„A Jóisten ugyanazt akarja ajándékozni idősnek és fiatalnak, életre indulónak és a földi életből kifelé tekintőnek: az élet, az emberség, örömét" – mondta Felföldi László megyéspüspök a vásárosdombói Skóciai Szent Margit Gondozóotthon védőszentjének ünnepe alkalmából november 23-án, az intézmény kápolnájában bemutatott szentmisén. A liturgián, melyen az otthonban lelkipásztori szolgálatot ellátó papok koncelebráltak, a lakók, dolgozók és meghívott vendégek vettek részt.
Az intézmény 1998 óta működik a Pécsi Egyházmegye szociális intézményeként Skóciai Szent Margit Gondozóotthon néven, ahol mintegy 100 időskorú, ellátásra szoruló személy éli mindennapjait. Számukra az ilyen ünnepi alkalmak nyújtanak lehetőséget a mindennapok szürkeségéből való kilépésre és az egymás iráni szeretet kifejezésére, hiszen „erre az ünnepre szeretetből jöttünk, itt minket szeretettel fogadtak, ebben az intézményben szeretetszolgálatról beszélünk" – fordult a főpásztor a megjelentekhez.
Felföldi László elmélkedésében rámutatott, lelkipásztori szolgálata során nem hallott fájdalmasabb panaszt annál, mint amikor valaki azt mondta, hogy elhagyta őt az Isten. A megyéspüspök ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy nincs szebb tanúságtétel annál, mint amikor valaki személyes életútjának küzdelmeiben azt vallja, hogy: Isten megáldott, velem van, az ő áldása van rajtam nehézségeimben.
Ez az otthon a jótékony szeretetről, a gondoskodó szolgálatról szól – fordult az intézmény dolgozóihoz a főpásztor. Szociális területen dolgozni nemcsak a munkát jelenti, amit el kell végezni, hanem egyfajta többlet is szükséges. Ki kell nyitnunk a szívünket, mert ez ad lehetőséget megtapasztalni az életnek, az isteni szeretetnek a túlcsorduló jóságát. Amikor jót teszünk másokkal, lehetőséget adunk Istennek, hogy mi is megtapasztaljuk az ő szeretetét.
Amikor keserűek, szomorúak vagyunk, akkor mi magunk zárjuk be a szívünket és Isten a bezárt szívbe nem tud belépni. Láttam nagy nyomorúságot, nehéz kereszteket a vállukon cipelő emberi sorsokat, akiknek a szívéből öröm, béke, szeretet sugárzott, mert benne volt Isten szeretete. Van valami különös az emberi szívben, amit adni, ajándékozni tud, és ez a szeretet. Én magam nem tudtam úgy segíteni másokon, hogy ne kaptam volna valami sokkal többet érte az Istentől, mert az Istent nem tudjuk nagylelkűségben felülmúlni.
A lakók közé lépve lelkesítő, erőt és biztonságot közvetítő szavakat intézett hozzájuk a főpásztor. Rámutatott, mindenkinek volt a múltjában szép és jó, amit megköszönhet, de mindnyájunknak meg kell találjuk a szívünkben is minden nap, amiért hálát adunk és köszönetet mondunk. Legalább azért, mert volt, aki mellettünk állt és törődött velünk. Lehet, hogy súlyos, nagy keresztet cipelünk személyes sorsunkban, de ebben a helyzetben, itt és most kell megtaláljunk a hálánkat.
Ha az ember nem tud köszönetet mondani, hálát adni, elveszített mindent – magyarázta a püspök. Akik ebben az otthonban dolgoznak, önökért dolgoznak. Sokszor a hétköznapok szürke ruhája, küzdelme van a szívükben, óriási kereszteket visznek a vállukon ők is, még ha nem is mutatják. A szociális munka, amit végeznek különleges, csodálatos, de nagyon nehéz. Tudnunk kell megköszönni a szívünkből, a lelkünkből, amit tesznek értünk.
Kívánom, hogy legyen a szívükben hála és köszönet, mert csak így gazdagodhat az életünk. Az életünk minőségét pedig az dönti el, hogy megéljük-e az emberi jóságon keresztül Isten gondoskodó jóságát, szeretetét vagy pedig kicsúszik minden a kezünk közül. Skóciai Szent Margit ezt élte meg. Szolgált másokat, de szolgálata valójában nyitogatta az emberek szívét arra, hogy rácsodálkozzanak Isten jóságára, szeretetére. Mert Isten idősnek és fiatalnak, most életre indulónak és a földi életből kifelé tekintőnek ugyanazt akarja ajándékozni: az életnek, az emberségnek örömét.
Ezért mondta Jézus: „Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg szeretetemben. Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek is, és teljes legyen az örömötök" (Jn15,9b.11) – zárta szentbeszédét Felföldi László.
A Skóciai Szent Margit Gondozóotthonban hagyomány, hogy, az intézet védőszentjének ünnepén a lakók és a dolgozók titkos szavazatai alapján megválasztott személynek átadják az Év dolgozója-díjat. Idén Fölker Judit gyógymasszőr, Lelkesné Linczmayer Tímea ápoló, Tóbiás Renáta terápiás munkatárs és Müller János gondnok, sofőr megosztva részesültek az elismerésben, melyet a liturgia után a főpásztor és Schäffer Zsuzsanna igazgató adott át az intézmény munkatársainak.
November 16-án a magyar származású skót királynéra, Skóciai Szent Margitra emlékezik az Egyház, aki királylányként született 1047. június 10-én Magyarországon, a Baranya megyei Mecseknádasd közelében. 1069-ben III. Malcolm király felesége és így Skócia királynéja lett. Királyi hitvesként folytatott hitéleti tevékenységével nagy befolyást gyakorolt a kora középkori Skóciára. Margit királyné népének jótevője, a szegények segítője, az Egyház pártfogója volt. Halála után szentként kezdték tisztelni, 1669-ben Skócia védőszentjévé emelték.
Fotó: Hegyi László
Pécsi Egyházmegye
Az oldalon közzétett fotók és a szöveg részben vagy egészben történő felhasználása kizárólag forrásmegjelöléssel vagy a Pécsi Egyházmegye írásos hozzájárulásával engedélyezett.
