordulunk mindenki felé.
A feltámadt Krisztus bennünket is küld, hogy építsük a békét, hogy vigyük a békét mindenki felé, legyünk a béke követe. Ez a béke Isten ajándéka.
Végül Jézus ezt mondja az apostoloknak: „Vegyétek a szent Lelket. Akinek megbocsájtjátok bűneit, az bocsánatot nyer, és akinek nem bocsájtjátok meg, az nem nyer bocsánatot.” (Jn 20, 22.23)
A feltámadt Jézus megajándékozza őket az ő Szent Lelkével. Azt a küldetést is adja nekik, hogy az ő irgalmát közvetítsék mások felé. Jézus a kiengesztelődés szentségét rábízza az apostolokra, azok utódaira a püspökökre és azok munkatársaira, a papokra. Jézus ma is küld minden papot, minden püspököt az irgalmasság követeként, hogy Isten irgalmának jó hírét, reményét hirdessék minden ember számára: Isten irgalmas, mindnyájunknak megbocsájt. Fontos, hogy éljünk ezzel a lehetőséggel.
Kérjünk Istentől bocsánatot, mert ő mindig megbocsájt nekünk. Szeret bennünket. Jézus minden embert küld az irgalmasság követeként. Ez azt jelenti, hogy arra hív bennünket is, hogy merjünk mi is megbocsájtani, merjünk mi is bocsánatot kérni. Mert az irgalom viszi előbbre a világot, az irgalom tudja legyőzni a bűnt, az irgalom tudja legyőzni a háborút és az erőszakot. A feltámadt Jézus velünk is akar találkozni. A feltámadt Jézussal való találkozás bennünk is létrehozza az örömöt. A feltámadt Jézus bennünket is küld, küldetést kapunk. Küldetést kapunk arra, hogy mi is legyünk a békének és az irgalmasságnak követei. Építve a békét, élve az irgalmat, megbocsájtva és bocsánatot kérve.
Tartsunk egy kis csendet, és ebben a csendben adjunk hálát az Úrnak és imádkozzunk minden családért, minden emberért, a menekültekért, a betegekért, az egészségügyben dolgozókért és a béke ajándékáért.
2022. április 24. – Húsvét 2. vasárnap
EVANGÉLIUM Szent János könyvéből (Jn 20,19-31)
Amikor a hét első napján (húsvétvasárnap) beesteledett, Jézus megjelent a tanítványoknak ott, ahol együtt voltak, pedig a zsidóktól való félelmükben zárva tartották az ajtót. Belépett és így szólt hozzájuk: „Békesség nektek!” Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat.
Jézus megismételte: „Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” E szavak után rájuk lehelt, és így folytatta: „Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek nem bocsátjátok meg, az nem nyer bocsánatot.”
A tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Iker, nem volt velük, amikor Jézus megjelent nekik. Később a tanítványok elmondták neki: „Láttuk az Urat.” De ő így szólt: „Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem érintem ujjaimat a szegek helyéhez, és nem tapintom meg kezemmel oldalát, én nem hiszem!”
Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok. Tamás is ott volt velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett és köszöntötte őket: „Békesség nektek!” Tamásnak pedig ezt mondta: „Nyújtsd ide az ujjadat és nézd a kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és érintsd meg oldalamat! Ne légy hitetlen, hanem hívő!” Tamás így válaszolt: „Én Uram, én Istenem!” Jézus ezt mondta neki: „Most már hiszel, Tamás, mert láttál engem. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek!”
Jézus még sok más csodajelet is művelt tanítványai szeme láttára, de azok nincsenek megírva ebben a könyvben. Ezeket viszont megírták, hogy higgyétek: Jézus a Messiás, az Isten Fia, és hogy a hit által életetek legyen benne.Ezek az evangélium igéi.
Pécsi Egyházmegye
