A sok vihart megért Mindenszentek-templom, mely egy időre székesegyházi rangot is kapott, az év egyetlen napján kitárja kapuit, hogy falai között mutassák be a legszentebb áldozatot. November 1-én, Mindenszentek ünnepén Máger Róbert püspöki irodaigazgató celebrált búcsúi szentmisét a 12. században felszentelt templomban.
Pécsen a Tettye kicsiny temploma szinte észrevétlenül simul bele környezetébe, sokan még a helybéliek közül sem ismerik, pedig a Mindenszentek tiszteletére 1157 tájékán felszentelt templom a székesegyház után Pécs második legrégibb temploma, mely a várost korábban körbevevő kőfalakon kívül állt. Talán ennek köszönhető, hogy ma is szép állapotban van.
A török megszállás idején (1543-1686) ugyanis a törökök minden katolikus templomot leromboltak vagy épp dzsámivá alakítottak át a városban. A falakon túli Mindenszentek-templomot ugyanakkor meghagyták a keresztények használatában, így lett a kicsiny katolikus templom a protestáns felekezetek istentiszteleteinek helyszíne is. A katolikusok 1664-ben kapták vissza és egy időre a jezsuiták temploma lett.
Amikor 1704-ben a kuruc, majd rác pusztítások következtében leszakadt a székesegyház főhajójának teljes boltozata, az újjáépítés idejére Radanay Mátyás pécsi püspök a Mindenszentek-templomot tette meg székesegyháznak. Északi oldalához 1935-ben karmelita kolostor épült, majd később a papi szeminárium temploma lett.
Máger Róbert püspöki irodaigazgató szentbeszédében méltatta azokat a keresztény elődöket, akik a történelmi nehézségek és szorongattatások idején is gondját viselték a Mindenszentek-templomnak. A plébános elmondta, akik ide betértek, a mindenszentek közösségéhez tartozónak vallották magukat. Úgy vélték, hogy nem a külső szenvedések és kudarcok a lényegesek, hanem az, amit mindezek mélyén Isten nekik, nekünk ajándékoz. Mindenszentekkor azok győzelmét ünnepeljük ebben a templomban, akik befogadták Isten irgalmasságát és kitartottak az evangéliumi úton – emelte ki Máger Róbert atya.
Majd hozzátette, ők a szentek közössége, akik már a mennyei dicsőségbe jutottak és a megdicsőült egyházhoz tartoznak. Ugyanakkor a megdicsőült egyház közösségben van a küzdő vagy zarándok egyházzal, melynek tagjai a földön élnek, és mi, mindannyian egy közösségben vagyunk a szenvedő egyházzal is, melynek tagjai azok a lelkek, akik már eltávoztak a földi életből, akik igent mondtak Istenre, az ő szeretetére, de még a tisztulás állapotában vannak, érdemeket az üdvösséghez már nem szerezhetnek, ezért mi, vagyis a küzdő Egyház és a már megdicsőült Egyház, a szentek közbenjárására szorulnak.
Isten minden embert meghívott az üdvösségre és az életszentségre. Kérdés, hogy elfogadjuk-e, igent mondunk-e rá az életünkben. Mindenszentek ünnepe pedig segít megérteni, hogy a szentség nem a halál után veszi kezdetét, hanem itt, a földön is közösségben vagyunk Istennel, amikor elutasítva a bűnt, Isten családjához tartozunk.
A szónok azt is kiemelte, hogy mi, mindannyian arra kaptunk meghívást, hogy cselekvő és áldozatos szeretettel éljük meg a földi életet, hiszen itt fogadjuk be a kegyelmeket, itt ad erőt és reményt az Isten, itt szerezhetünk érdemeket. Itt kapunk lehetőséget arra, hogy befogadva az isteni irgalmasságot, mi is irgalmasságot cselekedjünk.
Tetteink jutalma ugyanis az Istennel való közösség. Isten maga a szentek jutalma – zárta elmélkedését Máger Róbert püspöki irodaigazgató.
Szöveg és fotó: Pécsi Egyházmegye
Pécsi Egyházmegye
Az oldalon közzétett fotók és a szöveg részben vagy egészben történő felhasználása kizárólag forrásmegjelöléssel vagy a Pécsi Egyházmegye írásos hozzájárulásával engedélyezett.
