A Pécsi Egyházmegyéhez fűződő emlékeiről, korunk társadalmának az Egyház felé támasztott kihívásairól és hitünk megőrzésének szerepéről is szólt dr. Udvardy György veszprémi érsek, az MKPK alelnöke abban az interjúban, melyet a Pécsi Egyházmegye kommunikációs vezetője készített az egyházmegye korábbi püspökével, aki a szabadegyetem meghívott előadójaként látogatott Pécsre április 10-én.

 Érsek atya személyes évfordulókat ünneplő évben érkezett Pécsre. Idén ünnepli püspökké szentelésének 20. jubileumát, 2021. január 6-ig kerek 10 éven át szolgált pécsi megyéspüspökként, majd pedig apostoli kormányzóként, és szintén ez évi jubileum, hogy 5 évvel ezelőtt kapott veszprémi érseki kinevezést. Milyen szívvel, milyen érzésekkel érkezett Pécsre? Hazajött, hazajön a Pécsi Egyházmegyébe?

 Nem, és ezt nem bántóan mondom. Nagyon szerettem itt élni és dolgozni, nagyon nagy hálával gondolok az itt átélt eseményekre, a találkozásokra, a közös hitélményekre, de a Szentatya döntése hirtelen egy másik ajándékot készített számomra. 2019-ben egy pár soros e-mail érkezett részemre, melyben behívtak a nunciatúrára, ahol közölték, hogy a Szentatya veszprémi érseknek nevezett ki. Nyilván az ember engedelmesen igent mond a döntésre, mely egyben adott egy nagy szabadságot is számomra. Az akkor még új szolgálati helyemről, a Veszprémi Egyházmegyéről csak kevés ismeretem volt, alig néhány embert ismertem ott. De az, hogy a Szentatya így döntött, egyértelművé tette, hogy ez így lesz jó akkor is, ha küzdelmes, akkor is, ha kevésbé küzdelmes lesz  így tekintek a kinevezésemre. Ahogy most ide utaztam, szános egyházmegyés alkalom és rendkívül sok szép emlék jött elő. Igen sok szép kép, találkozás, ünnep, feladat él bennem az itteni évekről, melyekért nagyon hálás vagyok.

2024 04 10 szabadegyetem 02

 Tíz éven át szolgált a Pécsi Egyházmegye 82. püspökeként, számtalan emlékezetes pillanatból melyek a szívének legkedvesebbek? Milyen emlékeket őriz az itt töltött évekről?

 Nagyon hálás vagyok azért, hogy a pécsi egyházmegyés időszakra volt tehető, amikor az egyházi oktatási intézmények fejlesztését lehetett szorgalmazni, hiszen aki az oktatásba fektet, az egy abszolút emberi időszámításba, a jövőbe fektet, másrészt az oktatás a hit átadásának a területe is egyben - ezért is tartoznak a szülőkkel és a diákokkal való találkozások a szép emlékeim közé. Ugyancsak szívet melengető emlék, hogy minden oktatási intézményünk bejáratánál elhelyeztünk egy, a máriagyűdi kegyszobrot formáló bronz alkotást. Nagyon fontos momentuma volt ez az együvé tartozás megtapasztalásának, többek között az identitás formálása miatt, hiszen a gyermekek – még ha nem is tudnak Máriagyűdről –, de ha naponta láthatják, megérinthetik a szobrot, egészen biztos, hogy az életük részévé válik. Nyilván nem egy kegyhelyről van szó, nem is egy szoborról, hanem a hit kultúrájáról. Fontos, hogy része legyen az életüknek az, amit hisznek, és legyen – akár – egy fogható, tapintható része is. Nagyon szép emlékként él bennem még a székesegyház is, mely önmagában is egy gyönyörű alkotás. Kevés olyan pillanat van, mikor az ország legkiválóbb művészei, teológusai, építészei összefoghatnak az Egyházzal és valami szépet alkothatnak. Nemcsak egy ősi bazilikának a felépítéséről van szó, hanem a hit kultúrájának a megjelenési formájáról, ahova, ha az ember belép, valójában az Isten otthonába lép be. Megrendítő lépés ez. Azt gondolom, hogy az életünkben a kegyhelyekkel való találkozás is pontosan ilyen találkozás, mely az ember „ősi hitét” hozza elő. Olyan ez az útkeresésben, mint egy zarándoklaton való részvétel, mely segít a hitet felébreszteni, elmélyíteni, megőrizni. Hiszen tudjuk, hogy sokszor már az is nagy eredmény, ha meg tudjuk a hitet őrizni.

2024 04 10 szabadegyetem

 Miért bír kiemelt jelentőséggel napjainkban a hit megtartása, hitünk megőrzése?

 Nem tudjuk, hogy milyen jövő áll előttünk, melyben lehet, hogy ezek a nem túl lényegesnek tűnő dolgok az életben maradást fogják majd jelenteni számunkra. Ezzel nemcsak a háborúkra gondolok, hanem a kulturális egymásnak feszülésre is, hiszen a kultúránk, akárcsak a kommunikációs kultúra, változik. Az – többek között , hogy mi most beszélgetünk esetleg picit hosszabban, ez már a mai kultúrának legkevésbé a része. Az pedig, hogy egy írott szöveget, ráadásul egy régi szöveget, az evangéliumot felolvassuk és felállva hallgatjuk meg, mert fontos szöveg, az Isten Igéje, meggyőződésem szerint az ember megmentésének egyik lényeges eleme. A mai kultúra azonban nem ezt sugallja. Másodlagos kommunikációs nyelveket használunk. Ezért mondtam az előbb, hogy sokszor már a hit megőrzése is nagyon fontos, miközben a számok nem azt mutatják, hogy létszámban növekedne az Egyház.

 Napjaink uniformizáló, globalizációs törekvései, a nagy arányú elvallástalanodás milyen feladatokat, kihívásokat támaszt korunk Egyháza számára?

 Ezek a jelenségek, kérdések leginkább a fejlett gazdasági viszonyok kultúrköreinek a kérdései, mint amilyen a mienk is. Így tehát jogos a kérdés, hogy mit tehet az Egyház? Úgy gondolom, hogy az élet realitásának és normalitásának a megőrzése a feladat - ilyen a személyes kapcsolat, a születés, a család, ilyen, amikor betegséggel, szegénységgel találkozunk, vagy épp mi kerülünk ilyen helyzetbe. Tehát nekünk az élet konkrét, tudatos cselekedeteit kell végezzük. Megfogalmazhatjuk úgy is, hogy az irgalmasság testi-lelki cselekedeteinek a megvalósítása a feladatunk. Ugyanis nem tudunk másként kiszakadni napjaink virtuális világából, csak ha elhisszük, hogy szükségünk van a másikra, és a másiknak is szüksége van ránk. Ugyanakkor kérdés, hogy mi köze van ennek a hithez? Szerintem nagyon sok. Mert ez nem más, mint a megtestesülés gesztusa. Jézus megtestesült, vagyis magára öltötte a mi emberségünket. Krisztus, amikor a maga életére hív, akkor a teljes életre hív minket, és ebben benne van a szenvedés is. Ekkor a szenvedés nem kudarc, amit el kellene kerülni – ennek a felismerésnek óriási jelentősége van napjainkban. Gondolhatunk akár a genderideológiára, akár arra a kérdésre, hogy kicsoda az ember valójában? Ezekre a kérdésekre a választ a kereszténység tudja a legpontosabban és leghitelesebben megadni és képviselni még akkor is, ha sokszor kisebbségben és üldözöttségben is van.

2024 04 10 szabadegyetem 12

 A Pécsi Egyházmegye szabadegyetemi előadás-sorozatának mai témája: Az Egyház, mint krisztusi közösség tökéletes egységben kapcsolódik az Ön püspöki jelmondatához, mely így hangzik: Jesus Christus est Dominus, magyarul Jézus Krisztus az Úr. Ha összeolvassuk a két gondolatot, arra jutunk, hogy az Egyház krisztusi közösség, ahol Jézus Krisztus az Úr.

 Abszolút, a mai előadás egyik pontja, amiről beszélni szeretnék, éppen ez. Több, mint húsz évvel ezelőtt, a püspöki jelmondatomat keresve, láttam a családok, a fiatalok helyzetét, a sok szenvedést, a gyötrelmet és a jót is, és azt is, hogy belefeszülhetek a munkába, amibe bele is kell, de nem én fogom tudni megoldani ezt a szorongatott helyzetet, mert nagyon sok esetben nincs emberi megoldás az ember szenvedésére, csak az, hogy vállalja és végig halad a szenvedés útján. Amikor esténként átgondolom, hogy aznap milyen helyzetekkel találkoztam, kinek mit mondtam, akkor egyértelművé vált, hogy nincs más út és nincs más Úr, csak Jézus Krisztus. Épp a megtestesülése miatt, épp amiatt, hogy közösségbe hív bennünket. Ha pedig nincs más megoldás, akkor ebből következik az a látásmód, hogy a Testvéreim nem egyszerűen az embertársaim, hanem mellettem, hozzám közel és távol, tényleg mindenki a testvérem Krisztusban. Ezáltal tudok a közösségre úgy tekinteni, mint Jézus Krisztus megtestesülésére, arra, hogy ő az Úr. Ez indokolja az egyházi közösségnek a szentségi voltát. Természetesen a szimpátia, az ismeretség, a kultúra, a nyelv mind nagyon fontos tényező, de a legfontosabb, hogy Krisztusban egyek vagyunk - ez jelenti a valódi közösséget.

2024 04 10 szabadegyetem 04

 A ma esti pécsi szabadegyetemi előadást követően lesz alkalom személyes beszélgetésre Önnel, de zárásként mit üzen a Pécsi Egyházmegyében, a szűkebb és tágabb környezetünkben élő híveknek?

 Megerősíteném azt a szentírási idézetet, amely a Pécsi Egyházmegye címerében is olvasható: „Reményt és jövőt adok nektek” (Jer 29,11). Ebben a mondatban benne van a múlt, de benne van a jövő is és ezt a reménységet nem más adja, mint az Isten, aki velünk közösséget vállalt. Talán túl elvontnak tűnik, de nem az. Hiszen az előbb említett, az élet javítását célzó gondolatra is ráirányítja a figyelmet. Reménykedni általánosságban nem lehet. Reménykedni az örök életben lehet és ennek a reménykedésnek vannak következményei. Ha hiszem az örök életet, akkor egész másként tudok a mindennapi életben jelen lenni. Ezért bátran nézzünk a jövőbe, még úgy is, hogy nem tudjuk, milyen lesz, lehet, hogy akár még az eddig megszokottnál is nehezebb. De egy biztos, a jövőben az Isten benne van. Nem Isten nélküli a jövőnk. Egyébként pedig kik képviseljék a reménységet, ha nem azok, mi, akik találkoztunk a reménységünk okával, Jézus Krisztussal? Ez egy nagyon nagy felelősség számunkra, keresztények számára. Mert a remény az erőnk. A reménységet azok tudják hitelesen képviselni, akik ismerik a reményt. A reménységet azok tudják hitelesen képviselni, akik ismerik a remény fontosságát. A reménységet azok tudják hitelesen képviselni, akik ismerik a remény okát. Mert Jézus Krisztus a mi Urunk és a mi reményünk.

Fotó: Pécsi Egyházmegye

Pécsi Egyházmegye

Az oldalon közzétett fotók és a szöveg részben vagy egészben történő felhasználása kizárólag forrásmegjelöléssel vagy a Pécsi Egyházmegye írásos hozzájárulásával engedélyezett.

Szentmise közvetítések banner v2

 

Szentmise közvetítések banner v2

 

2024 május
H K Sz Cs P Szo V
29 30 1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31 1 2

Közelgő események

HOLY MASS - Angol nyelvű szentmise a székesegyházban:
-
2024. 05. 26. - 2024. 05. 26.
Úrnapi szentmise és körmenet Pécs belvárosában:
-
2024. 06. 02. - 2024. 06. 02.
Egyházmegyei szavalóverseny döntője:
-
2024. 06. 07. - 2024. 06. 07.
PAPSZENTELÉS a pécsi székesegyházban:
-
2024. 06. 22. - 2024. 06. 22.

partnerek Báta

partnerek Máriagyűd

partnerek Napi evangélium

partnerek kórházlelkészség