50 évvel ezelőtt, 1973 októberében hunyt el Mayer Ferenc lelkipásztor, a Pécsi Székesegyházi Énekiskola igazgatója, a székesegyház karnagya. Az évfordulóhoz kapcsolódva Mayer Ferenc lelki üdvéért ajánlották fel október 8-án a szülőfalujában, Hőgyészen bemutatott szentmisét, melyen az énekes szolgálatot a Pécsi Székesegyház Palestrina Kórusa adta.
A szentmisét Serban Valentin plébános celebrálta a Szent Kereszt templomban, aki kedves szavakkal méltatta Hőgyészről indult néhai pályatársát. A kórus a szertartáson az alábbi műveket énekelte: Victoria: Missa "Quam pulchri sunt", Nanini: Diffusa est gratia, Victoria: Domine, non sum dignus, Hassler: Beata es, Virgo Maria magyar gregorián proprium tételek.
A szentmise után énekkel és imádsággal kísért rövid megemlékezést tartottak a temetőben. A kórus itt két művet szólaltatott meg. Az egyik az úrnapi sequentia (Lauda Sion) szövegére írt mű, amelyet a hagyomány az Énekiskola első karnagyának, Glatt Ignácnak tulajdonít. A másik Hans Leo Hassler Ego sum resurrectio kezdetű motettája, amelynek szövege: „Én vagyok a feltámadás és az élet: aki hisz bennem, még ha meg is halt, élni fog.”
A Palestrina Kórus koszorúját Onhausz Miklós kórustitkár helyezte el Mayer Ferenc sírján, az alábbi gondolatok kíséretében:
„Halálának 50. évfordulóján hálás szívvel jöttünk emlékezni Mayer Ferenc kanonokra, a pécsi székesegyház karnagyára. Furcsa érzés ez, hiszen az itt jelenlevők többsége már nem találkozhatott vele. Papi, pedagógusi és művészi munkájának eredményei mégis a mai napig velünk vannak.
Az énekiskolásokkal készített interjúk igazolják, hogy lehet olyan hatást gyakorolni valakire papként és tanárként, amelyre aztán a 80-90 éves emberek az egész életüket meghatározó, mértékadó mérföldkőként tekintenek vissza. Szigorúsága miatt ugyan tartottak tőle a fiúk, de rajongtak érte, s élethosszig tartó útravalót kaptak tőle. Egykori növendéke, Bokrétás András úgy fogalmazott, hogy »Franci bácsi belépett a gyerekek lelkébe, és felkapcsolta a villanyt.«
Az Énekiskolát és a székesegyházi énekkart története legfényesebb sikereihez segítette. A felvidéki koncertkörút, a koncert a budapesti Zeneakadémián, végül Kodály Missa Brevis-ének ősbemutatója országos hírűvé tette a pécsi dóm kórusát. A pécsi egyházmegyei Cecília Egyesület megalapítása és a pécsi nagyheti szertartások népszerűsítésében vállalt szerepe azt mutatja, hogy nagyszabású, komplex víziója volt a minőségi egyházzene eredményes műveléséről.
Amikor a történelem kereke úgy fordult, hogy az Énekiskola felszámolását már nem lehetett megakadályozni, a helyzetre azonnal reagálva létrehozta (és még közel 10 évig irányította) azt a vegyeskart, amely mostanra 70 éve működik. A Palestrina Kórus máig megőrizte azt a szakmai irányt és azt az értékrendet, amely az Énekiskola működésének 65 éve alatt létrejött.
Nagyon sokat köszönhetünk Mayer Ferencnek, és még mindig sokat tanulhatunk tőle. Az énekkar nevében abban a reményben helyezem itt el ezt a koszorút, hogy az erőfeszítéseink továbbra is méltók lesznek az ő munkásságához, és hogy az emléke nem halványul el sem Pécsett, sem a szülőfalujában, Hőgyészen. Nyugodjék békében.”
Szöveg és fotó: Onhausz Miklós kórustitkár
Pécsi Egyházmegye
Az oldalon közzétett fotók és a szöveg részben vagy egészben történő felhasználása kizárólag forrásmegjelöléssel vagy a Pécsi Egyházmegye írásos hozzájárulásával engedélyezett.
