Lectio Divina, azaz a Szentírás imádságos olvasására épülő lelkigyakorlatot tartott a Pécsi Egyházmegye augusztus 8-11. között Máriagyűdön, a Domus Mariae Zarándokházban. Nyúl Viktor pasztorális helynök vezetésével 17-en vettek részt az elcsendesedés és visszavonulás lehetőségében, hogy mélyebben találkozzanak Istennel és önmagukkal, ahol gyakorlatilag csak az étkezések illetve a megosztásokon alkalmával beszélgettek egymással a résztvevők. Koncz Ádám, a lelkigyakorlat egyik résztvevője naplót vezetett az élményeiről, melyből egy részletet – a szerző engedélyével – az alábbiakban adunk közre.
Részlet Koncz Ádám naplójából:
„Augusztus 11. csütörtökMilyen gyorsan eltelt ez a négy nap! Úgy érzem, még csak most jönnék bele. Mostanra már mindenkinek tudom a nevét, sőt, azt is, honnan jött, mivel foglalkozik. Mindehhez elég a közös étkezés. (Hát, nem is kapkodjuk el.)
Reggel szentmisével kezdünk. Búcsúzom a Gyűdi Szűzanyától. Este már otthon alszom. Ki mit is kért? Kiért is kell imádkoznom? Ezeket is Mária elé teszem. A családomért is könyörgök. Annyifélék vagyunk. Isten lehetne a közös nevező. De nélküle nem megy. A hit kegyelem. Ki lehet imádkozni? Majd otthon folytatom.
Ma megvolt az utolsó előadás. Szent Pál eljutott Jeruzsálembe. Hogy hányszor is akarta közben meglincselni őt és társait a csőcselék? Maradjunk annyiban, hogy nem sokat változott a világ.
Az utolsó előadás után még egy rövid együttlét. Ki mit visz innen haza? Többen, többfélét mondanak, én a társakért adok hálát. Ennyi jó emberrel együtt lenni, ez is kegyelem. Az ország minden részéből vagyunk, a fiatal művészettörténész hölgy például Jászapátiba való. Jász származású, mondja. A nevek alapján még lehetnek svábok, horvátok és magyarok is köztünk. Én magam is sváb vagyok részben. Aztán a hivatások! Pap, tanítónő, védőnő, kertész, szociális munkás, egyetemi tanár, háziasszony, borászati vezető. És mind egyet akar: jobbá tenni a világot, Krisztus példája nyomán.
Lefényképezem a hegyen lévő feszület tövébe szegelt táblát: „Te is légy áldozat a világért!” Azt hiszem ez is a szatyrunkban van. Ezt is visszük. Így aztán, ha az otthon ránk váró feladatokat nem tehernek, nyűgnek, kötelező kínlódásnak fogjuk fel, hanem ránk szabott küldetésnek, abban ez a pár nap benne lesz. Hála legyen!"
A lelkigyakorlat a keresztény hagyományban alkalom arra, hogy az ember visszavonuljon, és a csendben mélyebben találkozzék Istennel és önmagával. Az elcsendesedés lehetőség, hogy Isten szavára figyelve, a Szentlélek vezetésével megtaláljuk az Úr akaratát, építsük a vele való barátságot, és rendezzük életünket, kapcsolatainkat. A mai embernek is szüksége van az ilyen elmélyülésre, mert a találkozás megújulást és reményt hoz számára. Erre nyújt lehetőséget a lelkigyakorlaton történő elmélkedés, a Szentírás imádságos olvasása, az elcsendesedés és visszavonulás.
Fotó: Koncz Ádám
Pécsi Egyházmegye
Az oldalon közzétett fotók és a szöveg részben vagy egészben történő felhasználása kizárólag forrásmegjelöléssel vagy a Pécsi Egyházmegye írásos hozzájárulásával engedélyezett.
