A pécsi Szent Donátus-kápolna előtt felállított kőkeresztet áldott meg Felföldi László pécsi megyéspüspök december 11-én, advent 3. vasárnapján, majd szentmisét celebrált a Donátus-templomban Kvanduk Frigyessel, a Pécsi Egyházmegye általános helynökével, rácvárosi plébánossal .
Advent harmadik vasárnapjának központi üzenete az öröm - kezdte szentbeszédét Felföldi László. Életünk öröme annak a biztonságát jelenti, hogy jó helyen vagyunk. A mai ünnep arra hív, hogy az evangéliumi öröm lakjék a szívünkben, és így ez az öröm jelen legyen az egész világban. Az emberi élet öröme nem a gondtalanságból fakad - mutatott rá a főpásztor.
Az olvasott evangéliumi szakaszban (Mt 11,2-11) Keresztelő János tanítványait az a kérdés izgatja, hogy Jézus-e a Messiás? Ki ad választ a kérdésre, ki mondja meg számukra az igazat? Mai világunkban ezernyi információ ömlik ránk, melynek sajátos forrása az internet. Rengeteg állítás, de kinek van igaza? Soha ennyire átláthatatlan, ennyire sötét nem volt még a világ. Mindenki mondja a maga véleményét, de ki mondja meg, hogy adott helyzetben szülőnek, nagyszülőnek, idősnek, gyereknek, fiatalnak most mit kell tennei? Keresztelő János tanítványainak kérdése így ma érvényesebb, mint valaha: Krisztus a válasz az emberiség kérdésire, vagy valaki más? Erre mindenkinek magának kell válaszolnia - fogalmazott a püspök.
Látjuk, hogy akik nem Jézus mellett döntenek, egy egész földrészt képesek kirabolni, szenvedésbe taszítani. Készülünk Mohács 500. évfordulójára, ahol egykoron szintén rettenetes rablás történt, bár más eszözökkel és módszerekkel. Ilyen a valóságunk. Ugyanakkor a gyermekek mosolyt várnak, nem azt mérlegelik, hogy apa, anya szívén mekkora kereszt van, milyen nehéz nekik. Mosolyra, örömre, a szeretet biztonságára vágynak.
Az adventi örömnek, várakozásnak van egy igen fontos jellemzője: sohasem teljes – folytatta Felföldi László. A várakozás életünk velejárója, mindig jelen van. A gyermneknevelésben is folyton jelen van a várakozás minden életszakasznak megfelelően: a szülők várakoznak a gyermek megszületésére, arra, hogy elkezdjen beszélni, járni, egyre inkább önállósulni. Gyakran azzal áltatjuk magunkat, hogy már csak egyetlenegy dolog hiányzik az életünkből. De amint elérjük azt az egy dolgot, újra és újra felfedezzük, hogy még mindig nem teljes minden. Azért, mert nem valamire, hanem valakire várunk.
Istenkapcsolatunkban gyakran úgy érezzük, hogy Isten hiányzik. Pedig nem Isten hiányzik, ő itt van - magyarázta a püspök. Az istenkapcsolatból az ember hiányzik. Amikor gyermekeink számára az élet értelmét keressük, gyakran elkövetjük azt a hibát, hogy egy munkát, szakmát mutatunk számunkra, az ember pedig kimarad belőle.
Számtalanszor olvashatjuk az Újszövetségben, hogy a tanítványok örültek. Örömmel mentek a mennybemenetel után, örömmel mentek pünkösd után, örömmel mentek az emmauszi tanítványok, az elküldött apostolok örömmel tértek vissza. Akár éheztek, fáztak, vagy elfáradtak, akár betegségben szenvedtek, öröm volt a szívükben, mert tudták, hogy az Isten szeretetének és békéjének biztonságában vannak- zárta elmélkedését Felföldi László.
Az ünnepi szentmise az egyházközség szeretetvendégségével zárult.
Szöveg és fotó: Pécsi Egyházmegye
Pécsi Egyházmegye
Az oldalon közzétett fotók és a szöveg részben vagy egészben történő felhasználása kizárólag forrásmegjelöléssel vagy a Pécsi Egyházmegye írásos hozzájárulásával engedélyezett.
