A heti rendszerességgel jelentkező „Örömhírre hangolva” videósorozat a megjelenését követő vasárnapi evangéliumi szakaszon való elmélkedést kívánja elmélyíteni, emellett arra buzdít, hogy olvassuk a Szentírást és cselekedjük meg az Igét! (Húsvét III. vasárnapja, 2022. május 1.)
Dicsértessék a Jézus Krisztus! Szeretettel köszöntök mindenkit!
A feltámadt Jézus találkozik a tanítványokkal a Tibériás-tó partján. Az apostolok először nem ismerik fel, de miután sok halat fogtak csodálatos módon, a szeretett tanítvány azt mondja Péternek az Úrra mutatva: „Az Úr az!” Felismerik, hogy a feltámadt Jézussal beszélgetnek.
A feltámadt Jézus itt van közöttünk, vele mi is találkozhatunk. Kérdés az, hogy felismerjük-e őt? Felismerjük-e őt embertársunkban, a betegben, az idősben, a menekültben, a nehéz helyzetben levőben, a szegényben? Felismerjük-e Jézust a szavaikat hallgatva? Felismerjük-e Jézust az Oltáriszentségben? A feltámadt Jézussal nap, mint nap találkozhatunk. Kérdés az, hogy észrevesszük-e őt? Ferenc pápa többször idézi Szent Ágostont, amikor az egyházatya azt mondja: „Félek attól, hogy jön az Úr Jézus, és én nem veszem őt észre, és elmulasztom az alkalmat, hogy találkozzak vele.” A mai szentírási szakasz első örömüzenete, hogy a feltámadt Jézus minket is megszólít, minket is hív, velünk is akar találkozni.
Legyünk figyelmesek, a hitünk az, amelyen keresztül észrevehetjük Jézust, aki valóban jelen van a mellettünk lévő emberben, valóban jelen van az ő szavában, aki valóban jelen van az Oltáriszentségben. Ezzel a hittel, ezzel a szeretettel szemléljük Jézust, és hagyjuk, hogy megszólíthasson bennünket, hagyjuk, hogy találkozzunk vele, mert a feltámadt Jézussal való találkozás mindig megújít és mindig csoda minden ember számára.
Pétertől az étkezés után Jézus többször is megkérdezi: „Szeretsz-e engem?” Péter így válaszol: „Uram, te tudod, hogy szeretlek téged.” Csodálatos ez a párbeszéd, melyen keresztül a feltámadt Jézus rehabilitálja Pétert, aki többször megtagadta őt. Örömhír ez, hogy Jézus megbocsát.
Megbocsát Péternek és megbocsát mindannyiunknak. Jézus szeretete, irgalma erősebb minden bűnünknél. Ahogy megbocsát Péternek és küldetést ad neki, úgy nekünk is megbocsát. Tőlünk is nap, mint kérdezi az Úr Jézus: „Szeretsz-e engem?”
A keresztény élet valójában barátság az élő Jézussal. Ezt a barátságot kell nap, mint ápolnunk és ebben a barátságban, életünk minden helyzetében, pillanatában Jézus újból és újból kérdezi tőlünk: „Szeretsz-e engem?” Fontos, hogy válaszoljunk neki őszintén, szabadon, örömmel és szeretettel: „Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek téged, és erre a szeretetre szeretnék lehetőségem szerint válaszolni.”
Keresztény életünk azt jelenti, ünnepeljük azt, hogy szeretve vagyunk. A szeretet az, amely értelmet ad az életünknek. Csak az marad meg a földi életünkből a halálunk után, amit szeretettel teszünk. Jézus tőlem is, tőled is, mindannyiunktól kérdezi: „Szeretsz-e engem?” Válaszoljunk neki bátran Péter apostol szavával: „Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek téged.”
Amikor Szent II. János Pál pápa pápaságának 25. évfordulóját ünnepelte, a bemutatott szentmisén János evangéliumának 21. fejezete volt az olvasott szentírási szakasz, és még ma is hallom, ahogy az idős pápa Péter szavával hangosan kiáltotta: „Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek téged!” Minden nap mondjuk ki ezt a mondatot mi is: „Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek téged.” És megtapasztaljuk az a békét, azt a belső örömöt és derűt, amit egyedül a feltámadt Jézus barátsága, szeretete adhat az embernek.
Tartsunk egy kis csendet, és ebben a csendben adjunk hálát az Úrnak és imádkozzunk minden családért, minden emberért, a menekültekért, a betegekért, az egészségügyben dolgozókért és a béke ajándékáért.
2022. május 1. – Húsvét 3. vasárnap
EVANGÉLIUM Szent János könyvéből (Jn 21,1-19)
Feltámadása után Jézus egy alkalommal így jelent meg tanítványainak a Tibériás-tó partján:
Együtt voltak Simon Péter és Tamás, melléknevén Didimusz, továbbá a galileai Kávából való Natanael, Zebedeus fiai és még két másik tanítvány. Simon Péter így szólt hozzájuk: „Megyek halászni.” „Mi is veled megyünk” – felelték. Kimentek és bárkába szálltak. De azon az éjszakán nem fogtak semmit.
Amikor megvirradt, Jézus ott állt a parton. A tanítványok azonban nem ismerték fel, hogy Jézus az.
Jézus megszólította őket: „Fiaim, nincs valami ennivalótok?” „Nincs” – felelték. Erre azt mondta nekik: „Vessétek ki a hálót a bárka jobb oldalán, ott majd találtok.” Kivetették a hálót, s alig bírták visszahúzni a tömérdek haltól.
Erre az a tanítvány, akit Jézus szeretett, így szólt Péterhez: „Az Úr az!” Amint Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, magára öltötte köntösét – mert neki volt vetkőzve –, és beugrott a vízbe.
A többi tanítvány követte a bárkával. A hallal teli hálót is maguk után húzták. Nem voltak messze a parttól, csak mintegy kétszáz könyöknyire.
Amikor partot értek, izzó parazsat láttak, s rajta halat, mellette meg kenyeret. Jézus szólt nekik: „Hozzatok a halból, amit most fogtatok.” Péter visszament, és partra vonta a hálót, amely tele volt nagy hallal, szám szerint százötvenhárommal, s bár ennyi volt benne, nem szakadt el a háló.
Jézus hívta őket: „Gyertek, egyetek!” A tanítványok közül senki sem merte megkérdezni: „Ki vagy?” – hiszen tudták, hogy az Úr az. Jézus fogta a kenyeret, és adott nekik, Ugyanígy halból is.
Ez volt a harmadik eset, hogy a halálból való feltámadása után Jézus megjelent nekik.
Miután ettek, Jézus megkérdezte Simon Pétertől: „Simon, János fia, jobban szeretsz-e engem, mint ezek?” Péter így szólt: „Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek.”
Erre Jézus azt mondta neki: „Legeltesd bárányaimat!” Aztán újra megkérdezte tőle: „Simon, János fia, szeretsz te engem?” Ő azt felelte: „Igen, Uram, tudod, hogy szeretlek!” Erre azt mondta neki: „Legeltesd juhaimat!”
Majd harmadszor is megkérdezte tőle: „Simon, János fia, szeretsz engem?” Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte: „Szeretsz engem?”, és ezt válaszolta: „Uram, te mindent tudsz, te azt is tudod, hogy szeretlek!” Jézus pedig ismét ezt mondta: „Legeltesd juhaimat!
Bizony, bizony, mondom neked: Amikor még fiatal voltál, felövezted magad, és oda mentél, ahova akartál. De ha majd megöregszel, kiterjeszted karjaidat. Más fog felövezni téged, és oda visz, ahova nem akarod.”
Azt jelezte e szavakkal, hogy (Péter) milyen halállal dicsőíti majd meg az Istent. Azután hozzátette: „Kövess engem!”Ezek az evangélium igéi.
Pécsi Egyházmegye
