Kiváncsi kérdésekre adott őszinte válaszokból kerekedett ki egy nyílt és hiteles beszélgetés, melynek résztvevői a jövő Egyházának képét vázolták fel. A Pécsi Katolikus Egyetemi Lelkészség (PEKEL) fiataljai és Forrai Tamás SJ egyetemi lelkész meghívására kötetlen beszélgetésre érkezett Felföldi László pécsi megyéspüspök február 12-én este a Pécsi Tudományegyetemen működő lelkészségre.
Az érdeklődők számára szűkösnek bizonyult a közelmúltban átadott lelkészségi szoba, így az épület előcsarnokában alakítottak ki egy rögtönzött beszélgetősarkot. A helyzet már önmagában is szimbolikus jelentőséggel bír, mely érdekes módon a jövő egyházának vízióját vetíti elénk: reagál a felmerülő helyzetre, nyit és megszólítja az embereket – fogalmazott Forrai Tamás atya. A jezsuita egyetemi lelkész köszöntőjében elmondta, a PEKEL sokféle programot szervezett az elmúlt hónapokban, közben pedig a segítőkben megfogalmazódott az a vágy, hogy az informális előadások mellett szükség van kötetlen, kétoldalú beszélgetésekre, melyek első állomására a pécsi főpásztort hívta meg az egyetemi lelkészség.
Felföldi László püspök kifejezte örömét és köszönetét, hogy a fiatalok erre a személyes találkozásra és beszélgetésre áldozták és fordították az idejüket, mely azt mutatja, hogy nyitottak és érdeklődőek.
Az Egyházban hirdetjük az evangéliumot, ez mindnyájunk küldetése – mondta el kérdésre válaszolva a főpásztor - de napjainkban, amikor a fiatalok azzal az igénnyel fordulnak az Egyházhoz, hogy szólaljon meg, nyilatkozzon, legyen jelen, ne engedjen meg méltatlan dolgokat, szigorúbb legyen, újra meg kell találni önmagunkat. Nem az evangéliumból lett az Egyház, hanem az Egyháznak van evangéliuma. Az evangéliumokat az élő Egyház írta, az újszövetségi leveleket az élő közösségeknek írta Szent Pál apostol – emelte ki válaszában a főpásztor.
Ezeket az élő, eredeti keresztény közösségeket kell újra megtalálni és megvalósítani, amelyekben óriási erő, szabadság és gyönyörű emberi kapcsolatok voltak – mutatott rá a püspök. Az első keresztények ugyanis felismerték és megismerték az Istent, istentapasztalásuk volt, nem pedig lexikális tudásuk. Nekem a személyes feladatom abban segíteni az embereket, hogy az emberi kapcsolatok megélésére ösztönözzem őket, mert csak ezután lesznek, leszünk képesek továbblépni.
Megvannak az egyházközségeink, de hiányoznak belőlük az emberi kapcsolatok. Ezt kell felépíteni, mert a kapcsolatok ereje mutatja és határozza meg a közösséghez tartozást, és ezen múlik az életünk – hangsúlyozta a püspök.
Mi szükséges ahhoz, hogy a meglévő, stabil közösségek missziók közösségekké váljanak és kilépjenek az emberek közé? Hogyan tudnak nyitni és megszólítani másokat? – tette fel a kérdést Forrai Tamás atya, mire Felföldi püspök a szőlőtőről szóló krisztusi példázattal válaszolt (vö. Jn 15,1-17). Majd kifejtette, bármit akarunk is tenni, személyes istenkapcsolat nélkül nem fog menni. Csak ezen múlik, hogy képesek leszünk-e termést hozni.
Mindig szükség van olyan emberekre, fiatalokra és felnőttekre, akik el mernek indulni. Miként az, hogy Jézus előttünk jár, egyszerre virtuális és valóságos megtapasztalás. A hit ugyanis nem tudás, hanem megtapasztalása annak, hogy Isten előttünk jár és segít. Nem kell kitalálni semmi újat és különlegest, hanem Istenre figyelve és hagyatkozva elindulni.
Találkozások kellenek, melyekben a fiatalok és az idősebbek hitelesen otthon tudják érezni magukat, miközben figyelnek a Szentlélek vezetésére. Erről szól a szinodális út, ahol közösségben, egymásra figyelve, egy imádkozó közösségben a Lélek vezetésével, figyelmesen vagyunk jelen – vette át a szót Forrai Tamás.
Bizony, sokszor még a fiatalok számára sem egyértelmű a meghatározás valódi jelentése, derült ki a mostani beszélgetés alkalmával is.
Én valahogy úgy fordítanám le a fiatalok számára a szinodalitást, mint a találkozások és a kapcsolatok útja - nyilatkozott a püspök. Azaz menni akarok veletek az úton, járjuk együtt az utat! Ez az, ami hiányzik most az életünkből, pedig ezekre a találkozásokra, kapcsolatokra, jelenlétekre vágyunk.
Az én vízióm az ősegyház, ahol Krisztusra figyelő emberek találkoztak és beszélgettek egymással kis közösségekben. Hitből fakadó életük volt. Abban bízok, hogy a mai közösségeinkben is elkezdődnek ezek a beszélgetések, a szinodális út és a liturgikus Egyházból átmegyünk közösségi Egyházzá. Félre ne értsen valaki, a liturgia szent, a csúcs és a forrás, amiből a közösség táplálkozik. Az élő közösségek vesztek el mára – foglalta össze röviden a fiatalokkal való együtt gondolkodás vezérfonalát Felföldi László pécsi megyéspüspök.
Az együtt gondolkodós és beszélgetés esték a PEKEL szervezésében a jövőben tovább folytatódnak.
Szöveg és fotó: Pécsi Egyházmegye
Pécsi Egyházmegye
Az oldalon közzétett fotók és a szöveg részben vagy egészben történő felhasználása kizárólag forrásmegjelöléssel vagy a Pécsi Egyházmegye írásos hozzájárulásával engedélyezett.
