A Pécsi Egyházmegye minden évben a március 8-i nőnaphoz kapcsolódva bemutatja a Katolikus Egyház egyik női szentjének életét és hitvallását. Idén Alexandriai Szent Katalin élete tárul fel előttünk az alábbi írásban.
A 19. század végén átépített pécsi székesegyház színes síkmennyezetén a festett apostolok sora mellett ötvenhat szent alakja jelenik meg, köztük szép számban láthatunk nőket. Életpéldájuk megidézésével szeretnénk őket közelebb hozni a ma embere számára.
A szentek élete című monográfiában olvashatjuk Katalin csodákkal kísért életét. A művelt, fiatal királylány Maxentius római császár (305-312) alexandriai látogatása alkalmával tett tanúságot hitéről. Katalin nem volt hajlandó Maxentius – az utolsó keresztényüldöző uralkodó – jelenlétében bálványok előtt áldozni, helyette tüntetőleg keresztet vetett. A gesztustól haragra gyulladt császártól Katalin azt kérte, hogy hitét tudományos vita keretében védhesse meg, ezért Maxentius ötven bölcset hívott Alexandriába. A disputa során Katalin meggyőzte az ötven bölcset Jézus Krisztus tanításának igazságáról, emiatt azonban császár a bölcseket máglyára ítélte. Katalin a bölcseket haláltusájuk alatt mindvégig azzal bíztatta, hogy a máglya tüze számukra a keresztséget és egyben a feltámadást is jelenti. A császár ezután Katalin hiúságát tette próbára. Ígértet tett neki, hogy császárnévá teszi, alakját pedig szoborba faragják, és tisztelik majd birodalom szerte. Katalin visszautasító válaszát követően az uralkodó megostoroztatta, és börtönbe vetette. Itt látogatta meg őt Maxentius felesége, testőrparancsnoka társaságában. Cellájában Katalin nemcsak kettejüket térítette meg, hanem a parancsnok kétszáz katonáját is. Emiatt a császár olyan éles késekkel felszerelt kereket csináltatott, amelynek már hangja is félelmetes volt, hogy ezzel pusztítsa el az okos Katalint. A gyilkos eszköz azonban a Katalint fogva tartó katonákat ölte meg, mert legendája szerint egy angyal széttörte azt, és darabjai szétgurultak. A császár végül lefejeztette Katalint, és minden általa megtérített katonát. Az ítélet végrehajtásakor Katalin testéből nem vér, hanem tej folyt ki. Halott testét angyalok vitték a Sínai-hegyre, ahol később kolostort emeltek, amely mai napig áll.
Tiszteletének elterjedésében nagy szerepe volt a képrombolás idején (726-843) Rómába menekülő szerzeteseknek, akik magukkal vitték Katalin szenvedéstörténetét, amely a 14. században kiegészült gyermek- és fiatalkorának történeteivel. A középkori magyar források közül az Érsekújvári-, Érdy- és Debreczeni-kódexekben találhatók leírások Katalinról. Utóbbiban olvasható például Katalin jegyességének története: „én tiszteletes és édességes anyám, ha ez teneked kedves és kellemetes, megteszem, és ez Katerinát jegyesül viszem magamnak. Ezt hallván asszonyonk Szűz Mária az szent fiátúl, legottan Szűz Mária az ő fiának, az áldott Jézusnak az ő ujjából kivevé az gyűrűt és fogá az Katerinának az ő jobb kezét, és mi üdvezítő uronk Krisztussal ez Katerinának az ujjára téteté a gyűrűt, és mihelt Uronk Jézus magának jegyzötte volna, legottan Uronk Jézus az ő szent anyjának az szent öléből, avagy kebeléből az földre leszálla és magát mutatá és jelenté ezt Katerinának az tüviskoronába. Miképpen őtet megkoronázták vala az zsidók és megmutatá őnéki az ő öt mély sebeit és ennek utána az ő drágalátos nemes szent vérét és egyéb kínját, és mondá Uronk Jézus az Katerinának: …Küvess engemet és vigyed az örökül való koronát…” (idézi: Bálint, 552)
A barokk kori ponyvairodalomból is maradt fenn Katalin legendáját versbe szedő emlék, míg a néprajzkutatók összegyűjtötték és megőrizték az utókor számára a hazánkban élő népcsoportok körében Katalinhoz fohászkodó imádságokat.
Tiszteletét számos máig fennmaradt freskó, oltárkép és szobor őrzi a középkortól kezdve. Újkori ábrázolásai közül kettőt ismertetek a pécsi püspökség területéről. Az egyik a pécsi székesegyház már említett mennyezeti képe, amely félalakban, királynői öltözékben, fején ékkövekkel díszített koronával ábrázolja Katalint. Köpenyét összefogó jobb kezében a vértanúknak járó győzelem jelképét, a pálmaágat tartja. A másik ábrázolás a püspöki palota egyik termében található festmény, amely szintén koronával, díszes ruhában láttatja őt. A pálmaág motívuma itt is megtalálható, de kiegészül Katalin mártíromságának eszközével, a kerékkel, amelyet szinte magához von a sugárzóan szép fiatal nő. A 19. századi kép készítőjét nem ismerjük.
Katalin egyetemes népszerűsége a nyugati kultúrában az ősi nap- és termékenységi kultusszal is összefügg. A kerék küllőit a napsugarakhoz hasonlították. Európában több helyen maradt fenn az a hagyomány, hogy aratáskor a bőséges termés érdekében tüzes kereket gurítottak le a mezőn, domboldalon. Bálint Sándor, neves néprajzkutatónk Alexandriai Katalin korszakokon átívelő tiszteletét annak tudta be, hogy halálakor mennyei jegyese, Krisztus ígéretet tett, hogy meghallgat mindenkit, aki a szenthez bizalommal imádkozik. Műveltsége és bölcsessége révén védőszentje az egyetemeknek, tanároknak, diákoknak, filozófusoknak. Cambridge-ben és Oxfordban is nevét viseli egy-egy felsőoktatási intézmény. Pártfogója a betegeknek, haldoklóknak és a foglyoknak. Vértanúságának késes kerekéhez köthető, hogy védőszentjükként tisztelték a fuvarosok, bognárok, molnárok, fazekasok. A szoptató anyák és dajkák pedig a lefejezésekor testéből kifolyó tej okán imádkoztak hozzá.
Kultúrtörténeti érdekesség, hogy a középkori templomok nyugati bejárata feletti kerékre emlékeztető ablakot Katalin-kerekének is hívják. Talán a korábban említett napkultuszhoz köthető, hogy a körbeforgó tűzijátékokat szintén Katalin-keréknek (Catherine wheel) nevezik.
Katalin ünnepnapjához, november 25-éhez időjárásjósló hiedelem is kapcsolódik. Ha Katalin napján hideg, jeges az idő, enyhe lesz a karácsony. Egy másik hiedelem szerint, ha a párválasztás előtt álló lányok a Katalin napján levágott meggyfaágat (katalinág) vízbe tették, és az karácsonyra kihajtott, akkor farsang idején párra találtak.
Alexandriai Szent Katalin viszontagságos története és emlékezete a művészetben és a népi kultúrában olyan nőt rajzol elénk, aki kiáll hitéért és ezzel önmagáért.
Szöveg: Bodnár Boglárka muzeológus
Fotó: Pécsi Egyházmegye
Felhasznált művek:
Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium. III. kötet. Szeged, 1998.
Diós István: A szentek élete. (https://archiv.katolikus.hu/szentek/1125.html A letöltés dátuma: 2025. 02. 27.)
Taylor, Richard: How to Read a Church. A Random House Group Company, 2007.
Pécsi Egyházmegye
Az oldalon közzétett fotók és a szöveg részben vagy egészben történő felhasználása kizárólag forrásmegjelöléssel vagy a Pécsi Egyházmegye írásos hozzájárulásával engedélyezett.
