A felkelő nap sugarai nem kápráztatták el a szemeket május 7-én, borús, esőre hajló reggelre ébredt Pécs. Az időjárás mégis kegyes volt, lehetővé tette a gyalogos zarándoklat megtartását. A Pécsi Egyházmegye egészéből érkeztek hívek, köztük lelkipásztorok, a Pécsi Egyházmegyei Karitász, valamint a Máltai Szeretetszolgálat képviselői, az egyházmegye cserkészcsapatainak tagjai, ismerősök és egymás számára ismeretlenek, gyermekek, fiatalok, felnőttek és idősebbek, akik mind barátságosan köszöntötték egymást kora reggel a gyülekező hagyományos helyszínén, a II. János Pál útján.
A zarándoklat úticélja a Pécstől mintegy 25 km távolságra fekvő Máriagyűd, Magyarország egyik kiemelt jelentőségű Mária-kegyhelye. A zarándoklat vezetője Felföldi László pécsi megyéspüspök, aki maga is rendszeres résztvevője zarándoklatoknak, ám főpásztorként ez volt az első, a hívekkel közös gyalogos zarándokútja Pécsről Máriagyűdre.
Indulás előtt rövid köszöntő hangzott el, melyben a főpásztor a zarándoklat legfontosabb céljáról, a belső békéről beszélt, melyet – mint fogalmazott – nekünk, magunknak kell megteremteni a zarándokút során.
A mintegy ezer főt számláló embertömeg - a koronavírus-járvány miatti két év kényszerű szünet után - röviddel 7.30 után, a pontos forgatókönyv szerint, útnak indult a Gyűdi Szent Szűzhöz, Tenkes-hegy Fehér Asszonyához, ahogy a hagyomány szerint a helybéliek nevezik a Szűzanyát, hogy elébe tegyék szomorúságukat, fájdalmukat vagy épp hálájukat, megköszönve Szent Fiánál érettük tett közbenjárását.
A gyalogosok útnak indulása után alig egy órával, 8.30 tájékán a kerékpáros zarándokok is útnak indultak a pécsi székesegyháztól, hiszen már hagyomány, hogy vannak, akik két keréken teszik meg a máriagyűdi zarándoklatot. Idén szám szerint 34-en voltak.
Az utat végig rendőrök biztosították. Amerre a zarándokok tömege hömpölygött, végig megbámulták, vagy épp integettek a feszület és a zarándokzászló mögött haladó híveknek, akik csendben, imádkozva, vagy éppen zarándoktársaikkal beszélgetve rótták az olykor fárasztó, fájdalmas, vagy épp örömteli, békét adó kilométereket. Az út során több helyen csatlakoztak hívek a zarándoklathoz, volt hogy egyénileg, de akadtak csoportosan érkezők, idősebbek és fiatalok, iskolás gyermekek egyaránt. Volt, akinek élete első zarándoklata volt ez, de gyakorlott zarándokok is ott voltak az úton.
A megfáradt test és lélek frissítésére két helyen volt lehetőség, elsőként Szalántán, majd pedig a Tenkes Csárdánál, ahol egy utolsó töltekezést kapott a fáradt test, miközben már közel volt a cél, és ujjongott a lélek!
Több mint hat óra úton lét után, nagyjából 13.45 körül már látni lehetett a máriagyűdi bazilika páros tornyait, melyek minden alkalommal ismerősen és szelíd szeretettel köszöntik a megfáradt zarándokok lelkét. A kegyhelyre a tervezettek szerint 14 óra körül érkezett meg a menet eleje, hogy aztán 20-25 percen át áramoljanak be a megfáradt zarándokok a kegyhelyre.
A templom előtti téren Keresztes Andor plébános személyesen fogadta a főpásztort és a híveket. A zarándokok becsült létszáma ekkor már mintegy 1500 főt számlált, akik közös imádságban mondtak hálát a megérkezés kegyelmi ajándékaiért, majd megpihent a test és felfrissült a lélek, hogy aztán ujjongó örömmel találkozzon a liturgiában az Oltáriszentséggel.
A kegyhely szabadtéri oltáránál bemutatott szentmisében, melynek főcelebránsa Felföldi László megyéspüspök volt, az emberi élet legfontosabb és legkülönlegesebb pillanatának nevezte a megérkezést a püspök, amit a zarándoklat résztvevői maguk is személyesen is megéltek a hosszú és fárasztó út után.
A főpásztor Mária igenjén és életpéldáján keresztül szemléltette, hogyan mondjunk magunk is igent életünkre, sorsunkra, amelybe mindenkinek, külön-külön meg kell érkezni: „Íme, az Úr szolgálója vagyok, legyen nekem a te igéd szerint.” (Lk1, 38) Senkinek sem tökéletes az élete. Máriának sem volt az. Ugyanakkor az életünk legnagyobb szenvedését az okozza, hogy nem vagyunk megérkezettek, nem vagyunk otthon az életünkben - hangsúlyozta Felföldi László - amikor a szívünk, a lelkünk egy áloméletet, egy elveszített vagy zavarodott életet él.
Érkezzünk meg ebbe az életbe – buzdította a híveket a püspök - ne egy álomvilágot lebegtessünk magunk előtt, amelyben soha sem lesz béke, öröm és derű, hanem ahova szenvedésen keresztül, de mégis a saját életünkbe érkezünk haza. Legyünk benne otthon, öleljük át, mert ez a mienk. Érkezzünk meg Istenhez és önmagunkhoz, mert csak így érkezhetünk meg embertársainkhoz. Aki nincs otthon a saját életében, az sosem fogja látni a mellette élőt, sosem fogja tudni, hogy ki a másik ember valójában.
Az egész életünk olyan, mint amilyen ez a zarándoklat – mutatott rá a főpásztor. Szinte folyamatosan úton vagyunk, néha szenvedve, fájdalmakkal telten, szomjasan, éhesen, és újra meg újra el kell indulnunk, de amikor megérkezünk, akkor érezzük, hogy jó itt lenni és ez a béke. Amíg nem érkezünk meg Istenhez, önmagunkhoz, felebarátunkhoz, addig háború van, zűrzavar van bennünk és a szívek között. És ha zűrzavar van, akkor nem lehet megérkezni. Amikor felszakad bennünk egy sóhaj, Uram, a sorsomban akarok boldog lenni, ebben akarom a szeretetedet megtalálni, ebben akarom a rám bízottakat segíteni, akkor lesz békés, örömteli és derűs az életünk, amire vágyik a szívünk. Az út nem könnyű, de csak ezen végig haladva találunk rá a Béke Királynőjére, Isten békéjére, és életünk, sorsunk ennek a világnak Istentől adott, szép békéjére – zárta a zarándokokhoz intézett elmélkedését Felföldi László püspök.
A szentmise és a zarándoklat főpásztori áldással ért véget. Találkozunk egy év múlva a 15. máriagyűdi zarándoklaton.
A zarándoklatról készült teljes képgaléria megtekinthető ITT!
Fotó: Gregorics Iván, Csobán Róbert
Pécsi Egyházmegye
