Olajszentelési szentmisét celebrál Felföldi László pécsi megyéspüspök a Pécsi Egyházmegye papságával együtt március 28-án, nagycsütörtökön 10.00 órai kezdettel a székesegyházban. A liturgiában a lelkipásztorok megújítják szenteléskor tett ígéreteiket.
Nagycsütörtökön, az Oltáriszentség és a papság alapításának ünnepén az Egyház az utolsó vacsorára emlékezik. Megkezdődik a szent három napnak nevezett liturgikus idő, amikor a keresztény hívek Krisztus megváltó áldozatát ünneplik az egész világon.
A nagycsütörtöki liturgia délelőtt olajszentelési ünnepi szentmisével kezdődik. A Katolikus Egyház székesegyházaiban a főpásztorok a papsággal koncelebrálva mutatják be a szentmisét, amelyet olaj- vagy krizmaszentelési misének is neveznek. Ekkor szentelik meg azokat az olajokat, amelyeket a keresztelés, a bérmálás, a papszentelés, a templomszentelés és a betegek szentségének kiszolgáltatásakor használnak. A papság pedig a mise keretében közösségben újítja meg a szenteléskor tett ígéretét.
A katolikus templomokban nagycsütörtök este celebrált szentmise Krisztus dicsőítésével kezdődik, megszólalnak a templom harangjai, csengői és az orgona, melyeket legközelebb a nagyszombati vigília szertartáson hallhatunk. Addig a hagyomány szerint a világ harangjai „Rómába mennek", ahol Jézust közösen gyászolják.
A zsidók húsvéti lakomája az Egyiptomból való szabadulás ünneplése: a tanítványok az utolsó vacsorán erre emlékeznek. Ennek az alkalomnak a történéseit idézzük fel a nagycsütörtöki szentmisén, ahol megjelenítik Jézus példáját, aki megmosta tizenkét tanítványának lábát. Ez a gesztus nem csak jelképes, hiszen általa Jézus a saját személyén keresztül adott példát a felebaráti szeretetre és az alázatosságra.
Az utolsó vacsorán Jézus önmagát adta tanítványainak, az emlékezésen keresztül pedig minden keresztény hívőnek. „Ez az én testem" és „ez az én vérem" - halljuk szavait a kenyér és a bor felajánlásakor. Jézus saját testét adta áldozatul értünk, vére pedig lemossa bűneinket és az örök halált.
Az utolsó vacsorára emlékező szentmise végén a miséző pap minden díszítést eltávolít az oltárról, mely annak jelképe, ahogy Krisztust megfosztották ruháitól. Az Oltáriszentséget egy külön kápolnába viszik, ott őrzik a nagyszombati vigília szentmiséig. A szertartásnak csendben, a nép elbocsátása nélkül van vége.
Szöveg és fotó: Pécsi Egyházmegye
Pécsi Egyházmegye
Az oldalon közzétett fotók és a szöveg részben vagy egészben történő felhasználása kizárólag forrásmegjelöléssel vagy a Pécsi Egyházmegye írásos hozzájárulásával engedélyezett.