A máriakéméndi kegyhelyen évszázadok óta búcsúkkal ünneplik a jeles Mária napokat. Az elmúlt években hagyománnyá vált, hogy a Tolna Megyei Integrált Szociális Intézmények minden évben egyszer ellátogatnak a kegyhelyre.
Az idei évben a korábbinál is több, szám szerint 10 szociális intézmény kapcsolódott be az ünnepbe. Az intézmények lakóit buszokkal hozták, de Máriakéméndről és a környező településekről is érkeztek hívek a hétköznapi búcsúra, mely gitáros szentmisével kezdődött, melyet idén Kovács József, püspöki titkár és Horváth Sándor plébános celebrált. József atya homíliájában elmondta, hogy szeptember 12-én a Boldogságos Szűz Mária névnapját ünnepeljük a liturgikus naptárban, így őt, égi Édesanyánkat gyűltünk össze köszönteni. A szentmisén résztvevők közül külön köszöntésben részesültek a Mária nevet viselő hölgyek.
Az ünnepet a feljegyzések szerint még Boldog XI. Ince pápa vezette be annak tiszteletére, hogy a keresztény seregek 1683-ban megfutamították a törököket, akik Bécset ostromolták. Közép-Európában a kultuszt főként a passaui Mariahilf (Mindenkor Segítő Szűz Mária) tisztelete ihlette, akinek kegyképét 1618-ban egy Pius nevű passaui festő alkotta meg. Bécs ostroma idején I. Lipót császár és udvara Passauba menekült, és a kapucinus kolostor e kegyképe előtt könyörgött a szabadulásért. Bécs győzelmét a passaui Mindenkor Segítő Szűz Máriának tulajdonították. Az esemény után a kegykép tisztelete hozzájárult az ünnep gyors terjedéséhez. A 18. században hazánkba betelepülő németek, de a magyarok is szívesen választották az új templomok, kápolnák titulusául Mária nevét, s általában a Mariahilf-kegykép másolatát helyezték oltárukra.
A szentmisén elhangzott, hogy József atya négy évig Pálfán volt hittanár, valamint a Tolna megyei Integrált Szociális Intézmény Tölgyfa Otthonában dolgozott pedagógusként, így pontosan ismeri és átérzi a jelen lévő intézmények lakóinak életét, annak nehézségeit és mindennapi küzdelmeiket. A szónok azt is kérte, hogy mindannyian őrizzük meg hitünket közösségeinkben, a családban és otthonainkban is. Ha kevesen is vagyunk, de legyünk együtt a templomokban vasárnaponként, sőt Jézus tanítása szerint, ahol ketten-hárman összegyűlünk a nevében, akkor ott lesz köztünk. Ha kinyitjuk a szívünket, az isteni gondviselést és szeretet mindannyian megtapasztalhatjuk életünk során.
Az áldozás után a hívek áldásban részesültek, de a nap során gyónásra is volt lehetőség. A szentmise után finom, helyben készített pörkölt várta a zarándokokat, amelyet az intézmények dolgozói főztek. Az árusoknál kézműves termékeket és kegytárgyakat is vásárolhattak az ide érkezők. A búcsún megjelentek ajándék képeslapot is kaptak a kegyhelyről.
A délután folyamán három további program várta a búcsún résztvevőket. Így lehetőség volt felkeresni egy kis gyalogos zarándoklat formájában a híres Templom-forrást, mely hűsítő vízzel várta a szokatlanul meleg őszi napon hozzánk érkezőket. A templomban gitáros énekekkel, imával folytatódott a délután, melybe szintén sokan bekapcsolódtak. A templomkertben pedig énekkel, zenével és tánccal fejeződött be az ünnepi program.
Szöveg és fotó: Biki Endre Gábor, a máriakéméndi kegytemplom gondnoka
Pécsi Egyházmegye
Az oldalon közzétett fotók és a szöveg részben vagy egészben történő felhasználása kizárólag forrásmegjelöléssel vagy a Pécsi Egyházmegye írásos hozzájárulásával engedélyezett.
