A Veszprémi Főegyházmegye érseke, a Pécsi Egyházmegye korábbi püspöke április 10-én Pécsett, a Magtár Látogatóközpontban arról beszélt, hogyan tud meghívó, befogadó és megtartó lenni korunk Egyháza.
A szabadegyetemi előadáson jelen volt Felföldi László, a Pécsi Egyházmegye megyéspüspöke, aki szívélyes szavakkal köszöntötte dr. Udvardy György veszprémi érseket a szabadegyetemi előadást megelőzően.
A Krisztus alapította Egyházat megtért emberek közössége alkotja, akik Istennel, egymással és a világgal is közösségben vannak – ezt már Udvardy érsek mondta, aki beszédében rámutatott, az Egyház lényegileg örök, a megjelenési formája változik meg, mivel állandó változás folyamatát éli meg azáltal, hogy hatással van rá az adott kor, amelyben létezik.
Az Egyház lényegét és megjelenésének formáját hat pontban foglalta össze előadásában az érsek, aki kiemelte, az Egyház a cselekedeteiben él, de tetteiben mindig az ember vagy a közösség nyilvánul meg, beleértve annak múltját, jelenét, társadalmi dimenzióját, jövőbe vetett reményét. Az Egyház cselekvése mindig az ember végső célja, az üdvösség érdekében végzett tett, melyben megnyilvánul Isten cselekedete is, mégpedig a Szentlélek vezetése által.
Az Egyház adott korban való megjelenésének formáit meghatározza, hogy az Egyház szentség, melyet a hit szemével lehet felismerni és szemlélni, melyben Krisztus a fő misztérium. Az egyház szentségi mivolta pedig Krisztus misztikus testében nyilvánul meg. A Krisztushoz való kapcsolat határozza meg, hogy az Egyház tagjai egymásnak testvérei és alapvető küldetésük a világ megszentelése.
Az Egyház tanítványok közössége, akiket Isten igéje gyűjt egybe. Mindig közösségben vannak Jézussal és egymással, megtanulják megérteni és követni őt. Erejüket az Eucharisztiából és a Szentlélekre való hagyatkozásból nyerik.
Az Egyház Isten úton levő zarándok népeként a beteljesülést várva önmaga és a világ megszenteléséért zarándokol. Ennek a megjelenési formának jellemzője a szabadság, melyben a szabadon cselekvés minden esetben a félelem nélküli, szeretetből történő cselekvést jelenti.
Hírnökként az Egyház Krisztus örömhírét hirdeti, felkínálja a megbocsátást és hirdeti a feltámadást. Hiteles, áthatja az istenkapcsolat, a lét öröme, nyelvezete tanító, de nem kioktató. Jellemzője még, hogy meghívó és együtt felfedező, és a hit átadása, áthagyományozása a felnőttektől a fiatalokra száll át.
Ugyanakkor az Egyház szolga is, mert természetéből adódóan szolgálni akar, de fontos, hogy nem kiszolgálni. Sorsközösséget vállalva a szegényekkel, az üldözöttekkel egyre jobban hasonlítani kíván Krisztusra. Nem szociális problémákat old meg, hanem szolgálatával segíteni akarja a Krisztushoz való hasonulást és mindezt egy megújuló struktúra szerint létező, a hierarchiára, a tanítás fegyelmére és hűségére épülő intézményben.
Udvardy György zárásként az Egyházba vetett bizalomról is szólt, mely – mint fogalmazott – számunkra különösen is fontos. A társadalmi, kulturális és ideológiai változások az Egyházban is, az egyházmegyékben is megjelennek, melyek következményeként egyfajta belső bizonytalanság hathatja át, de akár támadásként is érheti, mely megrendítheti az Egyházba vetett bizalmat. Sajnos sem az egységet, sem az evangelizációt nem segíti, amikor nézetek egymásnak feszülnek az Egyház tanítását illetően, vagy amikor a Szentatya tanításának, cselekvésének véleményezése kerül a média adta eszközök által a középpontba.
Ezért ebben a helyzetben nagy szükség van arra, hogy bizalomra építsük egyházi kapcsolatainkat. A közeljövő egyházi életének ugyanis kulcskérdése, hogy bízunk-e az Egyházunkban, bizalom nélkül ugyanis nincs egység és nincs jövő. Ha bízunk benne, akkor elfogadjuk a tanítását, mert általa megismertük Istent és ismerjük az ő ígéreteit.
A bizalom pedig azt is jelenti, hogy van bátorságunk a szeretet és az irgalmasság testi-lelki cselekedeteit gyakorolni, mert bízunk abban az Istenben, aki értünk adta az ő Fiát. Ennek a bizalomnak pedig egymás felé is meg kell mutatkoznia, ami azt is jelenti, hogy kölcsönösen a jót feltételezzük egymásról, alapvetően az Isten szeretete miatt.
Mindazok, akik vagyunk, az Egyház által és Isten Szentlelke által vagyunk, és amit teszünk, azt nagy bizalommal tesszük. Mégpedig úgy, hogy valljuk, az Egyház szentség, tanítványok közössége, zarándok nép, valljuk továbbá azt is, hogy hírnök és szolga, és intézményként jelenik meg közöttünk. Ezek a szempontok pedig emberi viszonyulásainkat is meghatározzák.
„Az isteni hatalom nem krisztuson keresztül mutatja meg magát, akit nem látunk, hanem az élő Egyházban, mely szemünk előtt van. Ha látjuk a testet, hiszünk a főben" – zárta Szent Ágoston szavaival az Egyházról, mint krisztusi közösségről szóló előadását dr. Udvardy György veszprémi érsek.
Az előadás meghallgatható a YouTube-on:
Szöveg és fotó: Pécsi Egyházmegye
Pécsi Egyházmegye
Az oldalon közzétett fotók és a szöveg részben vagy egészben történő felhasználása kizárólag forrásmegjelöléssel vagy a Pécsi Egyházmegye írásos hozzájárulásával engedélyezett.
