Húsz környékbeli településről mintegy 400-an vettek részt az egyházmegye nagyböjti lelkigyakorlat-sorozatának a máriagyűdi kegyhelyen megtartott nyitó alkalmán, február 25-én. A közös imádságra épülő lelkigyakorlat elmélkedéseit Kárász Gábor máriagyűdi káplán, Ronta László harkányi plébános és Barics Gábriel görcsönyi plébános vezették. A lelkigyakorlatot záró szentmise főcelebránsa Felföldi László püspök, a lelkigyakorlat zenei szolgálattevője Polgár Péter, a bazilika kántora volt.
A Pécsi Egyházmegyében élő katolikus hívek közösségét megszólító lelkigyakorlatot hagyományteremtő szándékkal ebben az évben rendezik meg első alkalommal 11 település 13 helyszínén a február 25. és április 5. között. A lelkigyakorlat minden egyes helyszínen megegyező módon épül fel: három részből áll, melyben 15.00 és 18.00 óra között óránként egy, a hegyi beszédre (Mt 5-7) épülő elmélkedést hallhatnak a hívek, majd egytized rózsafüzért és a keresztúti ájtatosság egy állomását imádkozzák. A lelkigyakorlatot, melynek teljes időtartamában folyamatos gyónási lehetőséget biztosítanak, főpásztori szentmise zárja.
Felföldi László megyéspüspök, aki a sorozat minden egyes helyszínén személyesen vesz részt, a február 25-én megtartott máriagyűdi nyitó alkalmon nagy örömmel köszöntötte a híveket és kifejezte háláját a nagy arányú részvételért, melyben együtt, egymást segítve, reményt adva és örvendezve élik át a nagyböjti készületet. A lelki beszélgetések, a szentgyónás és a találkozások gazdagsága gyümölcsöző készületi lehetőséget teremt minden résztvevő számára.
Az elmélkedések sorát Kárász Gábor máriagyűdi káplán nyitotta, aki az Isten ember iránt érzett végtelen szeretetéről beszélt. Elmondta, hogy Krisztus az értünk vállalt áldozatával örök jövőt nyitott meg minden ember számára. Mindnyájunk feladata, hogy folytassuk Jézus küldetését, legyünk kezdeményezők a szeretetben, ajánljuk fel másoknak a szeretetet, a szeretet mennyországát.
Ugyanakkor tudjuk elviselni a szeretet visszautasítását, és a már megtapasztalt kölcsönönös szeretetből merítve, ahogy Jézus is erőt merített az Atyjával örökre összefűző örök szeretetből, mi is tudjunk erőt meríteni a szeretetünk félreértésének, viszonzatlanságának és visszautasításának elviseléséhez. A szeretet lényege ugyanis az, hogy nem kér, hanem mindig csak ad, tovább szeret, ez a belső természete.
Ronta László harkányi plébános a nagyböjt kihívásairól osztotta meg gondolatait. Beszédében rámutatott, Isten minden embert egyformán szeret, nem válogat. Mindnyájan értelmes emberi életre vágyunk, ezért fontos megérteni, hogy Isten nélkül üressé válik az életünk. Ezért fontos látni, hogy a döntéseink Isten felé vezetnek minket vagy épp eltávolítanak tőle. A nagyböjti idő, mely a bűnbánatot, a lemondást, az erények gyakorlását jelenti, az emberi értékek megtalálására és megszerzésére biztat. A valódi böjt lemondásokkal jár. Az igazi lemondás valaminek az elhagyása, önmagunk odaajándékozása. Az önmagáról lemondani és másokért élni tudó ember hasonlít a viharba került hajóshoz, aki a felesleges dolgokat kidobálja a hajóból, hogy bizton partot érjen. Így kellene nekünk is tennünk a bűneinkkel, rossz szokásainkkal, melyek eltérítenek minket Istentől.
A nagyböjt akkor célravezető – emelte ki a plébános - ha Istenhez visz. A böjt nem fogyókúra. A böjt önmegtagadás, lemondás, a lelkünk erősítésére és tisztítására szolgáló időszak. Ha így készülünk a feltámadás megünneplésére, akkor boldog húsvétunk lesz, mert valóban át fogjuk tudni érezni, hogy Jézus értünk halt meg és értünk támadt fel.
Barics Gábriel görcsönyi plébános nagyböjti elmélkedésében arra figyelmeztetett, hogy az idei böjtben nekünk is meg kell találjuk azokat a pillanatokat, órákat, amikor kimegyünk a pusztába, ahol együtt lehetünk az Úrral. Azért jöttünk most is, mert nemcsak az időnket és önmagunkat adjuk Istennek, hanem alakulni, változni szeretnénk: az imádság által a lemondásokban és a jócselekedetekben gyarapodni. Megtalálni azt, amit az életünkből Istennek szeretnénk felajánlani, fontos azonban, hogy szívből jöjjön, szívből tegyük és szeretetből adjuk. Legyen megpróbáltatás részünkről a böjti időszak, melyben lesznek nehézségek, de közben átérezhetjük, hogy Krisztus velünk van és győzedelmeskedik.
A böjtben az ember önmagát győzi le: nemet mond a kísértésre, változni akar, de közben tükörbe kell nézni, hogy lássuk, hol kell változnunk. Ugyanakkor önmagunkat nem a másikhoz kell viszonyítani, hanem Krisztushoz kell igazítani. Az imában állhatatosan kell kérni, hogy az Isten alakítson minket. Ha változni akarunk, őt kell követni és akkor megtapasztaljuk szeretetét. Ebben a nagyböjti időszakban ezen az úton induljunk el, hogy egyre közelebb kerüljük Krisztushoz, és a húsvétban valóban azt ünnepeljük, hogy nem a halálé az utolsó szó, hanem Krisztusé.
A lelkigyakorlat elmélkedéseket és közös imádságot tartalmazó részét püspöki szentmise zárta a máriagyűdi bazilikában. A főpásztor tanításában a nagyböjt kettősségére hívta fel a figyelmet: a jézusi győzelemre és az emberi bukásra, mely által nem sikerült megőrizze a paradicsomi állapotot. Ez a mi életünk, közösségeink mai története is egyben, melyek, ha elveszítik az Istennel való kapcsolatot, kikerülnek a paradicsomi állapotból. Amíg a szeretet egységében vagyunk Istennel, addig minden rendben van. Ez a paradicsom, melynek feltétele, hogy Istennel kapcsolatban legyünk. Minden család élete paradicsomi állapottal indul. Majd a házastárak elkezdenek kifelé figyelni, és elveszítik a paradicsomi állapotot. Nem Isten űzte ki őket onnan, hanem ők, mi veszítjük el – figyelmeztetett Felföldi László.
A püspök kiemelte, a nagyböjtben bűnbánatot hirdetünk, megbocsájtunk azért, hogy újra paradicsom legyen, a szeretet ideje legyen. Isten vágya, hogy ezt az örömöt adja nekünk, mert a javunkat akarja. Virágzó kertet akar, de ahhoz engednünk kell, hogy az isteni szeretet kegyelmei megérintsék a szívünket. Ha az ember inkább a világ zajára, a vágyaira hallgat, elveszíti ezt a kertet, az élet pedig sivárrá és sivataggá válik. Ha nem jut idő az Istenre, akkor éhezünk, ha éhezünk, kísérthetőkké válunk, közben pedig elveszítjük önmagunkat, a méltóságunkat, valóságunkat.
Amikor a gonosz megkísérti Jézust a böjtben, megvívja vele küzdelmét, a sivatag, a puszta pedig zöldellő kertté változik. Ez vár ránk is az életünkben, a családjainkban, a közösségeinkben: ezért vívjuk meg a magunk küzdelmét a szeretetért és a békéért, hogy az így megvívott harc után újra megtapasztaljuk a paradicsomi kert örömét, biztonságát és derűjét, amit Isten mindnyájunknak oda akar adni. Legyünk ebben a nagyböjti küzdelemben erősek a szeretet útján, hogy megtapasztaljuk Isten mindent újjáteremtő szeretetét és irgalmát – zárta szentbeszédét a főpásztor.
A szentmise a bűnbánat ősi szertartásával, a hamvazkodással ért véget, melyben az előző évi virágvasárnapi barkák elégetéséből keletkezett hamuval a celebráló papok keresztet rajzoltak a hívők homlokára, emlékeztetve őket mulandóságukra, miközben ezeket a szavakat mondták: „Emlékezzél, ember, hogy porból vagy és porrá leszel!”
A nagyböjti lelkigyakorlatok további helyszínei és időpontjai ITT TALÁLHATÓK.
Szöveg és fotó: Pécsi Egyházmegye
Pécsi Egyházmegye
Az oldalon közzétett fotók és a szöveg részben vagy egészben történő felhasználása kizárólag forrásmegjelöléssel vagy a Pécsi Egyházmegye írásos hozzájárulásával engedélyezett.
