Az utóbbi évek világméretű történései, köztük a Covid-járvány és az ukrajnai háború jelentős hatással voltak és vannak a szeretetszolgálat kötelékében tevékenykedőkre, így a Katolikus Karitász működésére is. Az országban elsőként újjáalakult Karitász csoport mai utódja, a Pécsi Egyházmegyei Katolikus Karitász igazgatóját, Besenczi Zsoltot kérdeztük szolgálatról, küldetésről, megnövekedett szerepvállalásról.
- Általánosságban hogyan működik a Karitász Magyarországon, azon belül pedig a Pécsi Egyházmegyében?
- A Karitász országos hálózatban, de egyházmegyei alegységekben működik. Egyházmegyénként eltérések vannak a működési modell, a vállalt feladatkörök tekintetében, ami a foglalkoztatott munkatársak számában és összetételében (képzettség, szakértelem) is megnyilvánul. Van, ahol egyetlen fizetett alkalmazott fogja össze az önkéntesek tevékenységét, de olyan terület is van, ahol 80-nál is többen dolgoznak státuszban, mert karitatív intézményeket (idősek otthona, drogprevenciós központ, hajléktalan átmeneti szálló, megváltozott munkaképességűek számára fenntartott munkahely stb.) is működtetnek.
A szervezetek közül a Pécsi Egyházmegyei Karitász alakult újjá elsőként az országban. Három évvel az országos Karitász újjáalapítása előtt Cserháti püspök úr megbízta Szalai János atyát, hogy szervezze meg a Karitászt. Akkoriban volt a délszláv háború. Elindult és megerősödött az egyházmegyei Karitász, és több segítő programot is elindítottak. Jelenleg a szervezeti kiépítettségbenb az erős középmezőnybe, feladatellátás szempontjából azonban az élmezőnyben van a mi Karitászunk. Az egyházmegye teljes területét lefedjük a ténylegesen aktív, mintefgy 35 Karitász csoportunkkal, ahol több mint 750 önkéntessel dolgozunk.
A Karitásznak vannak az országos központ által átvett és leosztott feladatai. A kormányzati szervek, országos támogatók a központi feladatellátásról az országos központtal állapodnak meg, nem az egyházmegyei szervezetekkel. A programokhoz (pl.: Együtt a babákért - DM pelenka program; Szép otthonok program; Zöldellő kertek program, Kandalló program; Nyári tábor program stb.) tartozó feladatokat a hozzájuk rendelkezésre bocsátott forrásokkal együtt a központ osztja szét. Amit ebből sikerül idehozni az egyházmegyébe, azt a plébániai Karitász csoportok között elosztjuk, így kapcsolódnak ők be az országos programokba.
Az országos programok mellett igyekszünk minél több saját programot is megvalósítani. Ilyen az élelmiszermentés (közeli lejárati idejű élelmiszerek szétosztása), vagy burgonya beszerzés nagy mennyiségben, igen kedvező áron, illetve szociális, karitatív segítségnyújtás a rászorulók körében, vagy az egyházmegye területén bekövetkező katasztrófák helyszínén. Utóbbira példa volt az ormánsági jégkár, ahol a Katasztrófavédelemmel működtünk együtt (eleinte az ellátásban, később a lakóingatlanok helyreállításában, a hosszútávú segítségnyújtásban az érintett családok számára). Amikor kifejezetten katasztrófahelyzetben kell segíteni, akkor az országos programba kapcsolódunk be, és a különböző egyházmegyék összefognak.
Vannak az országos központnak ún. saját programjai is, például a nagyböjti tartós élelmiszergyűjtésünk helyi, plébániai gyűjtéssel és kiosztással. A COVID előtt, 2019-ig, a helyi közösségekben mintegy 10-11 ezer kg élelmiszer gyűlt össze. Utána kimaradt egy év a program szempontjából, majd jött az ukrán háború. Óriási összefogással - akkor a háború áldozatainak gyűjtöttünk - közel 15 ezer kilogramm élelmiszert adományoztak az emberek. Idén újra meghirdetésre került ez a programunk, és nagyon örültünk, hogy a nehézségek ellenére megint nagy összefogás volt, így Egyházmegyénkben közel 7 tonna élelmiszert tudtak kiosztani a nélkülözőknek a helyi Karitász csoportok.
- Arra is van példa, hogy egy helyi szüksgéhelyzet megoldásában más egyházmegye is részt vesz?
- Igen, pont az említett ormánsági jégkár esetében a Nyíregyházi Egyházmegye Görögkatolikus Karitász szervezete - ők egyébként elég professzionálisan működnek - összegyűjtötte az ideszánt adományait, és eljöttek, ideszállították. De természetesen mindig a helyi Karitász tud a leggyorsabban reagálni. Az Ormánságba például személyesen mentem el autóval, majd tájékoztattam az országos központot, hogy mi a helyzet, mire van szükség. A központ pedig azokat a speciálisabb eszközöket, amikkel csak ők rendelkeznek, elküldik a raktárukban levő általános eszközökkel, valamint a munkatársakkal együtt. Ahogy az éves összefoglalónkban is megjelent, tavaly például 135 millió Ft értékű adományt juttattunk el a rászorulóknak.
- Felföldi László pécsi megyéspüspök azt kérte, hogy erősítsétek a személyes kapcsolatokat, törődést igénylő, illetve arra módot adó tevékenységeket is. Vannak már ennek látható eredményei?
- A Karitász tevékenységét két részre bontanám ebből a szempontból. A materiális javak átadása, illetve a végzett professzionális szociális munka az egyik része, a másik pedig a krisztusi („Amit eggyel is tesztek a legkisebbek közül" /vö.: Mt 25,40/) szeretetszolgálat. Nekünk mindkét vonalat művelnünk kell, ugyanakkor hangsúlyos benne az embertől emberig tartó személyesség. 30 évvel ezelőtt még nem volt elvárás felénk a professzionális segítségnyújtás, de ma már az. Itt jelentkezik az a problémakör, hogy a Karitász önkénteseinek csapatából, ahol többbségükben lelkes nyugdíjas önkénteseket találunk, kell egy professzionális szempontból is ütőképes csapatot kovácsolni. Azt is látni kell, hogy ebben a csapatban megvan azoknak is a helye, akik nem profi szociális munkások, de van érzékük, türelmük arra, hogy a segítségre szoruló embert meghallgassák. Igen gyakori, hogy erre van nagyobb szüksége egy-egy segítséget kérőnek.
- A világ az utóbbi években felbolydult, egymást érik a globális problémák a járványtól a gazdasági válságon át a háborúkig. Hogyan változott meg a Karitász munkája az új kihívások közepette?
- Az új kihívások új megoldásokat, szemléletváltást kívántak, aminek a végrehajtását sikeresnek látom. A 2015-ös menekültválság nem érintett még minket annyira közvetlenül, mint utána a járványhelyzet. Az első jelenség, amivel nem tudtunk mit kezdeni se mi, sem mások, az a COVID-19 volt. Akkor hoztunk egy fontos döntést: a szeretetszolgálat nem állhat le. Ha a templomokat be is kell zárni átmenetileg, mi nem zárhatunk be, mert az a dolgunk, hogy segítsünk. A biztonságra való odafigyelés új szempontokat hozott be, de leállni nem lehetett. Nagyon nehéz időszak volt, de akkor nőttünk a legnagyobbat. Az emberek láttak minket azokban a reménytelen időkben, és elkezdtek bízni bennünk. Nem a rászorulókra gondolok most elsősorban, ott ez talán természetes, hanem az adományozókra. Azt látták, hogy a Karitásznak érdemes adni, mert folyamatosan jelen vannak és segítenek. Az egészségügyi előírások miatt akkor csak pénzadományt fogadhattunk el.
A járvány után jött a jégkár, ami ismét csak tekintélyes összefogást eredményezett a Pécsi Egyházmegyében. Nagyon megnyugtató volt tudni, hogy a főpásztor mellettünk áll és bizalmat szavaz nekünk, gyakran érdeklődött személyesen a helyzet iránt, hogy miben tud segíteni. Volt például egy nagy hatású egyházmegyei gyűjtés, melyben a hívek bőkezűen adakoztak, így volt miből segíteni.
Ezután jött az ukrán háború, amely akkora összefogást eredményezett, amit még sosem tapasztaltunk előtt: 15 ezer kg élelmiszert vittünk el a határra. Tavaly szeptemberben, amikor az energiaválság hatása közvetlenül kezdte érinteni a magyar háztartásokat, érzékelhetően lecsökkent az adakozókedv. A tavaly karácsonyi gyűjtéseink sem voltak olyan sikeresek, mint a korábbi években, mert az emberek elbizonytalanodtak, lesz-e miből adniuk.
- Az önkéntesek hálózatának fejlesztésére indított programotok mennyire vált be, különösen a fiatalok bevonását célzó része?
- A fiatalok bevonásában nagy segítség a középiskolások önkéntes munkával töltendő 50 órája. Ez természetesen a nagyobb városokban működik jól, amik között Pécs - méreténél fogva, hiszen csak itt 20 középiskolával van szerződésünk a fiatalok fogadására - kiemelkedő szerepet tölt be. A fiatalok segítségével több programot is elindítottunk, ami a COVID miatt leállt ugyan, de újraindításukat tervezzük. Ilyen a gyerekjátszó működtetése, vagy a „Gyere el hozzám!" program. Utóbbi esetében egy tanulópár heti rendszerességgel keresett fel otthonában olyan idős embert, aki ezt elfogadta. Egy év alatt nagyszülő-unoka viszony alakult ki jellemzően közöttük. Ezeknek a programoknak nem az a hozadéka elsősorban, hogy hosszútávon megmaradnak önkénteseinknek a fiatalok, hanem az, hogy megismerik és megszeretik ezt a fajta munkát, szemléletet, és sokkal könnyebb alkalomszerűen más hasonló programokba bevonni őket. Egy-egy ilyen munkalehetőség mögött részünkről tetemes mennyiségű előkészítés van.
- Van-e a Szent Egyed Közösségen kívül más állandó partnerük?
- Alkalomszerűen sokakkal együttműködünk, gyakorlatilag mindenkivel, aki olyan javaslattal jelentkezik, ami beletartozik a tevékenységi körünkbe. A cserkészek jelezték helyi és országos szinten is, hogy segítenének, és mi is tudunk segíteni nekik, sátorral, járművekkel. Ez az együttműködés még az elején tart, de ígéretesnek látszik. A Pécsi Családsegítővel rendszeres a kapcsolatunk. Az ukrán válság alatt a négy, Pécsen is működő karitatív szervezetnek: a Katolikus Karitász, a Máltai Szeretetszolgálat, a Vöröskereszt és Hit Gyülekezete Szeretetszolgálat együttműködése is látványosan szorosabb lett. Már a városvezetés is számol velünk, megkeres minket, véleményünket, közreműködésünket kérik szociális téren.
Szöveg: Pécsi Egyházmegye
Fotó: Pécsi Egyházmegyei Katolikus Karitász
Pécsi Egyházmegye
Az oldalon közzétett fotók és a szöveg részben vagy egészben történő felhasználása kizárólag forrásmegjelöléssel vagy a Pécsi Egyházmegye írásos hozzájárulásával engedélyezett.
