Bemutatták a Vatikánban a Püspöki Szinódus tizenhatodik rendes közgyűlése kontinentális szakasza munkadokumentumát. A szöveg utal a Magyar Katolikus Egyház tapasztalatára is, amely az individualizmusra és a fogyasztói társadalomra mint az igehirdetés útjában álló kritikus kulturális tényezőkre mutat rá.
Október 27-én mutatták be a Vatikánban a Püspöki Szinódus tizenhatodik rendes közgyűlése kontinentális szakasza munkadokumentumát (Documento di lavoro per la Tappa Continentale, DTC), amelynek címéül Izajás próféta felszólítását választották: „Tedd tágassá sátradban a helyet…” (Iz 54,2)
A munkaanyag annak a szintézisnek a gyümölcse, amelyeket a világegyház 112 püspöki konferenciájának, valamint a 15 keleti egyháznak, a megszentelt élet intézményeinek és az apostoli élet társaságainak, a laikus mozgalmaknak, valamint a Római Kúria 17 dikasztériumának visszajelzéseiből állítottak össze a püspöki szinódus munkatársai.
A Ferenc pápa által 2021. október 10-én útjára indított szinodális folyamat ezzel fontos állomásához érkezett: az egyházmegyei szakaszok lezárása után elkészült az a munkaanyag, amely Isten népének, a laikus híveknek, a püspököknek, a papoknak, a szerzeteseknek és szerzetesnőknek a közös tapasztalatát tükrözi és korunk kihívásaival, problémáival foglalkozik. A szinódusi folyamat a dialógus, a megkülönböztetés és a reflexió jegyében kezdődött és folytatódik tovább: a Szentszék képviselői ennélfogva többször is hangsúlyozták, hogy jelen dokumentum nem más, mint munkaanyag, amely „az eddig megtett közös út gyümölcse”, és amelyet most ismét az Egyház valamennyi tagja elé szeretnének tárni, hogy megismerve válaszukat kerülhessen sor 2023 tavaszán a szinódusi folyamat kontinentális szakaszára. Ferenc pápa 2022. október 16-án jelentette be, hogy egy évvel meghosszabbítja a folyamatot, így a Püspöki Szinódus tizenhatodik rendes közgyűlésére két szakaszban: 2023, illetve 2024 októberében kerül sor, Rómában.
Fontos, hogy a szöveg nem az egyházi tanítóhivatal dokumentuma, sem pedig egy szociológiai felmérés eredménye; nem útmutatások, célok és célkitűzések kizárólagos megfogalmazása vagy egy teológiai vízió gyümölcse, bár az Egyház küldetésének szolgálatára irányul. Ennek megfelelően a szöveg hangsúlyozza, hogy „csak akkor lesz érthető és hasznos, ha a tanítvány szemével olvassuk, aki felismeri, hogy az egy olyan szinodális egyház felé vezető megtérési út tanúságtétele, amely a hallásból tanulja meg, hogyan újítsa meg evangelizációs küldetését az idők jeleinek fényében.” (DTC 13)
A szöveg nemcsak az egyes európai egyházak tapasztalatát tükrözi, hanem a világ valamennyi részéről beérkezett szintézisek eredménye: a tőlünk földrajzilag messze eső kultúrák és részegyházak felismerései, tapasztalatai a Katolikus Egyház kulturális sokszínűségét tükrözik, amelyek megismerése kölcsönösen gazdagíthatja a helyi egyházakat. Utal a Magyar Katolikus Egyház tapasztalatára is, amely az individualizmusra és a fogyasztói társadalomra mint az igehirdetés útjában álló kritikus kulturális tényezőkre mutat rá: „Nap mint nap tapasztalhatjuk, hogy hazánkban is az evangélium hirdetése előtt nagy kihívást jelent az egyre erősödő szekularizáció, az individualizmus és az intézményes vallással szemben érzett közönyösség.” (DTC 51)
A dokumentumban tükröződik az egyes részegyházak pozitív tapasztalata a megszólítást és a meghallgatást illetően, valamint az, hogy az Egyház minden tagjának missziós elköteleződését a szinodalitás szellemében meg kell újítania, ami soha nem választható el a belső, személyes megújulástól. Rámutat arra is, hogy meg kell újítani az elköteleződést a fiatalok, a szociálisan kiszolgáltatott személyek és az élet védelme iránt, éppúgy, mint a béketörekvésekben és a vallások közötti párbeszédben való aktív részvételt illetően. A világi hívek, nők és férfiak hatékonyabb és aktívabb bevonásának igénye az evangélium hirdetésébe pedig szintén közös tapasztalatként jelentkezik.
A dokumentum hangsúlyozza, hogy „az Egyház minden intézménye arra hivatott, hogy feltegye saját maga számára azt a kérdést, hogyan integrálhatja a szinodalitás iránti törekvést funkcióinak és küldetésének gyakorlásába” (DTC 80). A dokumentum rámutat arra is, hogy a szinódus ugyan esemény, a szinodalitás viszont lét- és gondolkodásmód, vagyis egy folyamat, ami nem ér véget 2024-ben: „megtanulunk együtt járni és együtt helyet foglalni, hogy megtörjük az egy kenyeret, hogy mindenki megtalálja a helyét. Mindenki meghívást kap arra, hogy részt vegyen ezen az úton, senki sincs kizárva. Erre azért érezzük magunkat meghívva, hogy hitelesen tudjuk hirdetni Jézus evangéliumát minden népnek. Ezen az úton igyekszünk továbbhaladni a kontinentális szakaszon.” (DTC 103)
A munkadokumentum, amely a korábbi szinódusok Instrumentum Laboris 1-ének felel meg, a szinódus honlapján a világnyelvek egy részén már elérhető, magyar fordítása jelenleg folyamatban van.
Forrás: MKPK Sajtószolgálat
Pécsi Egyházmegye
Az oldalon közzétett fotók és a szöveg részben vagy egészben történő felhasználása kizárólag forrásmegjelöléssel vagy a Pécsi Egyházmegye írásos hozzájárulásával engedélyezett.
