„Hosszú volt az út, mire mi, különböző felekezetű hívek ilyen lélekkel, ilyen lelkesedéssel és ilyen egységben, egy templomban együtt dicsérjük az Urat, de megérkeztünk” – emelte ki köszöntőjében Felföldi László, a Pécsi Egyházmegye püspöke az idei ökumenikus imahét január 28-i záró imaóráján a pécsi székesegyházban.
A Krisztus tanítását közvetítő egyházak képviseletében az egyházmegye főtemplomában jelen volt Ócsai Zoltán és Manhardtné Szlovák Katalin evangélikus lelkészek; Nagy Zoltán Csaba, Kisóvári-Németh Norbert és Kisóvári-Németh Márta református lelkészek; Macher Tivadar baptista lelkész; Zajácz Gábor görögkatolikus parókus; Kovács József római katolikus püspöki titkár, Nagy Norbert plébános és dr. Fekete Zoltán káplán.
Hosszú volt az út a kezdetektől a keresztények ma megtapasztalható egységtörekvéséig. A Jézus Krisztus által alapított Egyház egységében az idők során kulturális, történelmi és hitbéli okok miatt az emberi széthúzás sebeket és szakadásokat okozott. Az így létrejött, ám egymástól eltávolodott felekezetek sokáig úgy gondolták, hogy a saját álláspontjuk győzelemre juttatása kulcskérdés.
A XIX. századtól kezdve azonban egyre hangsúlyosabbá vált az a felismerés, hogy az egységet nem az erő vagy a harc útján lehet elérni, hanem a közös szolgálat, a közös misszió, az imádság és a szeretetszolgálat segíthet abban, hogy az eltérő gondolkodásmódú és hagyományú keresztények közelebb kerüljenek egymáshoz.
A XX. század történelmi tapasztalatai pedig megmutatták, mennyire fontos a keresztény egység ügye. A II. Vatikáni Zsinatot követően a Katolikus Egyház aktív résztvevője lett az ökumenének. Napjainkra a katolikusok minden évben részt vesznek a keresztények egységéért felajánlott ökumenikus imahéten, a Vatikán képviselői jelen vannak a felekezetközi intézményekben, szervezetekben, s a pápa megannyiszor felszólal a keresztény egységtörekvés előmozdítása érdekében.
Az idei ökumenikus imahét programadó témáját az afrikai Burkina Fasó-i ökumenikus munkacsoport állította össze: „Szeresd Uradat, Istenedet... felebarátodat pedig, mint saját magadat” (Lk 10,27). Az imahét imaóráin pedig az irgalmas szamaritánus történetének magyarázatával gazdagodott a hallgatóság.
Felföldi László püspök nyitó beszédében kiemelte: „Egy hajóban vagyunk, ugyanazok a felebarátaink és ráadásul még egymásnak is felebarátai vagyunk. Az irgalmas szamaritánus története arról szól, hogy rátaláljunk arra a küldetésre és feladatra, amit életutunkon Isten ránk bízott, melyben helyt kell állnunk, melyben le kell hajolni a szükséget szenvedőhöz és felemelni magunkhoz. Ez történik minden közös imában minden közös együttlétben. A látható egység titka a láthatatlan szív valósága. Ezt éljük meg, erre figyeljünk, hogy meghalljuk a Mennyei Atya hívását, így szeressük Istent és így szeressük felebarátainkat" - buzdított a főpásztor.
Az imahét pécsi záró alkalma különleges módon tárta az igehirdetést a hívek elé: egy vezérfonal mentén két lelkipásztor, Kisóvári-Németh Norbert és Kisóvári-Németh Márta református lelkészek egymást váltva és kiegészítve beszéltek az irgalmas szamaritánus történetéről. Sajátos módon megvalósult igehirdetésüket egyfajta összegzésként állították össze, „melyet gyakorlati alkalmazásra magunkkal vihetünk" – hangzott el a bevezetőben.
A szónokok arra bátorítottak, hogy lássuk meg a krisztusi mértéket életünkben, mindazt, ami a szamaritánusban Krisztusra mutat és szemléljük azt. A maradéktalanság és a tökéletesség igényével, szent leleményességgel és látással kell követnünk őt, tudva azt, hogy a tökéletes és maradéktalan szamaritánus maga Krisztus, aki nem két dénárt, bort és olajat adott nekünk, hanem önmagát adta miértünk.
Érdemes ehhez a szemléléshez visszatekinteni az egyházatyákra, akik ezt az igeszakaszt allegorikusan értelmezték, s a szamaritánusban magát Krisztust látták. Krisztusban legyünk irgalmasok, akik irgalmasságot nyertünk azáltal, hogy végtelen kegyelmében részeltetett bennünket. Sok engedtetett el nekünk, sok hálacselekedetünkkel válaszoljunk rá, erőnk, értelmünk, szívünk és lelkünk teljességével – hangzott el az idei ökumenikus imahét igehirdetésében a pécsi székesegyházban.
Az esemény zárásában Felföldi László megyéspüspök a felekezetek közös szeretetküldetése kapcsán kiemelte, életutunk végén, amikor az Atyával találkozunk, nem fogják megkérdezni tőlünk, hogy melyik gyülekezethez tartoztunk és miben hittünk, csak annyit, hogy lehajoltunk-e a másikhoz, felemeltük-e, ápoltuk-e, segítettük-e őt? De ezeket csak akkor tudjuk megtenni, ha mögötte erő, biztonság, szeretet és hit van, miként az irgalmas szamaritánusban. Ez a mi közös hitünk, ez a közös erőnk és ezt kell személyes életünkben, családunkban és közösségeinkben, városunkban megvalósítani az egységért, a békéért, a szeretetszolgálatért, a gyógyító és felemelő szeretetért – engedte útnak a híveket a pécsi megyéspüspök.
Az imaóra és az idei ökumenikus imahét a lekészek és atyák külön áldásával, majd a székesegyház kijáratánál a személyes üdvözlés és kézfogás lehetőségével ért véget. A zenei szolgálatban közreműködött: a Baptista Templom Kórusa, az Evangélikus Templom Kórusa, a Pécsi Bazilika Mozart Kórusa és a Pécsi Vonósok. Vezényelt: Győri Kornél és Balázs Hajnalka. Orgonán közreműködött: Kovács Szilárd Ferenc, a székesegyház orgonaművész zeneigazgatója.
Az imaóráról készült felvétel megtekinthető a Pécsi Egyházmegye YouTube-csatornáján.
Szöveg és fotó: Pécsi Egyházmegye
Pécsi Egyházmegye
Az oldalon közzétett fotók és a szöveg részben vagy egészben történő felhasználása kizárólag forrásmegjelöléssel vagy a Pécsi Egyházmegye írásos hozzájárulásával engedélyezett.
