Assisi Szent Ferenc a testén viselte Krisztus öt sebét, sebzettsége mégsem gátolta őt az isten- és emberszeretetben. Erről beszélt a ferences lelkiségét követő szerzetesi közösség meghívására október 6-án Kozármislenybe érkezett Felföldi László pécsi megyéspüspök az Assisi Szent Ferenc Betegápoló Nővérek kolostorának templomában.
A jubileumot püspöki szentmisén ünnepelték a nővéri közösség és az egyházközség hívei, koncelebrált dr. Cziglányi Zsolt kozármislenyi plébános.
A nővéri közösség nevében Borbáth Éva Krisztina elöljáró nővér köszöntötte a főpásztort, aki a szentmise homíliájában 800 év távlatából tekintett vissza Szent Ferenc stigmatizációjának ma is aktuális, hozzánk szóló üzenetére.
A főpásztori tanítás a sebeink valóságáról, mint életünk legkülönlegesebb részéről szólt. Mindnyájan sebzettek és sebezhetőek vagyunk, hordozzuk a bűn és a szeretet sebeit. Van, hogy büszkék vagyunk a sebeinkre, mert a szeretet útján szereztük, vagy épp szégyelljük, mert a gyengeségünket mutatják.
Jézus Krisztus a feltámadás után megjelent az apostoloknak, levetve megáról minden emberi gyengeséget, nyomorúságot és vonatkozást, kivéve egyet, a keresztre feszítés sebeit. Szent Tamás apostol csak ezeket látva és érintve tudott hinni Jézus Krisztus feltámadásában (vö. Jn 20,19-31) – idézte fel az evangéliumi szakaszt a püspök.
Majd kiemelte, az emberi szívben jelen van a vágyódás és késztetést érzünk arra, hogy megmutassuk másoknak a sebeinket. Mi megmutattuk-e már valakinek a sebeinket, akár mások okozták nekünk, akár mi okoztuk magunknak, akár büszkék vagyunk rájuk, mert a szeretet útján és szolgálatában szereztük, akár szégyelljük, mert a gyengeség pillanataiban tettünk szert rájuk?
Az igazi szeretet akkor van jelen és azzal, amikor és akinek meg merjük mutatni a sebeinket. Így teszünk a szentgyónásban is, amikor Isten elé járulva megmutatjuk azokat a gyengeségeinket, melyeket mi magunk nem tudunk meggyógyítani – mutatott rá Felföldi László.
Akiket legjobban szeretünk, azokat tudjuk a legjobban megsebezni és akik minket a legjobban szeretnek, azok tudnak minket a legmélyebben megsebezni. Meg kell tanulnunk a sebek ellenére szeretni a másikat, mert ez a szeretet biztonsága, az élet, a család, a hitvesi szeretet békéje és ereje.
A püspök arról is szólt, hogy vannak, akik csak a saját sebeikkel törődnek, csak azokra figyelnek és folyamatosan panaszkodnak megsebződtségük miatt. Ők emiatt nem tudnak szeretni. Helyére kell tenni ezeket a sebeket, figyelmeztetett a püspök, mert életünk nagy titka, hogy a sebeinken és a keresztjeinken túl tudjunk szeretni. Meg kell tanulni, hogy saját sebeink ne akadályozzanak meg a szeretetben.
Szent Ferenc a stigmatizációjától kezdve hordozta a szeretetnek, az emberségnek a sebeit és nem akadályozták meg őt az isten- és emberszeretetben, hanem a mindennapokban erősítették. A forrás és az erő, ami átlendítette őt abban, hogy a szeretet győzedelmeskedjen a sebeken túl.
Sebekkel élünk és szeretünk, aki nem mutogatja, annak is van. Sokan vannak, akik derűsen, mosolyogva szép szeretetben élve hordozzák sebeiket, és sokszor csak véletlenül tudjuk meg, hogy mekkora áldozatokat hordoznak. Nagyon nehéz a saját sebünket egyedül gyógyítani, de közösségben gyógyulni fognak. Szeressük egymást a sebeink ellenére is, mert csak egymás sebeit tudjuk gyógyítani. Ne engedjük, hogy sebeink a hétköznapokban megakadályozzanak az emberi szeretetben – hangzott a főpásztori buzdítás Szent Ferenc stigmatizációjának 800. évfordulóján.
* * *
Szent Ferenc megtérése első pillanatától haláláig lángoló áhítattal és tisztelettel övezte, szóval és cselekedettel hirdette a megfeszített Krisztust. 1224-ben, két évvel halála előtt elvonult Alverna hegyére, hogy ott Szent Mihály tiszteletére negyven napos böjtöt tartson. Szeptember 14-én, Szent Kereszt felmagasztalása ünnepén, amikor imádságba merült, egy szeráf alakjában megjelent neki a megfeszített Krisztus: „Örvendett annak a kedves tekintetnek, amellyel Krisztus őt nézte, de a keresztre feszítés a résztvevő fájdalom tőrével az ő lelkét is átjárta.”
A látomás után vette észre, hogy testén viseli Krisztus öt sebét. Igyekezett ezeket elrejteni, de nem sikerült. Több tanú is bizonyítja, hogy látta kezein, lábain és oldalán a be nem gyógyult sebeket. Szent Ferenc az első az Egyház történetében, akiről tudjuk, hogy Krisztus sebhelyeit hordozta.
Szöveg és fotó: Pécsi Egyházmegye
Pécsi Egyházmegye
Az oldalon közzétett fotók és a szöveg részben vagy egészben történő felhasználása kizárólag forrásmegjelöléssel vagy a Pécsi Egyházmegye írásos hozzájárulásával engedélyezett.
