Krisztus Király vasárnapján Krisztust a világmindenség királyaként ünnepeljük, mely főünnep a Katolikus Egyházban. Az egyházi év utolsó vasárnapjaként szerepel a liturgikus évben, melyet advent első vasárnapja követ, immár a következő egyházi év nyitányaként, hogy az adventi szent várakozással a Megváltó újra megszülessen a szívekben.
Krisztus királyi méltóságának egészen a 20. századig nem volt külön ünnepe, ezért XIII. Leó pápa (1878-1903) az 1900-as jubileumi év alkalmából a XX. század királyának hirdette ki a Megváltót. Ezt követően világszerte a legmagasabb hegyek ormán, ill. magaslatokon kereszteket és Krisztus-szobrokat állítottak a Megváltó emlékezetére, köztük a híres Megváltó Krisztus-szobrot az Andok egyik legmagasabb csúcsán.
Az I. világháború után XI. Pius pápa (1922-39) a niceai zsinat 1600. évfordulóján, 1925-ben szentévet hirdetett, melynek mottója: „Krisztus békéje uralkodjék Krisztus országában!” A szentév végén a pápa a Quas primas kezdetű enciklikával rendelte el Krisztus Király ünnepét.
Krisztus királyi méltóságának megünneplésével a világmindenség urát állította a hívek elé a pápa, hangsúlyozva, hogy Krisztus a megtestesüléssel és a megváltó halállal szerezte királyságát a világ üdvösségére. Az ünnepet a Szentatya október utolsó vasárnapjára tette, de 1969 óta az egyházi év utolsó vasárnapján üljük.
Pécsi Egyházmegye
Az oldalon közzétett fotók és a szöveg részben vagy egészben történő felhasználása kizárólag forrásmegjelöléssel vagy a Pécsi Egyházmegye írásos hozzájárulásával engedélyezett.