Ferenc pápa magyarországi apostoli látogatása sokaknak adott életre szóló élményt, megerősítve őket hitükben, szolgálatukban, küldetésükben. A Pécsi Egyházmegye papnövendékei, Mihovics Szebasztián és Miklovits Attila a szentmise előtt az asszisztencia tagjaként személyesen találkozhattak a Szentatyával, aki kézfogással üdvözölte a diakónusszentelés előtt álló papnövendékeket. Mihovics Szebasztián élménybeszámolóját közöljük.
Amikor februárban olvastam a nagy hírt, miszerint a Szentatya hazánkba látogat, még nem sejtettem, hogy ennyire közelről fognak érinteni a pápalátogatás eseményei. A gondviselés mégis úgy hozta, hogy a pápai asszisztencia tagjaként vehettem részt a szentmisén, és a három nap különböző programjain volt alkalmam testközelből látni a Szentatyát.
Láthattam, hallhattam a Szent István-bazilikában, amikor a papokhoz beszélt, és úgyszintén a Papp László Budapest Sportarénában, amikor a fiatalokhoz szólt, meglehetősen közvetlen stílusban, mosolygósan, teli jókedvvel.
A legnagyobb élményt mégis a Kossuth téri szentmise jelentette számomra. Szemináriumunk csapata - büszkén mondhatom - jól összeszokott társaság a liturgikus szolgálat terén, és nem ez az első alkalom, hogy az Esztergomi Szeminárium kispapjai a pápának szolgálhatnak. Az asszisztencia tagjai azonban most több különböző szemináriumokból és az egyházmegyékből lettek felkérve a szolgálatra. Mivelhogy a pápalátogatás nem csak Budapestnek, hanem az egész országnak szólt, fontos szempont volt, hogy a liturgikus szolgálatot teljesítő kispapokat is eszerint kérjék fel az ország különböző pontjairól. A Pécsi Egyházmegyéből így ketten, Miklovits Attila és jómagam kerülhettünk be a pápai asszisztenciába.
A szentmise előtt eljött a nagy pillanat, aminek még mindig a hatása alatt vagyok. Mint az asszisztencia tagja, nekem is volt lehetőségem kezet fogni Ferenc pápával. A kézfogás előtt erre tudtam csak gondolni: én most Krisztus földi helytartójával, az Egyház látható fejével fogok majd kezet. Hálás vagyok a Jóistennek ezért az emlékezetes pillanatért. Olyan, mintha egy szentelési ajándékot kaptam volna.
Bár olaszul nem beszélek, annyit mégis sikerült mondanom a Szentatyának, hogy nagyon örülök. Köszöntésemet egy nagyon kedves mosollyal viszonozta. Szeretetteli, őszinte mosoly volt ez. Bár látszott a Szentatyán, hogy némileg fáradt, de nem annyira a fáradtság, sokkal inkább az öröm és a derű jelent meg az arcán. Akik a kivetítőkről követték a pápalátogatást, ők is láthatták: a Szentatya jól érezte magát nálunk. Ezt ő maga is megerősítette a Róma felé tartó repülőn, és még a szerdai pápai audiencián is méltatta a magyarokat.
Hálás vagyok Istennek, hogy éppen ebben az időszakban lehetek kispap, és így közelről is részese lehettem a pápalátogatás eseményeinek.
Szöveg és fotó: Mihovics Szebasztián
Pécsi Egyházmegye
Az oldalon közzétett fotók és a szöveg részben vagy egészben történő felhasználása kizárólag forrásmegjelöléssel vagy a Pécsi Egyházmegye írásos hozzájárulásával engedélyezett.
