Mayer Mihály nyugalmazott pécsi püspök hivatali ideje alatt (1989-2011) több alkalommal is személyesen találkozott Joseph Ratzinger bíborossal, majd később XVI. Benedek pápával, a 265. katolikus egyházfővel. A 2022. december 31-én elhunyt XVI. Benedek pápával történt találkozásairól, személyes emlékeiről kérdeztük a nyugalmazott püspököt.
- A személyes találkozás előtt már nyilván élt Önben egy kép Joseph Ratzingerről a papról, teológusról, a Hittani Kongregáció prefektusáról, aki hat nyelven beszélt és további négy nyelven olvasott és értett.
Joseph Ratzinger bíboros több teológiai könyvét is olvastam. Ezek az olvasmányélmények jelentették az első kapcsolatot számomra a későbbi XVI. Benedek pápával. Természetesen egészen más dolog valakinek a gondolatait az írásaiból megismerni, illetve vele személyesen találkozni. Utóbbi sokkal mélyebb, színesebb lehetőséget ad az ember megismerésére. Joseph Ratzinger bíboros esetében ez különösen is igaz. Ő egyszerre volt a katolikus keresztény hit világosan és egyértelműen fogalmazó teológusa és hétköznapi, csupa szív keresztény ember.
- Hogy emlékszik vissza az első személyes találkozásra az akkor még bíboros Joseph Ratzingerrel?
- Fiatal püspökként a '90-es évek elején találkoztam először Joseph Ratzinger bíborossal a Hittani Kongregáció egy konferenciáján az ausztriai Laxenburgban, ahol az európai országok püspökei vettek részt. Rácsodálkoztam mind igen precíz teológiai megfogalmazásaira, mind pedig az idegen nyelvi műveltségére. A tudományos konferencián németül beszélt, de ha franciául, olaszul kérdezték, azt is kapásból fordította, de pontosan elmagyarázott latin kifejezéseket is. Maga a konferencia a New Age-ről szólt, ami akkor még újdonságszámba ment. Arról volt szó, hogy mire kell különösen is odafigyelnünk, mit kell nagyon óvatosan kezelni ezzel kapcsolatban. Még tovább nőtt csodálatom, amikor a konferencia végeztével osztrák újságíroknak tartott sajtótájékoztatón a kérdésekre válaszolt. A konferencia résztvevőjeként ismertem a témához kapcsolódó végkövetkeztetést, de Ratzinger bíboros olyan ügyesen vezette fel válaszát ebben az összetett ügyben, hogy az újságírók nem tudtak belekötni. Ez a találkozás nagy benyomást tett rám.
- Az első személyes találkozást továbbiak is követték, de még mindig a bíborossal.
- Második találkozásunk néhány évvel később egy római, püspökkari látogatáshoz kapcsolódott. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjaival a Falakon kívüli Szent Pál-bazilikába busszal mentünk át az ökumenére, én Ratzinger bíborossal egy buszban utaztam. Amikor odaértünk, a bazilika mellett sétáltunk és csatlakoztam a bíboroshoz. Az 1996-ban megjelent A föld sója című Peter Seewalddal újságíróval készült interjúkötetéről kérdeztem: - Bíboros úr, olvastam a könyvet, de nem tudom föltételezni, hogy egy újságíró ilyen precízen tudjon föltenni kérdéseket. Nem a bíboros úr fogalmazta meg a kérdéseket az ő nevében? Erre elmosolyodott és az mondta: - Biztosíthatom, hogy nem én tettem fel a kérdéseket. Az újságíró két évet készült erre az interjúra. Utólag tudtam meg, hogy Peter Seewald, aki baloldali újságíró volt, a Ratzinger bíborossal való beszélgetése hatására megtért, katolikus lett.
Aztán egy másik alkalommal a Római Magyar Akadémián egy rendezvény alkalmával kerültem egy asztalhoz a bíborossal. Nyelvtudás szerint ültették az embereket, és én németül jól beszélvén, Ratzinger bíborossal ültettek egy asztalhoz, ahol talán hatan ültünk összesen. A beszélgetésnél ismét kiderült, hogy mennyire tudott azonosulni azokkal, akik körülvették. Nem csupán óriási elme volt, hanem nagy szíve és emberszeretete is volt. Aztán egy másik emlékem az egyik római ad limina látogatásunkhoz (a megyéspüspökök szabályos időközönként kötelező látogatása az apostolok küszöbénél, azaz Szent Péter és Pál sírjánál Rómában - A szerk.) kötődik. Ezeken az alkalmakon a püspököket beosztják, ki hova, melyik vatikáni hivatalhoz (korábban kongregáció, ma dikasztériumnak mondanánk) kerül. Kivételt képez a Pápai Államtitkárság és a Hittani Kongregáció, ahova minden püspök egyszerre hivatalos. Ahogy ott várakoztunk, egyszer csak megjelent Ratzinger bíboros, aki a hagyományok ellenében akkoriban divatba jövő irányzatokról beszélt. Megvédte a hagyományos vallási gyakorlatokat, ahogy azt az egyik erről szóló írásában ki is emelte: Fontos, hogy az emberek ne csak információt kapjanak, hanem performációt, átalakítást is". Az embereknek a szívükben kell átalakulniuk. Ezt vallotta és élte is.
- A Pécsi Egyházmegye alapításának ezeréves évfordulója alkalmából megjelent a XV. században keletkezett, az egyházmegye használatára összeállítot pécsi misekönyv nyomtatott másolata Pécsi Misszálé címen, melyet Püspök Úr személyesen nyújtott át, de immár XVI. Benedek pápának. Pápaként is a korábbiakhoz hasonlóan emberi, szeretetteljes benyomást keltett Önben Joseph Ratzinger?
- Amikor a Pécsi Egyházmegye alapításának ezeréves évfordulója alkalmából átadtuk a Pécsi Misszálé fakszimiléjét XVI. Benedek pápának, akkor is azt tapasztaltam, hogy személyesen odafigyelt minden egyes ajándékozóra és ajándékra. Jóllehet, temérdek ajándékot kapott, mégis érdeklődött az iránt, hogy mi van a dobozban, kezébe vette, megnézte, kifejezte örömét, beszélgetett velünk, nem csak átvette és továbbadta, hogy tegyék a többi közé. Ezek a pillanatok azok, amelyek számomra igazán naggyá tették Joseph Ratzinger bíborost, XVI. Benedek pápát, aki nem csupán elmében, hanem szívében is a hagyományos keresztény értékeket közvetítette és élte.
Szöveg és fotó: Pécsi Egyházmegye
Pécsi Egyházmegye
Az oldalon közzétett fotók és a szöveg részben vagy egészben történő felhasználása kizárólag forrásmegjelöléssel vagy a Pécsi Egyházmegye írásos hozzájárulásával engedélyezett.
