Horvát népviseletbe öltözve, horvát nyelven imádkozva és énekelve, népi hangszerekkel kísérve ünnepelték a bérmálkozás szentségének kiszolgáltatását június 5-én, pünkösdvasárnap Szalántán. A horvát referatúra beszámolóját közöljük.
„A bérmálás szentség, amelyben a megkeresztelt megkapja a Szentlélek ajándékát, erőt és küldetést, hogy Krisztus élő tanúja legyen az Egyházban és a világban” - ezt vallja az a hét fiatal is, akiknek Szalánta község Németi településrészén található Szent László-templomában pünkösd vasárnapján kiszolgáltatta a bérmálás szentségét Felföldi László pécsi püspök.
A szalántai fiatalokat a település plébánosa, Ronta László készítette fel az ünnepre, ami nem volt egyszerű, hiszen közülük négyen más-más pécsi iskolába járnak hittanórára, más-más szinten voltak a bérmálással kapcsolatos ismereteik.
„Isten hozta hív nyájához a főpásztort és atyát” - hangzott fel a püspököt köszöntő ének, amikor a főpásztor a templomba lépett és megkezdődött az ünnepi szentmise. Horvát népviseletbe öltözött ministránsok vezették a templomba a bérmálkozókat, a püspököt és a plébánost. A fiatalok minden nagyobb alkalmat megragadnak, hogy büszkén viseljék nagyszüleik, dédszüleik ünnepi ruháját. A mise állandó részeit horvát nyelven énekelték a hívek népi hangszerekkel kísérve, a szívből jövő éneklést és harmóniát a főpásztor megköszönte és megdicsérte.
A felkészülési időben levélben fordult a püspök a bérmálkozókhoz, arra kérve őket, hogy válasszanak egy olyan tárgyat, mely kapcsolódik bérmanevükhöz, illetve hitük egy fontos állomásához. Margit nevet választotta és elhunyt édesanyjának imakönyvét hozta az egyik bérmálkozó. Hamut, mint a bűnbánat jelképét egy másik, aki az Eszter nevet választotta, de Szent Hubertusz is szerepelt a választott bérmanevek között. A bérmálást kérő fiatalok élő kapcsolatban van a helyi keresztény közösséggel, a vasárnapi és ünnepnapi szentmiséken illetve hitoktatáson rendszeresen részt vesznek, így pünkösd napján az egyházi közösség jelenlétében megújították keresztségi ígéretüket és nagykorú kereszténnyé váltak.
Szöveg: Taragyia Györgyné
Fotó: Kollár Ákos
Pécsi Egyházmegye