A pécsi Egyházmegye püspöke advent első vasárnapján Pécsett, a Szent Donátus-kápolnában celebrált ünnepi szentmisét, ahol megáldotta a megújult szentélyt és az egyházközség új orgonáját.
Szent Donát püspök kultuszát a 17. század végén hozták magukkal a török uralom alól felszabaduló Baranyába betelepülő németek, akik kápolnát építettek a 362-ben vértanúhalált halt szentnek. A kápolna befogadóképessége azonban a 20. századra szűkösnek bizonyult, 1937-ben lebontották, hogy helyére újat és tágasabbat építsenek.
1938. május 16-án felszentelték a ma is látható kápolnát, melynek falában megőrizték elődje 1773-ból származó német nyelvű emlékkövét.
A kápolna plébánosa, dr. Kvanduk Frigyes általános helynök közismerten szívén viseli a rábízott épített egyházi örökségek sorsát, így a Pécsi Egyházmegye anyagi támogatásával és a hívek adományainak köszönhetően megszervezte, hogy a Szent Donát-kápolna megújult szentéllyel és egy új orgonával kiegészülve méltó módon köszöntse az idei adventi készületet.
Advent első vasárnapján Felföldi László megyéspüspök szentbeszédében a készületi időt jellemző várakozásról és változásról beszélt, mely, mint fogalmazott, minden ember életét elkíséri születéstől a halálig, minden életszakaszunkban jelen van.
Kisgyermekként türelmetlenül, felnőttként már tudatosan éljük meg a várakozást. Ma az ifjúság legnagyobb problémája, hogy nem tanítottuk meg őket türelemmel várakozni, mindent azonnal akarnak - emelte ki a püspök atya, majd hozzátette, hogy óriási veszteség ez számukra, mert így elveszítik a gyümölcsöt. Pedig a változás és a várakozás a mindennapi életünk méltóságát adja, ha jó és szép szeretettel tudjuk megélni, ám ha türelmetlenek vagyunk, nem fog táplálni a várakozás, nem lesz az életünk forrása.
A várakozás része az ünnep is: emberi életünk méltóságának legfontosabb része, hogy személyes életünkben és közösségünkben is tudjunk ünnepelni – figyelmeztetett a főpásztor. Az ünneplés három forrása a lélek, a szellem és a test egységének gazdagodása, melyből egyik rész sem maradhat ki.
Manapság karácsonykor sokszor óriási ünnepet rendezünk Jézus születésnapjára, bontogatjuk az ajándékokat, csak épp elfelejtjük meghívni rá az ünnepeltet – mutatott rá a szónok, majd hozzátette, hogy a fenyő és az ajándék mellől sokszor a lelki valóság hiányzik. Mai világunkban a karácsonyból kimarad Isten, kimaradnak a szellemi táplálékok, melyek az életünket szolgálják.
Az advent abban segít minket, hogy a várakozásban valóban megérkezzünk az ünnepre, és ne csak túléljük, hanem valóságosan megéljük. Üljünk le az adventi koszorú mellé családtagjainkkal minden adventi héten legalább egy alkalommal, csendesedjünk el, némítsuk el a telefonok zaját, és hallgassuk meg a Szentírásból Isten szavát, amit csak akkor fogunk meghallani, ha valóban odafigyelünk a másikra.
Ha valóban meghallgatjuk a fiatalokat, akik magányosak, mert személyes kapcsolatok nélkül élnek. Mert az emberi szív emberi szívvel akar találkozni, és azt nem lehet telefonon megvalósítani. Ne hitessük el magunkkal, hogy azért, mert interneten írtunk egymásnak, valódi kapcsolatban vagyunk. Egy emberi kapcsolat a gyertya fényénél, a terített asztalnál, egymásra figyelve, egymást meghallgatva teljesedik ki. Ezt akarja adnia az advent, hogy Krisztus fényén keresztül nézzünk egymás szemébe és szívébe – mondta beszédében Felföldi László.
Az advent a megújulás lehetőségeként adja, hogy valóban találkozzunk önmagunkkal, családunkkal, közösségeinkkel. Abban segít, hogy az adventi koszorún egyre teljesebb és gazdagabb legyen Krisztus fénye, világossága és örömöt adó szeretete.
Így készüljünk az ünnepre, hogy az valóban forrássá és gazdaggá váljon – hallhattuk a főpásztori buzdításban Felföldi László püspöktől advent első vasárnapján.
Szöveg és fotó: Pécsi Egyházmegye
Pécsi Egyházmegye
Az oldalon közzétett fotók és a szöveg részben vagy egészben történő felhasználása kizárólag forrásmegjelöléssel vagy a Pécsi Egyházmegye írásos hozzájárulásával engedélyezett.
