„Ha az értünk emberré lett Isten Fiára irányítjuk figyelmünket, tőle tanulunk, tanítványai leszünk, akkor, miként az adventi koszorún hétről hétre növekszik az élet, a születés teljességének fénye, úgy az emberi lét öröme, az örök létre születés valóságának bizonyossága is megszületik bennünk" - szólítanak meg mindnyájunkat Felföldi László, a Pécsi Egyházmegye főpásztorának az idei adventre írt üzenetének gondolatai.
Krisztusban Szeretett Testvérek!
Ünnepeink sorában a keresztény családok, közösségek életét legmélyebben és legmeghatározóbban a karácsony, Jézus Krisztus születésének ünnepe hatja át. A születés egy család életének a legkülönlegesebb csodája. De ennek a csodának van egy önmagán túlmutató, rendkívül gazdag üzenete és ereje, mert a születés, emberi életünk kezdete végigkíséri életünket, emberi kapcsolatainkat.
Felfedezve emberi életünk szépségeit, megtapasztaljuk, hogy a lét legvalóságosabb, hétköznapjainkat legjobban átjáró, mindent meghatározó lényege a születés. Megszületik egy gondolat, egy terv, egy elhatározás, egy döntés, mely után megtörténik a csoda, az életnek, a létnek, a sorsnak a csodája. Így született a teremtett világ is, Isten gondolata, akarata után a fizikai valóság létrejötte. Így születtünk mi is mindnyájan, évezredek káosznak látszó, emberi szíveket boldogító és megpróbáló örömének és szenvedésének keverékéből. Ennek a káosznak, értelmetlennek látszó útnak, amely Isten tervében láthatatlan, valóságos nemzedékeken átnyúló géntérképének gyümölcseként.
Ha a Bibliában elolvassuk Jézus Krisztus nemzetségtábláját, egy hihetetlen, ugyanakkor csodálatos emberi utat láthatunk, mely azért született, hogy az Isten Fia megtestesüljön és emberré legyen: „Az Ige megtestesült és közöttünk lakozott.” (Jn 1,14)
Mi emberek is megszületünk, de születésünk nem a múlt egy ünnepelhető eseménye, hanem fogantatásunk pillanatától kezdve a Teremtővel történő végső, örök találkozásig, lelkünk visszaadásáig tartó, megszakítás nélküli folyamata. Ha csak önmagunk valóságát nézzük, életünk már a fogantatásunk pillanatában elkezdődik, mégis a világra születésünkön keresztül, édesanyánk vajúdásából és önmagunk szenvedéséből születünk emberré. Pedig valójában emberré nem egy pillanat alatt születünk, hanem folyamatosan válunk emberré, férfiak és nők más-más úton haladva.
Életünk egy csendes pillanatában megszületünk, életutunk második felében pedig egyre hálásabbak vagyunk a sorsunkat segítő embereknek, mindazoknak az eseményeknek, jóknak és rosszaknak, amelyeknek köszönhetjük személyiségünk megszületését. Ezzel párhuzamosan egyre világosabban látjuk kikerülhetetlen feladatunkat, amellyel nekünk is jelen kell lennünk testvéreink életében. Vállalnunk kell az emberségnek, a felnőtt, érett emberré válásnak ezt a kikerülhetetlen, segítő feladatát.
Annyira és annyiban vagyunk emberek, amennyiben érezzük, hogy mellettünk is emberré válnak kicsik és nagyok, akik hosszabb vagy rövidebb időre mellénk szegődnek az életúton. De az érző, gondolkodó embernek ez kevés, messzebb néz és távolabb tekint, többet akar. Szeretve szeretné emberré segíteni embertársait. Ez Jézus Krisztus megtestesülésének mindent felülmúló és minden emberi életnek értelmet adó Örömhíre, szeretet-üzenete. Ezért csak a szeretetben van értelme minden emberi születésnek, mely után magunknak is Isten gyermekévé kell születnünk. Személyes döntésünkből fakadó születés ez, melyben emberré és kereszténnyé szülni önmagunkat, itt és most, korunk öldöklő, háború sújtotta világában mindnyájunk feladata.
Megéljük az úton való lét olykor didergető magányának és hátborzongató valóságának terheit, majd az advent halvány fényének, a fény felé törekvésünk mindent legyőző erejét is. Ez az út a teljes emberség, az Isten teremtette emberi valóság megszületésének az útja.
Ha ezen az úton az értünk emberré lett Isten Fiára irányítjuk figyelmünket, tőle tanulunk, tanítványai leszünk, akkor, miként az adventi koszorún hétről hétre növekszik az élet, a születés teljességének fénye, úgy az emberi lét öröme, az örök létre születés valóságának bizonyossága is megszületik bennünk, azaz úgy születünk meg emberségünkben mi, magunk.
Pécs, 2023 adventje
Felföldi László
pécsi megyéspüspök
Fotó: Pécsi Egyházmegye
Pécsi Egyházmegye
Az oldalon közzétett fotók és a szöveg részben vagy egészben történő felhasználása kizárólag forrásmegjelöléssel vagy a Pécsi Egyházmegye írásos hozzájárulásával engedélyezett.
